Produceri kritika az MMK-ról

Törvénysértő működés?

A Szövetséget képviselő hat producer (Sipos Áron, Cirkó József, Erkel András, Kálomista Gábor, Berger József és Kántor László) kifejtette, hogy céljuk nem a harc és az „árokásás”, hanem a szakmai konszenzus és a konstruktív véleményezés, ugyanakkor a nyilvánosság előtt is hallatni kívánják „figyelemfelkeltő kiáltásukat”.

Miként az említett nyílt levélben is megfogalmazták, a Szövetség úgy látja, hogy az állami források fő letéteményesévé kinevezett Magyar Mozgókép Közalapítvány önmagára nézve nem tekinti kötelezőnek az április 1-jén hatályba lépett Filmtörvényt. (A levélre a "Szeles magyar filmtavasz" című cikkben Grunwalsky Ferenc reagált a Népszabadságnak.) A producerek arra szeretnék felhívni a figyelmet, hogy be kell tartani a törvényt, melyet december 22-én egyhangúlag fogadott el a Parlament. A Közalapítvány a törvény előkészítésében folyamatosan részt vett, tehát "nem úgy érte őket a jogszabály, mint derült égből a villámcsapás". A december óta eltelt 5 hónap alatt azonban az MMK-nál nem tapasztalható előremutató magatartás, állítják a producerek, így például már a legutóbbi pályázati kiírásban figyelembe kellett volna venniük a Filmtörvény által előírtakat. 

Nem teljesülnek a támogathatóság szempontjai

A Filmtörvény 14.§-ára hivatkozva a Szövetség tagjai kiemelték, hogy az MMK tevékenysége törvényileg megkérdőjelezhető, ugyanis nem részesülhetne közvetlen vagy közvetett támogatásban az, akit a Filmiroda nem vett nyilvántartásba, akinek köztehertartozása van, aki a köteles példány szolgáltatási kötelezettségének nem tesz eleget, vagy aki nem számolt el a támogatóval a felhasznált támogatást illetően vagy azt a támogató szervezet nem fogadta el.

Ezzel szemben a Filmiroda nem állt fel, csupán az NKÖM Audiovizuális Főosztályán lehet ideiglenesen regisztrálni – de ennek a pályázók 90%-a a legutóbbi MMK-pályázat kapcsán nem tett eleget, állították a jelenlévők. A producerek nem látnak változást abban a rendszerben sem, amely az elmúlt évek során végül államilag

Kántor László

Új Budapest Filmstúdió

támogatott, de el nem készült produkciók sorát idézte elő, vagy ahol elszámolatlan korábbi filmmel is lehet támogatást kapni.

A filmhu tudósítója hozzáfűzte, hogy lapunk információi szerint a Filmiroda ideiglenesen az NKÖM épületében már két hete megnyitott és ellátja az alapvető feladatokat. (Hamarosan olvasható lesz a filmhun Zachar Balázs NKÖM-főosztályvezetővel készített interjú) A producerek reakciója változó volt, így például volt, aki még nem értesült erről, volt, aki csak nemrég tudta meg, Berger József pedig hozzátette: akkor lesz ténylegesen Filmiroda, ha az angol producer otthon a Filmiroda honlapjáról angol nyelven letöltheti a végrehajtási rendelkezéseket. Addig is ígéretekkel nem tudnak gazdálkodni.  

Az elosztás alapelvei sem működnek

Ugyancsak kifogásolja a Szövetség, hogy a legutóbbi játékfilmes döntésnél nem teljesültek a Filmtörvényben lefektetett támogatási elvek. Ez olyan célokat jelöl meg az elosztási rendszer működtetésében, mint a filmek számának növekedése, a finanszírozás tervezhetőbbé tétele, az elkészülés és a közönséghez eljutásának biztosítása, a normatív és szelektív támogatási arányok megteremtése.

Ugyanakkor Kálomista Gábor szerint ugyanolyan szubjektív alapon születnek továbbra is a döntések, mint eddig. Nincs normatív támogatás, de még ennek az alapelveit sem dolgozták ki az MMK-ban. Nem a produkciók megvalósíthatósága a szempont, hanem – ahogy eddig is – tíz ember egyéni ízlése szabja meg, milyen irányba tartson a magyar filmgyártás. Kálomista szerint a Szakkollégium eredményes működése nem igazolható és

Kálomista Gábor

Megafilm

rossz a struktúra, melyben az létezik. A szakmai hozzá nem értést bizonyítja az is, hogy a cannes-i díjas és 200 ezres nézőszámnál járó Kontroll annak idején nem kapott támogatást a látogatottsági pályázaton. (A látogatottsági pályázatot egy, a játékfilmes és a forgalmazási szakkollégium néhány tagjából álló alkalmi zsűri bírálta el, egyszeri alkalommal. Ezután már normatív alapon, vagyis a már teljesített nézőszámok alapján ítélnek majd hasonló támogatást – filmhu)

Berger József hozzátette, hogy a játékfilmes pályázaton olyan koprodukciós terveket utasítottak el, melyek a külföldi pénzeiket megszerezték, és már csupán az 50-60 milliós MMK-támogatásra vártak. Ezzel szemben 80 millió forintokat szavaztak meg olyan filmeknek, ahol a költségvetéshez még jelentős források hiányoznak. Berger szerint is azt jelenti ez, hogy az MMK számára nem a filmek megvalósíthatósága a legfőbb szempont. Pedig a koprodukciók az európai forgalmazásba is bekerülnek és a fesztiválokra is nagyobb eséllyel jutnak el. Másrészt ha egy producer 80 milliós támogatást kér a Közalapítványtól, „az nem vicc”, valóban ennyi pénzre van szüksége, 25 millió nem oldja meg a problémáját, állítja Berger. Azt is

Berger József

Mythberg Film

kiemelte, hogy az MMK-n kívül nincs más hazai forrása a filmeseknek, a maximális 100 milliós támogatáshoz nehéz újabb pénzeket szerezni.

Kántor László ezt megerősítette, szerinte egyesek úgy számolnak, mintha 10 évvel ezelőtt lennénk. A producer szerint nem lehet a támogatásokat 20-30 milliós részletekbe szétaprózni, mert így nagyon sok film nem tud elkészülni. Kántor szerint inkább kevesebb filmnek kellene készülnie - de normális mennyiségű pénzből.

Az MKK lassítja a reformot

A törvény szerint a Közalapítványnak ki kell dolgoznia egy olyan elosztási rendszert, amely a nemzedékek, műhelyek és irányzatok esélyegyenlőségen alapul. Meg kell határoznia a részterületek közötti arányokat és egyensúlyt teremtenie a gazdasági és művészi érdekek között. Ugyancsak fontos kérdés a Közalapítvány alapítói körének újragondolása, mellyel kapcsolatban - hogy a helyzetet jellemezze - Cirkó József a filmhu február 24-én megjelenő, Muhi Andrással a filmreformról készített interjújából idézett egy részletet:

„Az alapítói kör egy jogi faktum: ha valaki már nem valós szereplője a magyar filméletnek, nem

Erkel András

producer

lehet kényszeríteni arra, hogy jogosultságát átadja élőbbnek ható szervezetnek. Én például úgy lehetek jelen az alapítói üléseken, hogy a BBS-t képviselem. A BBS-ben nagyvonalúan belátták, hogy nincsenek a korábbi súllyal jelen a filmgyártásban, így átadták a szavazati jogot nekem. Ugyanezt az összes, éppen nem a csúcson lévő szervezet megtehetné, de erre több példa nem akad.

A legutóbbi alkalommal, amikor a Játékfilmes Szakkollégium tagjainak újraválasztásáról szavaztak, a két produceri szövetség vezetője nem szavazhatott. A Madzag sem (mert meghívott vendégként voltak jelen, mivel nem alapítók). Én pedig nem értettem egyet az egésszel, így tartózkodtam a szavazástól. Ugyanakkor ez a négy szervezet az idei filmszemle játékfilmes termésének 75%-át adta. A ténylegesen szavazó, 12 szavazati jogosultsággal bíró szervezetek pedig összesen 1 játékfilmet tudtak kiállítani ezen a Szemlén. Arról van szó tehát, hogy akik az utóbbi időben a filmeket ténylegesen készítik, nem voltak befolyással a pályájuk alakulása szempontjából legfontosabb szakkollégium megválasztására.”

A Szövetség szerint a folyamatok lelassultak. A Közalapítványnak is sajtótájékoztatót kellene tartania arról, hol tartanak a reform ügyében, ugyanakkor például egy május elején megrendezett szakmai konferencián az MMK képviselői részéről a reformról csak olyan hangzott el, amiről már egy éve is lehetett tudni.

Külföldön tartanak a magyaroktól

Cirkó József, aki szerint Cannes-ban a magyar producerek „szellemi exportot” teljesítenek, elmondta, hogy 5 nap alatt 18 tárgyalása volt, ahol egyetlen (egy brazil) partner kivételével mindenki azt kérdezte aggódva: mi történik Magyarországon a filmgyártás körül.

Erkel András ugyancsak negatív külföldi hangokat közvetített. „Egyre nagyobb az elképedés”, állítja Erkel. Így például amikor az angol producerek szövetsége meghívására előadást tartott a filmtörvényről, állítása szerint olyan visszhangokkal találkozott, hogy az angolok Magyarországon jogbizonytalanságot érzékelnek: nem szeretnének együttműködni a magyarokkal. Egy varsói konferencián pedig a Sorstalanság egyik (volt) külföldi koproducere azt propagálta, ne menjenek Magyarországra filmet csinálni, mert pórul fognak járni.

Sorstalanság: válaszra várva

A Szövetség tagjai ugyancsak választ várnak a Közalapítványtól a Sorstalanság ügyeit illetően. Leginkább a következő kérdések foglalkoztatják őket: mennyi a költségvetése a filmnek, meddig és milyen forrásokból finanszírozza az MMK a filmet, illetve hogy kik és milyen szempont szerint döntöttek az új producer személyéről és díjazásáról.

Mint újságírói kérdésre Sipos Áron elmondta, a nyilvánosság mellett szakmai fórumokon is megkeresik a Közalapítványt, és az ünnepek után tárgyalni fognak a Kuratóriummal a fenti kérdésekben.