Sorstalanság

Hali szanaszét! Szerintem nagyon jó a Sorstalanság című film! Komolyan. Nagyon tetszett és nem találtam benne semmi hibát! Jó, hogy megnéztem mert sokat segített a tanulásban! Ajánlom mindenkinek, aki csak teheti nézze meg!!! Jók a szereplők főleg Nagy Marcell, aki fiatal kora ellenére szuperül játszott! Puszi neki és az egész stábnak!

szegénykém beletapostak a lelkivilágodba... pedig mennyi szeretettel írhattad le azt, hogy "undorító", vagy szerinted számít az, hogy ide ki mit firkál? minden bizonnyal csúnya gyűlöletbeszéd az, amit leírt antiszemitának titulált barátod...hüpp. minden bizonnyal megoldást jelentene, ha jól felképelnéd.
sok szeretettel csináltam már én is rosszat, ömlengőt. átlagosat. csak nem ennyi pénzből.

"állami holokauszt-giccs
a szükséges állami holokauszt-giccs kudarcát láthatjuk a másfél órás filmen. minden adott volna pedig. nyálas zene (prokofjev rómeó és júlia átézések, rahmanyinov zongverseny akkordok...), pre-holokauszt zsidó zsánerképek (ún polgári idill) versus naturalisztikus láger-festés (sebben zsezsegő tevek - fel is szisszen a jónép), sötét-fény hajde-innovatív dialektikája, pislákoló, de ki nem húnyó zsidó heroizmus.

valami mégis hibádzik.

ez a valami nyilvánvalóan az időnként felcsendülő idióta köves-monológokban ölt leginkább, bocsánat, kizárólag testet. ezek a monológok, ellentmondva minden zsánernek, giccsnek, zavaróan nem-normálisak. nyelvtanuk zöttyög, mondanivalójuk intuícióellenes. idegesítő szövegek. ezeket bizonyos kertész imre írta sorstalanság c. regényében.

a sorstalanság c. állami holokauszt-giccs, pechjére, egy nobel-díj apropóján született meg. a sorstalanságnak nevezett ún holokauszt-regényt kellett megfilmesíteni, mer azt eszi a publik. (magyar) holokauszt mint olyan nem kifejezetten, magyar nobel mint olyan annál inkább fűlik a honi gyomorhoz. eme - amilyen szükségszerű, oly szerencsétlen - egybeesés okán tehát a film készítői időnként kénytelenek bizonyos jelét adni, hogy nem a könyv apropóján, hanem a könyvből készítették filmjüket. itt idézni kell. s míg a jelenetek, vagyis a képiség síkján a könyv gondolatai zavartalanul simíthatóak le a holokauszt-giccs szintjére, a monológokkal mindezt nem lehet megtenni. ők alanyi jogon beszélnek ugyanis, ha már szót kaphattak.

a feszültség természetesen a giccs és kertész könyve között van. a regény-sorstalanság konvenció-, reprezentáció- és kultúraellenes. a film ezzel szemben konvencionális, hangsúlyozottan reprezentál és üzenete, ha van neki, természetesen mi más lenne mint hogy az élet megy tovább, a heorikus pillanatok megvannak a lágerekben is és akkor majd erre alapozunk. hajrá.

utóbbi így is volna rendjén. az állami holokauszt-film ne gondolkoztasson el, ne legyen filozofikus, ne legyen nehéz. hanem üssön. giccs legyen tehát. ez a film ennek akár meg is felelhetne. vagyis csaknem minden (ld fentebb) adott ahhoz, hogy az értelmiségi fanyalogva, a nemértelmiségi pedig megütközve álljon fel. és ez így jól is lenne, tekintve hogy ki nem szarja le az értelmiségit.

csakhogy itt van az a fránya könyv. s minthogy a giccs e könyvben előre haladva egyre hangsúlyosabban van kifigurázva, érthetően a filmben előrehaladva egyre kevésbé szól be a könyv köves gyurija. ami művészi a filmben, az leginkább éppen az a tapintható igyekezet, amivel a könyvet kisimítani igyekszik. egy példát ide: kövest tetemek között látjuk, nézi az eget. az ég felhős ám egy idő után kiviláglik mögülük a fény. istenasszociációink támadnak. innen kövest egy valószínűtlenül tiszta kórházba viszik, érthetetlen módon jól tartják ennek következtében túlél. minden jól vagyon.

a könyvben ellenben istenasszociációink fogadjistenjeképp azt hallhatjuk, hogy kövest a felbukkanó fény az auschwitzi orvos képére emlékezteti. ő mondja. ennyit a transzcendenciáról.

nem vagyon minden jól.

de a célnak megteszi. " Blogger idézet