A magyar filmek látogatottsága

szoval,
nem vedeni akarom a rendezoket de...
1. szerintem nem ezekbol a filmekbol kiindulva kene elverni a port a magyar filmgyartason. Koztudott, hogy a rozsadomb vagy a bolondok eneke enyhen szolva nem tartozik a legjobb filmek koze, muveszileg sem. No most ti ezt osszehasonlitjatok a tobbeves muveszfilmtermes jobb darabjaival. Azt hiszem nem egyenlo a merce.
2. fliegaufot szidjatok es penzelherdalassal vadoljatok kozben meg elfelejtettek egy par dolgot:
a). a film arat ma mar nemcsak a moziforgalmazas de a video+dvd es a tv jogokbol hozzak ossze (sot ezek kozul lassan legkevesbe ertekesek a mozijogok), illetve vannak belfoldi jogok es kulfoldi jogok
b). bence filmje (a rengeteg) kabe 2.5 millkaba kerult mivel videora forgattak es a szineszek olcson (pontosabban ingyen) dolgoztak. A filmre torteno felnagyitas mar tobbe kerult (kabe 8 millkoba) de itt azert figyelembe kell venni, hogy ezt a filmet meghivtak a vilag egyik legrangosabb feszivaljara es ott csak 35-os kopiarol vetitenek. Nos igy a fliegauf film belekerult mintegy 12 millkoba (kiindulva, hogy a 4 kopia darabonkent 400ezerbe kerult). A filmet megneztek mintegy 9600-an (ez kulonben nem egy rossz szam latva a tobbi "muveszfilm", europai film szerepleset. (http://www.d-and-s.com/countries03/hu.html). Az magyarorszagi atlagjegyarral szamolva 7.200.000 HUF bevetelt jelent. Amibol adok, kolcsondij stb. levonasa utan mintegy 2400-2500 e HUF kellett visszakerulnie a gyartohoz. Eszerint a Rengeteg kozel 0-ba volt csak a moziforgalmazas utan es akkor meg nem beszelunk a tobbi jogokrol. Ezekbol boven visszajon a tobbi 10 millio.
Szoval nem vedeni akarom a Fliegaufot de azert nem rajta kene elverni a port amikor az elkoltott allami 100milliokrol beszelunk.
c). Palfit is beken kene hagyni mert a Hukkle szerepelt ahogy szerepelt (asszem 30.000 nezo nezte meg) (a nemzetkozi fesztivalokrol meg itt: http://www.filmunio.hu/object.733291bb-1cc0-4151-b317-89e578168b4a.ivy) de a Taxidermia gyartasi tamogatasat az MMK elutasitotta elso korben. Utan puszta veletlenul a forgatokonyv megnyerte a Sundance fodijat (Geza, remelem olvasod) es ezzel egyutt valami japan TV (nem tudom pontosan melyik) beszallt a gyartasi koltsegkbe. Utana az Eurofilm kapott gyartasi tamogatast a az Eurimagestol erre a filmre es csak ezutan -azert tok zsenans lett volna ha nem - adta be derekat az MMK es adott egy kozepes meretu tamogatast (50millkot) (http://www.mmka.hu/object.e84c2517-8f84-4c5b-bfb3-d40d2aa375c5.ivy#dontes ).
-Ismeretes egy anekdota az antivilagbol amikor Sztalin megkerdezi valami filmes referenset, hogy az elmult evben hany filmet gyartottak, kabe 20-at jon a valasz. Es ebbol hany volt jo - folytatodik a kerdes, 4-5 erkezik a valasz. Mire kovetkezik az ukaz: jovore csak azt az 5-ot keszitsuk el.
A magyar filmgyartas egyaltalan nincs rossz helyzetben. Nagyon sok orszag orulne, ha 5 evente tudna legalabb egy filmet gyartani amely mondjuk a gyuruk ura barmelyik reszevel versenyezne, a Valami Amerika 2002-ben az orszag 3-ik legnezettebb filmje volt. Es ne feledjuk el, hogy a Kontroll, A magyar vandor, Argo ott van az orszag legnezetteb filmjei kozott.
Csemegezve a forgalmazok adataibol:
Segitseg Hal lettem - premier 2003.04.09 - 130.000 nezo
Good by Lenin - premier 2003.06.11-40.000 nezo (ez a tavalyi ev egyik legnagyobb kasszasikere volt europaban)
Beszelj hozza! - 46.688 (azt hiszem errol nem is kell irjak semmit)
Zongorista - 80.000 nezo (antal nimrod veri polanskit azert ez nem semmi)
Szoval nem artana ezeknek az adatoknak a fenyeben haborogni. (es azt se felejtsetek el, hogy ezek csak pesti adatok tehat a videk +40% es kozel sem veglegesek).

Szerintem tragi-komikus naivitás azt gondolni, hogy az alacsony látogatotságról a magyar szerzői filmesek tehetnek:

"A legnézettebb húsz film közül a kilencedik helyen zárt francia-német Asterix és Obelix - a Kleopátra-küldetés, Alain Chabat alkotása az egyetlen (!), amely legalábbis nem amerikai koprodukcióban készült. Ezt a mozit húszmillióan látták 2002-ben az öreg kontinensen, s ezzel igazán szerencsésnek mondhatja magát. Francois Ozon Nyolc nője, Pedro Almodóvar Beszélj hozzá!-ja, Roberto Benigni Pinnochió-ja, Jean-Pierre Jeunet Amélie-je pár millió érdeklődővel kullog a sor végén. Nagyon egyszerűen megfogalmazva: az a 933 millió néző, aki az akkori EU-tizenötökben bement a moziba, döntő többségében (71 százalékban) amerikai alkotást nézett - miközben feltehetően (s a látványhoz igencsak illően) pattogatott kukoricát és kólát fogyasztott hozzá. Hazai produkciót húsz, egyéb európait (ejtsd: nyugat-európait) pedig mindöszsze 7,9 (!) százalékban láttak. Azaz nemcsak Kelet-Európa, de Ázsia, Afrika, Latin-Amerika, Kanada és Ausztrália együtt is csak a morzsákon osztozhatott. Az aránytalanság "fordított irányban" még megdöbbentőbb: arra legfeljebb csóválhatja a fejét az olvasó, hogy 2001-ben az USA egyetlen mozinézője sem látott osztrák, belga, dán vagy finn filmet. De hogy olaszt sem, az már igazán ijesztő kulturális aránytévesztésnek tűnik. Federico Fellini hazája tehát ebben az évben egyetlen produkcióval sem tudta magára felhívni a figyelmet a több millió olasz származású amerikainál sem - hacsak fel nem jegyzett egyszeri klubvetítésen."

Hm...

üdv, mindenkinek.

hehetetlen, mi minden el nem hangzik, le nem íródik egy ilyen fórumon.
anélkül, hogy személyeskedni, vagy sértegetni akarnék, néhány egetverő ostobaságra felhívnám a figyelmet.
krogstad kolléga hozászólása, miszerint a mozi maradjon csak elit-művészet, mint eddig, finoman fogalmazva is tévedés.
a mozi a kezdetektől a legszélesebb rétegekhez szóló, tömegigények kielégítésére szolgáló eszköz. kezdve lumiere szemünkbe locsoló kertészéig a starwars-on át az olyan gyenge (értsd: szar) próbálkozásokig, mint a napokban megint a képükbe vágott apám beájulna.

az egyik legnagyobb téveszme, hogy magyarországon nem lehet nagy nézőszámokat produkálni, ezért nincs nyereség.
tévedés.
nézőszámot igenis lehet produkálni, csak jó film, jó sztori, jó alkotók kellenek hozzá.

a két vh között magyarországon elképzelhetetlen volt olyan, ami ma mindennapos: pár ezres nézőszámok után úgy repültek a felelősök, hogy a lábuk nem érte az anyaföldet.

elsősorban azonban a szakmán belül kellene rendet tenni, ahelyet, hogy a nézőkben keressük a hibát.
gha jól értettem, krogstad egyenesen kommersszé minősíti vissza a nézők nagyobbik részét, és hajszálvékony elitet akar, mint a születendő magyar filmek célcsoportját.

vessetek meg, de nem értek egyet ezzel. sőt! azzal sem, hogy sok pénzért csináljanak maratoni filmet egy dealerről, amit a fent látható statisztika szerint már 6.641, leírom betűvel is, mert hihetetlen: hatezer-hatszáz-negyven-egy! néző látott.

ez bukás. ez a közönség igazi ítélete, és nem az, hoigy belterjes szakmai lobby összevissza küldözgeti a kópiákat a világban, és sorra kapja a lappföldi, bulgár, de akár francia és német szakmai díjakat.

a buklás az bukás. hiába választot égetően fontos témát, nem tudta jól feldolgozni, nem tudta úgy megmutatni, hogy sokakat érdekeljen.

kisebb lenne a fájdalom, ha ez a film egyetlen lenne a maga nemében, és a sikeres, jó filmek mellett engedékenyen tudomásul vennénk, hogy van itt valéaki, aki kisérletezik.

de nem így van. mást se látunk, csak elvetélt kísérletezést. ez inkább annak elit művészet, elit kultúra, aki maga sem képes ennél többre, vagy nem látja át elég mélyen a dolgokat.

az alapoknál kellene kezdenünk. az íróktól a rendezőkön át a producerig mindenki nyíltan a sikerért dolgozzon. közönségsikerért. a díjak jönnek, ha jó a film. vagy azt hiszi bárki, hogy nem neveznének az illetékesek végre jó magyar filmeket is a nemzetközi megmérettetésre, ha végre lennének?

és ha hiszitek, ha nem, ez az egész nem elsősorban pénzkérdés. illetve az, csak egészen másként, mint ahogyan közszájon forog.

akár elismerjük, akár nem, van egy belső kör, akinek bomba üzlet ma Magyarországon filmet csinálni. erős pozícióból diktálnak, és ha nem kapnak igazi minőséget bagóért, akkor megveszik a reszlit, a másod és harmadosztályú anyagokat.

jó könyvekből lehetne jó filmeket csinálni. mint ahogy annak idején Nóti Károly, Békeffy István, vagy akár Rejtő Jenő. aztán a brilliánst is tönkre lehet tenni, lásd említett urak műveinek átdolgozására tett gyalázatos kísérleteket Koltay Roberttől.

a mai magyar film már ott elbukik, hogy mielőtt elkészül a film, aproducer, a rendező, és azok, akik bele tudnak szólni a produkció megszületésébe, már kaszálni akarnak.

hogy a vádaskodás nem alaptalan, egy példa a saját praxisomból: kiválasztották a forgatókönyvemet, hónapokig dolgoztattak, hogy jobban megfeleljen az igényeknek, és egyetérettünk abban, hogy jó munkát végeztem.
aztán kaptam egy ajánlatot: kerek egymilliót, plusz egy felet az elképzelhető összes jogokért. ugyanakkor az egyáltalán nem titkolt költségvetésben a rendező és a producer hat-hat millióval képviseltette magát.
a könyv itt van a fiókomban.

nem tudom, milyen mélységekig fog süllyedni még a mgyar film. de fel fog támadni, ha a történetet nem szükséges rossznak, a forgatókönyvírót meg egy alkalmatlankodó alkalmazotnak tekintik, aki örüljön, hogy éhbérért dolgozhat.

a színészek hasonló helyzetben vannak, de arról beszéljenek ők.

de ha nincsenek jól megírt, érdekes történetek, nincsenek megfelelő lekiállapotú színészek, akkor ki csinálja a filmet? a néző ezzel akettővel szembesül a moziban: a sztorival, és a színésszel.

nem azt mondja, hogy az xy rendező szart csinált, hanem azt, hogy ez a abc színész tehetségtelen, esetleg tűnődve megkérdezi, egyáltalán miről is szólt a film? hogy gondolhatta épkézláb ember, hogy ez ebben a formában érdekel engem?

ez van. jobb lenne, ha ez a cikk, eza topik is a magyar filmek iránti érdektelenséget kutatná, mert látogatottságról nem lehet beszélni.

az a néhány argó-szerű izé addig fog aratni, amíg nincs mellete igazi alternatíva. senki sem nézi szívesen a gagyit. de ha nincs más, ráadásul a promóció jól átvágja őket?

egy biztos: a lila köd túl sok már a mozikban.
jó lenne, ha végre merne tenni valaki.
a Szent lőrinc folyó lazacait zabálják meg a közelben élők, a dealert zárják be, hoigy a műanyaglakat is rárohadjon, és ha beájulna az apja valakinek, hát szagoltassanak vele repülősót!

aztán tűzre a kópiákkal,(képletesen), és tessék szórakoztatni a nézőket! nem feltétlen halálra röhögtetni, nem meztelen seggekkel a székéhez ragasztani, mert a mozinézőnek, minden igyekezet ellenére még mindíg van agya! (pl. Temetetlen halott)

végezetül felhívnám mindenkinek a figyelmét erre, hogy ma olyan lehetőséget kínál a filmipar magyarországon, mint az utolsó húsz évben soha. bárki, aki egyetlen lépést is tud tenni a közönség által oly igen várt irányba, egy csapásra ismert lesz, és valószínűleg bekerül a szakma belső köreibe. mert a szakma is várja a megújulást, a megváltóját, ha be nem ismerné az istenért sem, akkor is. jó példa erre Fliegauf. talán tudatosan, talán ösztönösen érezte meg a várakozást, és összehozott valamit. azóta egyetlen sóhajára öntik rá a pénzt, ő pedig boldogan gyárja a senkinek nem kellő filmeket...

talán az is a baj, hogy a magyar filmgyártásnak nincs általánosan elfogadott koncepciója. lehet fikázni az amikat, teljes joggal. de minden film, ami a kezük alól kikerül, határozottan szolgálja a céljaikat. néhányan fel is sorolták: az amerikai szabadság, amerika az első, mindenkit leszarunk, stb. ez lehet felháborító, de minden film szolgálja ezt a célt, és eredményesen szolgálja! ezért zabálsz hamburgert sült kolbász helyett, és vedeled a viszkit, pedig az amik, angolok is imádják például a szatmári szilvát.

de mi a francot akar egyáltalán a magyar film, azon kívül, hogy fekete lyukként nyeljen el egy csomó pénzt évről-évre? sugall valamilyen önképet az országról, a nemzetről? ha véletlenül igen, akkor is rosszat. megőrülök,hogy saját magunkat igyekszünk lejáratni! van valami célja a magyar filmnek? vannak eredeti ötletek a magyar filmben? hogy lehet, hogy magyar művész akkor tud sikerfilmet, közönségfilmet csinálni, ha külföldre megy?

szóval, feladatunk van elég. de kevesen lesznek, akik lehetőséget kapnak. nagyon kevesen.

hiába tehetséges valaki. hiába vannak jól megírt munkái, tseniális rendezői ötletei. ez ma nem elég. ez itt nem elég. ez Magyarország.

Luiz

Ja, 39 millát hozott worldwide, de a furcsa és egyben megfontolandó, hogy mindenkiben kiváltott valamit. Nem volt langyos. Kommersz volt, de mégsem a Hé, haver, hol a kocsim vonalán.... Valami ilyesmi kéne.

A Memento hiteltelen agyrém, elképsztően suta főszereplővel, izzadtság szagúan csavaroskodó sztorival. Olyan volt mintha egy rossz forgatókönyv író iskolában a diák megértette volna hogy mi az hogy idősík, és lelkesedésében összehányt egy ilyen naiv patch-work-öt. Ez az én privát véleményem. Nem hiszem hogy ez volt az oka annak, hogy film veszteséget termelt, és megbukott.

Pár apróság:
Szőke András legújabb filmje (ami talán az első igazi nagyjátékfilmje!) állítólag szar. Nem láttam, mondták. Erőltetett, gyenge, stb. Nyomába se ér a kezdeti, nullaforintos ökörködéseknek.

Az bizony _tényleg_ igaz, hogy magyar filmnek esélye sincs behozni az árát, kivéve a Szabó-féle filmeket, amik eleve vállalják azt a kompromisszumot, hogy nem csak az itteni embereknek szólnak - ez pedig azt jelenti, hogy sokkal kevésbé személyesek káeurópai értelemben, megérti a tapló nyugati is. Ez nem rossz vagy jó, csak más. Milyen lenne már a Megállazidő, ha megértenék a K-medencén kívüli emberke? Szerintem kevésbé éreznénk magunkénak.

Ja és...

A Memento műfajának (mármint, izé, mondjukrá, a flesbekkes-nyomozósnak) talán legjobb darabja az elmúlt x évben, de azt mondani rá, hogy művészfilm...ez kicsit erős volt. :-)

Edgars!

Tököm se akarja, hogy a magyar rendezők ennek az eligénytelenedett (egyre hízó) rétegnek készítsenek filmeket! Csak ne már maguknak! Legyen már meg a szándék arra, hogy a művük eljusson szélesebb rétegekhez is, amivel egyet lépünk, hogy a nézőket visszacsalogassuk a magyar filmekre. El lehet mesélni a történetüket (a nélkül, hogy szembeköpnék, eladnák magukat) úgy is, hogy megtanulom egy-egy zsáner szabályait, mert azok a fos amcsik ezt legalább tudják, és a buta magyar nézők amcsi filmeken edződnek, rögtön érzik, hogy át vannak baszva, mert a Janisch ne mondja már hogy thriller, amikor nem thriller, nem azt kapják a pénzükért, amit szerettek volna, ezért megint csak azt hajtogatják, hogy "azt a szart meg ne nézd!" és ez egyetlen rendezőt nem idegesít, és ez bassza fel az agyam, hogy nyugodtan alszanak, gondolják elvégezték a dolgukat, vásznon az álmuk, lehet készülni a következőre.
Ott volt a Memento például. Rá lehet mondani, hogy művészfilm, mert hozott egy addig még nem látott ötletet, szerkezeti újítást, zavarba ejtő, gondolkodásra késztető, nehezen emészthető darab, de a tálalás teljesen megfelelt a zsáner szabályainak, tehát aki íróként inspirációt akart ahhoz, hogy nekiüljön, és valami eredetit alkosson, megkapta. Ugyanakkor ki kellett szolgálni a "sötéteket", akik csak arra kíváncsiak, ki a gyilkos, ki viszi a csajt, kié lesz a pénz, stb, akik "csak" szórakozni akartak. Ez a két-legyet-egy-csapásra, és amíg ezt nálunk nem akarja senki, szépen repkednek a százmilliók, a rendezők boldogok egy bivalybasznádi nagydíjtól, a nézők meg elküldik a magyar filmeseket a halál faszára.
De ne akarjon mindenki eredeti lenni, csak könyörgöm, ha teszem azt drámát csinál, tanulja már meg a dráma szabályait, és akkor még az is lehet, hogy a lakótelepi baromarcú is beül a csajával, és úgy csinál, mintha sírna. De legalább viszi a pénzt a kasszába.
A lényeg: Aki magának készíti a filmjeit, bekaphatja!

Amit amerika muvel az már-már filmmaffiózás. Majdnem minden amerikai filmben ott figyel a háttérben az az amerikai ideológia (szabadság, meg hasonló bla blák), ami legitimálja az USA birodalmi tevékenységét (értsd: ENSZ?- leszarom NATO?- leszarom, 3. világ?- leszarom, rabszolgapiac)
A kultúrák harca a történelem kezdete óta tart és régen a vallási térítéssel, ma többek között a filmgyártással próbálják meg az aktuális birodalmak a gyengébbeket "kultúrális vazallussá" tenni. Ezzel még a Nyugat-Európai "eros" filmgyártás sem tud dacolni.

Nagyon igaz, hogy Tarkovszkij sikerfilmeket készített és mégsem kommerszeket. Ma egyszeruen a nézo rá van nevelve az igénytelenségre. És az, hogy vannak filmek, amelyhez kell egy alapveto muveltség és szellemi szinvonal, az nem a filmet minosíti, hanem a nézotársadalmat.

-> Géza vered az asztalt, hogy a magyar rendezok ennek a rétegnek rendezzenek (mert a nézotársadalomban ez a tömeg). Rendezzen nekik a Barátok közt rendezoje (nem tudom ki az, szóval nem akarok személyeskedni), vagy olyan ember, aki eladná kilóra még az anyukáját is, ha "megéri". 5 évet tanulok az egyetemen, utána meg mondjam azt: Á, szarok valami igénytelenséget, lesz benne szex, vér, meg dráma (meg egy feka, mer az meno), aztán élvezik magukat a nézok popkorn zabálás közben, kijönnek és 5 perc múlva azt se tudják, hogy mit néztek, csak arra emlékeznek, hogy amikor a jó csaj menozott, akkor felállt a kukijuk. ha most készül ilyen magyar film, akkor hu, de jó sikerült az amcsikat utánozni. ez az, ez már teljesítmény.

És az is igaz, hogy a kurva sikeres Valami amerika sem volt effektíve nyereséges. Egyszeruen nem lehet nyereséges magyar filmet készíteni, mert túl kicsi a piac (nincs annyi mozi) kicsi az ország. Ha Közép- Kelet Európában a magyarok lennének dominánsak, biztos, hogy a filmjeink is nagyobb piacot kapnának.
Attól, hogy Nimródot itt-ott megdicsérik, hogy egy ilyen "egzotikus" ország is tud trendi filmet készíteni, attól a Kontrollt még nem kezdik el hirtelen egész Dél- Amerikában játszani. Mintahogy egy hússzor szarabb amcsi filmet igen. A Kontrollnak azonban az a nagy pozitívuma (pl az Apám beájulnával szemben, hogy a nézok bizalmatlanságát a magyar film felé egy kicsit enyhítette.)

Mivel kicsi a piac az állam nem tud és nem is fog kivonulni a filmgyártásból, ez pedig vonja maga után azt, hogy politikai döntés is egy magyar rendezonek pénzt adni filmre. Ez ellen azonban nincs értelme ágállni, mivel az aktuális politikai hatalmat az ország nagytöbbsége elfogadja, tehát a Hídember (habár szar lett) vagy a Sorstalanság elkészülte mögött az áll, hogy az ország úgy ítélte meg, hogy a film által vállalt értékrenddel azonosulni tud és fontosnak tartja, ezért a közösbol áldozni kell rá (az már más kérdés, hogy milyen a megvalósítása).

Amit amerika muvel az már-már filmmaffiózás. Majdnem minden amerikai filmben ott figyel a háttérben az az amerikai ideológia (szabadság, meg hasonló bla blák), ami legitimálja az USA birodalmi tevékenységét (értsd: ENSZ?- leszarom NATO?- leszarom, 3. világ?- leszarom, rabszolgapiac)
A kultúrák harca a történelem kezdete óta tart és régen a vallási térítéssel, ma többek között a filmgyártással próbálják meg az aktuális birodalmak a gyengébbeket "kultúrális vazallussá" tenni. Ezzel még a Nyugat-Európai "eros" filmgyártás sem tud dacolni.

Nagyon igaz, hogy Tarkovszkij sikerfilmeket készített és mégsem kommerszeket. Ma egyszeruen a nézo rá van nevelve az igénytelenségre. És az, hogy vannak filmek, amelyhez kell egy alapveto muveltség és szellemi szinvonal, az nem a filmet minosíti, hanem a nézotársadalmat.

-> Géza vered az asztalt, hogy a magyar rendezok ennek a rétegnek rendezzenek (mert a nézotársadalomban ez a tömeg). Rendezzen nekik a Barátok közt rendezoje (nem tudom ki az, szóval nem akarok személyeskedni), vagy olyan ember, aki eladná kilóra még az anyukáját is, ha "megéri". 5 évet tanulok az egyetemen, utána meg mondjam azt: Á, szarok valami igénytelenséget, lesz benne szex, vér, meg dráma (meg egy feka, mer az meno), aztán élvezik magukat a nézok popkorn zabálás közben, kijönnek és 5 perc múlva azt se tudják, hogy mit néztek, csak arra emlékeznek, hogy amikor a jó csaj menozott, akkor felállt a kukijuk. ha most készül ilyen magyar film, akkor hu, de jó sikerült az amcsikat utánozni. ez az, ez már teljesítmény.

És az is igaz, hogy a kurva sikeres Valami amerika sem volt effektíve nyereséges. Egyszeruen nem lehet nyereséges magyar filmet készíteni, mert túl kicsi a piac (nincs annyi mozi) kicsi az ország. Ha Közép- Kelet Európában a magyarok lennének dominánsak, biztos, hogy a filmjeink is nagyobb piacot kapnának.
Attól, hogy Nimródot itt-ott megdicsérik, hogy egy ilyen "egzotikus" ország is tud trendi filmet készíteni, attól a Kontrollt még nem kezdik el hirtelen egész Dél- Amerikában játszani. Mintahogy egy hússzor szarabb amcsi filmet igen. A Kontrollnak azonban az a nagy pozitívuma (pl az Apám beájulnával szemben, hogy a nézok bizalmatlanságát a magyar film felé egy kicsit enyhítette.)

Mivel kicsi a piac az állam nem tud és nem is fog kivonulni a filmgyártásból, ez pedig vonja maga után azt, hogy politikai döntés is egy magyar rendezonek pénzt adni filmre. Ez ellen azonban nincs értelme ágállni, mivel az aktuális politikai hatalmat az ország nagytöbbsége elfogadja, tehát a Hídember (habár szar lett) vagy a Sorstalanság elkészülte mögött az áll, hogy az ország úgy ítélte meg, hogy a film által vállalt értékrenddel azonosulni tud és fontosnak tartja, ezért a közösbol áldozni kell rá (az már más kérdés, hogy milyen a megvalósítása).

Szerintem tragi-komikus naivitás azt gondolni, hogy az alacsony látogatotságról a magyar szerzői filmesek tehetnek:

"A legnézettebb húsz film közül a kilencedik helyen zárt francia-német Asterix és Obelix - a Kleopátra-küldetés, Alain Chabat alkotása az egyetlen (!), amely legalábbis nem amerikai koprodukcióban készült. Ezt a mozit húszmillióan látták 2002-ben az öreg kontinensen, s ezzel igazán szerencsésnek mondhatja magát. Francois Ozon Nyolc nője, Pedro Almodóvar Beszélj hozzá!-ja, Roberto Benigni Pinnochió-ja, Jean-Pierre Jeunet Amélie-je pár millió érdeklődővel kullog a sor végén. Nagyon egyszerűen megfogalmazva: az a 933 millió néző, aki az akkori EU-tizenötökben bement a moziba, döntő többségében (71 százalékban) amerikai alkotást nézett - miközben feltehetően (s a látványhoz igencsak illően) pattogatott kukoricát és kólát fogyasztott hozzá. Hazai produkciót húsz, egyéb európait (ejtsd: nyugat-európait) pedig mindöszsze 7,9 (!) százalékban láttak. Azaz nemcsak Kelet-Európa, de Ázsia, Afrika, Latin-Amerika, Kanada és Ausztrália együtt is csak a morzsákon osztozhatott. Az aránytalanság "fordított irányban" még megdöbbentőbb: arra legfeljebb csóválhatja a fejét az olvasó, hogy 2001-ben az USA egyetlen mozinézője sem látott osztrák, belga, dán vagy finn filmet. De hogy olaszt sem, az már igazán ijesztő kulturális aránytévesztésnek tűnik. Federico Fellini hazája tehát ebben az évben egyetlen produkcióval sem tudta magára felhívni a figyelmet a több millió olasz származású amerikainál sem - hacsak fel nem jegyzett egyszeri klubvetítésen."

Hm...

Kár hogy a kópiákon is spórolni kell. :( Biztos a kisebbséghez tartozom, akiket érdekelnek a magyar filmek; de a sok kommersz, amcsi filmet nem hiszem hogy többen nézik meg itthon; és azok mennek állandóan rengeteg helyen. (Félreértések elkerülése végett: nem a nagy költségvetésű szuperprodukciókra gondolok, hanem a kis, gagyi vígjátékokra, krimikre stb.)

Így "vidékiként" elég gázos arra várni, hogy majd talán a Duna tévén leadják vmikor a jó kis hazai filmeket (Hosszú alkonyt is úgy emlékszem ott láttam, nagyszerű film), mert csak 3-4 helyen vetítik az országban...

Úgy tudom, hogy még magyar film nem termelte ki az árát, hacsak nem valami low(vagy inkább no)budget filmről beszélünk - de javítsatok ki, ha tévedek.

Tényleg nagyon borzasztó dolog lehet Magyarországon rendezőnek lenni. Tudni, hogy bármit is csinál, deficites lesz. És ha jót szeretne csinálni, az bizony sokba kerül. Még egy dogmafilm is sokba kerül.

Ha végiggondolod, hogy néhány száz millió forintot kiossz-e a szegények között, vagy inkább boldoggá tedd őket (talán) néhány órára egy filmmel, akkor igen-igen furcsa dolog az utóbbit választani.

Nagyon nehéz helyzet. Mert egy rendezőnek, mint művésznek szüksége van az önmegvalósításra. Mi a megoldás?

Hát talán az, hogy nagyon fontoljuk meg, hogy valódi művészetet tudunk-e produkálni, vagy sem. És csak akkor vegyük el a pénzt, ha igazán biztosak vagyunk magunkban.

Megjegyzem Tarkovszkíj sikerfilmeket csinált.

Hogyne lenne megoldható, csak plusz pár milla kell a többi kópiáért :-) Van olyan film, ami (nem művészi értékét tekintve, hanem a kőkemény anyagaiakat illetően) nem érné meg ezt a plusz pénzt, mert nem néznék meg többen akkor se, de a Másnap szerintem ilyen - a forgalmazó egyensúlyoz, hogy rászánom-nemszánom, aztán nem szánja rá :-( Pedig a Másnap megérné, ha kicsit meghirdetnék...

Bocs a naiv kérdésért, de komolyan érdekelne a válasz: "A négy kópiával futó film a Művész és az Uránia műsorán látható, másik két kópiája pedig a vidéki városok között utazik."

Egyáltalán nem megoldható, hogy több helyen vetítsék a magyar filmeket? Miskolcra mikor jut el a Másnap?

Time is on my side

Géza, tényleg kicsit over the top vagy, de az igaz, hogy
1. amíg állami a lóvé, addig senkit sem érdekel a nézettség. Az utóbbi időben csak azok filmjei értek el nagy nézettséget, akik filmjében magántőke (is) volt (Apám beájulna, Magyar Vándor, Kontroll, Argó, Terézanyut is sokan megnézik majd) vagy a politika beküldte az iskolásokat ;)
2. akármennyire szeretünk is, Attila, az érvelésed azért sántít: ha egy film egyfolytában telt házzal menne az első naptól, ámbár egy kis moziban, az nem maradna sajtóvisszhang nélkül és más mozikban is biztos, hogy bemutatnák (a növekvő kínálat a kereslet bővülését vonja maga után, ez még a magyar filmdisztribútorok számára is világos talán)
3. A Kontroll számomra az egyik legjobb magyar film. Vannak hibái, de végre egy nem-magyar magyar film, amiben van fantázia
4. nem hiszem, hogy ha valakinek a filmjét sokan nézik meg, akkor az már lefikázandó "Dáridós", aki nem képes igazi tartalmas filmet készíteni, hanem csak egy felszínes kontár

Uff

Kár volt, mert igaz volt.

Távol álljon tőlem, hogy ezt a kicsit meddőnek látszó vitát itt beforrasszam, de talán a Kontroll hazai és nemzetközi sikere nem kicsit abban is kereshető , hogy A. N. megtalált valamiféle „középutat” a szerzői filmek és a műfajfilmek közt. Nimród úgy tud többé-kevésbé eredeti maradni, hogy nem válik gagyivá. A Kontroll nagyon súlyos film, de többnyire mégis szórakoztató. Olykor nagyon művészi, de legtöbbször mégis populáris. Mindemellett a zene nagyon is harmóniában van a kamerával. A Kontroll korántsem a legjobb magyar film, amit láttam, de tény, hogy „nem egy rossz film”. Szerintem legalább is egy jó példa az ipari filmezés és a filmművészet áthidalására. Viszont azt senki ne várja el egy rendezőtől (Janisch Attilától, Hajdu Szabolcstól, de még akár Fliegauf Benedektől sem) hogyha művészetnek tekinti, amit csinál, majd tömegek (és a Tóth Géza) igényét fogja kielégíteni. Persze attól, hogy a közönség nem ért egy filmrendezőt, még az a rendező nem is vált mechanikusan művésszé.

Pepe Le Moko üzenete becsületsértésre alkalmas állítást tartalmazott, ezért kimoderáltuk.

üdv, filmhu

Géza, ejnyebejnye, megint elragadott a hév.

"A pénzemen hadd kérjek már én is valamit!"
Gézának gyorsan egy filmet, gyerekek!

Vagy legyen népszavazás, a nép döntsön, ne a szakkollégium, hogy ki csináljon filmet! A népszabadság közöljön le forgatókönyveket. Mert "még kér a nép"!