Péter Fábri

Tősgyökeres budapesti polihisztor. Nincsenek műfaji korlátai: író, költő, drámaíró, műfordító és dalszövegíró, de dramaturg és kulturális menedzser is. 18 évesen már verseskötete jelenik meg, később regények, novellák, mesék és drámák írása és műfordítása mellett zenés darabokat, rockoperát (Kolumbusz) és gyerek-musicalt (Alice Csodaországban) írt. A hetvenes években Novák Jánossal kezd el színházi dalokat írni. Később Gallai Péterrel Kováts Krisztának és Szakácsi Sándornak ír lemezeket. Különböző generációkhoz tartozó zeneszerzőkkel dolgozik (Ránki György, Tamássy Zdenkó, Vedres Csaba, Wolf Péter, Novák János, Victor Máté). Szabadidejében a Nemzetközi Színházi Intézet Magyar Központjának elnöke és az Artisjus vezetőségi tagja. Eddig négy nyelvből fordított és most titokban kínaiul tanul. 16 évesen, egyik versében így jellemezte magát: "Kamasz leszek halálomig" Színpadi fordítások: Több színdarabot illetve musicalt fordított angol, német, francia és spanyol nyelvből. Ezeket különböző budapesti és vidéki színházak játszották, illetve az Eötvös Kiadónál jelentek meg. Pl. Fassbinder: A fehér méreg (Bremer Freiheit); Calderón: VIII. Henrik (La cisma de Ingalaterra); Sondheim: Egy kis éji zene (A Little Night Music); Reginald Rose: Tizenkét dühös ember (Twelve Angry Men) Színházi dalszövegek: Több, mint két évtizede dolgozik különböző budapesti és vidéki színházaknak, továbbá televíziós produkciókban és filmeken mint dalszövegíró és fordító. (Legutób: Anconai szerelmesek, Radnóti Színház, 1997). Dalokat írt Ránki Györgygyel, Tamássy Zdenkóval, Novák Jánossal, Dés Lászlóval, Várkonyi Mátyással, Márta Istvánnal.