sex hikaye

Tréfa

Gyerekgyilkosok

2009. február 1. - Mátyás Péter
Tréfa
Kosztolányi prózáját megfilmesíteni a magyar filmtörténet visszatérő kihívása. Így volt már ez az Édes Anna meg az Esti Kornél esetében is. Ezzel küzdött most Gárdos Péter is, aki egy nyolc oldalas novellából rendezte meg új opuszát. Míg Kosztolányi prózája a formai és nyelvi redukció bravúrdarabja, addig Gárdos új figurákkal és szituációkkal bővítette ki az elbeszélést, hogy ezzel az író teljesebb világképét tárja elénk.

A Tréfa egy kisvárosi, papok vezette kollégium mindennapjait mutatja be. Az új tanév beköszöntével az igazgató beszédet tart a diákoknak a helyes viselkedésről és a fegyelemről. A film a kamaszok hétköznapjaira, csínytevéseire figyel, kiemelve közülük három karaktert. Szebeni, a félénk és visszahúzódó, eminens diák, gyakran kisegíti osztálytársait, akiket azonban irritál tudása és különc, magának való természete. Társai, Rácz és Géczy viszont már a felnőtté válás előszobájában toporognak, titokban kártyáznak, nyilvánosház előtt leselkednek, és fiatal lányoknak csapják a szelet. Rácz a játékban erkölcstelen, kisstílű csaló, animális lénye ellentétes Szebeni önmarcangoló intellektuális alkatával. Kettejük között helyezkedik el Géczy, habitusa inkább Ráczéval rokonítható, de ő  jóhiszemű, segítőkész és álmodozó kamasz. Közben a kollégiumi srácok sűrűn heccelik egymást, fűzőkkel összekötik egymás cipőjét, vízzel teli lavórt tesznek mások ágyába. A nevetés az ősz folyamán lassanként járvánnyá válik, csínytevéseik egyre vadabbak lesznek, mígnem egyik tréfájuk tragikus fordulatot vesz.

Az események 1912-ben történnek, a Titanic elsüllyedésének esztendejében. Közeleg az I. világháború, az új testnevelő tanár a tökéletes kúszást oktatja, ami a jó katona egyik legfőbb fegyvere. Weigl atya a külvilág militáns hangulatát hivatott közvetíteni, ellenállást nem tűrő agresszív alkat, tekintélyelvű, a hatalomtól megrészegülten becstelen eszközökben sem válogatva fegyelmezi a gyerekeket, félelmet és fojtogató légkört teremtve. Rendpárti alakja élesen szemben áll az osztályfőnök, Zoltán atya liberális szellemiségével, aki az erkölcstelenséget és a csalást nem tűri, de elnézi diákjai tréfálkozásait, szabad teret enged a fiatalok jellemfejlődésének. A két pap, a két világnézet egymásnak feszül, összecsapásuk elkerülhetetlen. A felnőtt erőszak viszont megrontja a kamaszokat is, átformálja őket. A félelemből és tehetetlenségből megszülető gyermeki erőszaknak persze megvannak az irodalmi és filmes előzményei, gondoljunk csak Musil Törless-ére, amelyből Schlöndorff, illetve Goldingtól a Legyek urára, amelyből Peter Brook készített filmet.

Kétféle nevelés

A Tréfa filmen egyfajta Kosztolányi mixtúra lett, felturbósítva az író egyéb műveiből, így az Aranysárkányból átvett figurák és szituációk beépítésével az eredeti novellába. A rendező, Gárdos Péter a gyermeki agresszió szárba szökkenését vizsgálja a századelőn egy olyan közösségben, ahol a papok is alapvetően jót akarnak, meggyőződésük szerint cselekszenek, ám a gyerekvasút mégis kisiklik, a kamaszok félelemmel átitatott nevetése visszafordíthatatlanul kétségbeesett kiáltássá változik át. A felelősségben a felnőtt világ éppúgy osztozik, mint a külvilág hierarchiáját és erőszakosságát visszatükröző kollégium merev és szigorú működési rendje.
Kosztolányi prózájában a Tréfa jó példája annak, ahogyan a metaforikus, képszerű prózanyelvet felváltja a hétköznapi mondatfűzés, a köznapi narráció. Az író a kihagyást, a hiányt helyezte a történet középpontjába, fellazítva ezzel az oksági összefüggéseket. A film viszont ezzel pont ellentétes utat választott, archetípikus és olykor sematikus alakokkal kibővítette a sztorit, amelyben apró életképek sorjáznak, és súlytalan epizódok szakítják meg a drámai kiteljesülést. Kosztolányi természetes sodrású, minimális dialógusra épülő elbeszélése emiatt sokat veszít az erejéből. Ugyancsak fontos különbség, hogy a novellában a gyerekgyilkosság nem akaratlagos, hanem véletlenszerű és animális, ami a tehetetlenségből és kiszolgáltatottságból fakad, a tettben a gyerekek létbe vetett szorongása nyilvánul meg. Ott az áldozat külön alszik és részben már a papok, a felnőttek világához tartozik. A filmben viszont ez a gyerek egy érző és nagyszerű jellem, önálló karakter a novellában szereplővel szemben, aki társaival együtt alszik, nem kötődve a felnőttekhez. Meggyilkolása a filmben tudatos és kimódolt, ami így idegen Kosztolányi szellemiségétől. Gárdosnak kevesebből kellett volna gazdálkodnia és jobban bánni a sűrítés eszközével, nem a kifejthetetlent artikulálnia, hanem a világra való rákérdezést dramatizálni.






nka emblema 2012