Hámori András, filmproducer

Üzlet és filmművészet együtt

A H2O magyar koprodukciókban is részt vesz

Az 1953-ban Budapesten született, ma London és Los Angeles között ingázó producer olyan világszerte ismert külföldi rendezőkkel dolgozott együtt, mint David Cronenberg (Crash – 1996, eXistenZ - 1999), valamint Atom Egoyan (Eljövendő szép napok).  Részvételével készült a John Cusack főszereplésével Magyarországon forgatott Max és Samuel L. Jackson akció-vígjátéka, A hetedik mennyország (The 51st State).

Magyar vonatkozású filmjei közé tartozik A napfény íze és az ő közreműködésével sikerült megoldani a Sorstalanság pénzügyi gondjait. Legutóbb Sándor Pállal együtt Szász János szemledíjas alkotásának, az Ópiumnak a produceri feladatait látta el. Koltai Lajos következő rendezése, A béka feneke alatt című film mellett Hajdu Szabolcs legújabb alkotásának, a Bibliotheque Pascalnak (korábban Gyöngéd kezelés) az elkészítésébe is beszállt.

Szász János Ópium című filmjét is támogatta

A H2O Motion Pictures a közelmúltban megvásárolta az Anna Politkovszkaja életének filmes feldolgozásához szükséges jogokat. Ő volt az az orosz újságírónő, aki Vlagyimir Putyin elnöki rendszerét kíméletlenül bírálta, és akit saját lakásának liftjében tavaly holtan találtak. H2O gyorsított ütemben tervezi a film megvalósítását, egyszerre tárgyalnak a jövendő forgatókönyvíróval, rendezővel és két-három világsztárral a főszerepről.

Idén indulhat a Politkovszkaja-film

Filmhu: Hol tart most a Politkovszkaja-film megvalósítása?

Hámori András: A brutális körülmények között meggyilkolt orosz újságírónő életével foglalkozó filmet még az idén igyekszünk összehozni. Már tudom, hogy kit szeretnék a rendezői székben látni, és kit akarok a főszerepre, de még meg kell velük egyezni, csak azután nevezhetem meg őket.

Filmhu: Mi a történet megvalósításában legnagyobb nehézség?

H. A.: A legfőbb kihívás, hogy a meggyilkolt újságírónő története a mindennapi aktuális eseményektől elemelt, művészi dimenziót kapjon.

Nagyon izgat Politkovszkaja személyisége, aki megengedhette volna magának, hogy élje a jómódú New York-i értelmiségiek vagy az orosz újgazdagok életét, hiszen ehhez megvolt a megfelelő háttere. Amerikai állampolgár volt, New Yorkban született, nyugatiként viselkedett és öltözködött, ahogy halála után a The Guardianban közölt fotón látszik. Mégis, kockára tette az életét munkája közben, pedig többször figyelmeztettek, hogy veszélyben van.

A szabadságnak az a szintje foglalkoztatta, amit egy falat kenyér megszerzése és egy szülő, gyerek vagy testvér elvesztése jelent. Nem szakadt el a hétköznapi emberek világától. Őt az érdekelte leginkább, hogy a világpolitika miként lép be az emberek magánéletébe, és ez az, ami engem is érdekel. Nem a demokrácia elméleti problémái izgatnak, ilyen írásokkal tele van a nyugat-európai álliberális sajtó!

Jómódúként sem szakadt el a hétköznapi emberek problémáitól Anna Politkovszkaja búcsúztatása

A jogi pályától a filmproducerségig

Filmhu: Úgy vélem, nem biztos, hogy sokan tudják miként lett Önből filmproducer, és fiatalon egészen mást tanult.

H. A.: A 70-es években jogot hallgattam, és mellette színház és filmkritikákat írtam az akkori Színház című folyóiratban. Aztán 1980-ban a Stúdió ’80 munkatársaként dolgoztam, többek közt Kepes Andrással és Szegváry Katalinnal. A Stúdió akkoriban egy olyan műsor volt, amely igyekezett ablakot nyitni a világ kultúrájának bemutatásával.

Filmhu: Végül mégis elhagyta az országot, hogy filmproducer legyen, mikor történet ez?

H. A.: 1981. augusztusában mentem el. Egész pontosan az augusztus 20-i ünnepségek előtti napon bementem a Magyar Televízióba, hogy egy videófelvételt magammal vihessek Párizsba. A Televízió akkori elnökhelyettese, Megyeri Károly megkérdezte, hogy csak nem disszidálni készülök? Szemrebbenés nélkül igennel feleltem, ő ezt jó viccnek tartotta, és azonnal megkaptam a kazetta kiviteléhez szükséges pecsétet.

Amikor megérkeztem Torontóba egy olyan céggel kerültem kapcsolatba, amely akkor még viszonylag kis vállalkozás volt, de később a legnagyobb kanadai vállalattá fejlesztettük. Ez az Alliance Entertainment volt, amelyben először féltucatnyian voltunk, és mire eladtuk, több száz alkalmazott dolgozott benne világszerte, Los Angelesben, Torontóban, Montrealban, Párizsban, Írországban és Londonban. A 90-es évek elejére sikerült elérni, hogy nem volt olyan Cannes-i, Berlini vagy Torontói filmfesztivál, ahol a filmjeink ne vettek volna reszt és többnyire nyertek.

Mi a film: művészet vagy üzlet?!

Filmhu: Hogy működik az Ön új filmes vállalkozása?

H. A.: Az Alliancet követően új filmvállalatot alapítottam, H2O Motion Picturest, amellyel évi 6-7 filmet készítünk. Ezekből 2-3 amerikai, kettő brit, egy-két nemzetközi koprodukcióban, akár magyar részvétellel valósulhat meg. Ez az új vállalkozás két kontinens között készíti alkotásait, hiszen a filmgyártás mára már globálissá vált. Londonban választjuk ki az anyagot, Los Angelesben keressük meg a sztárokat, Európában forgatjuk a filmet, talán Németországban fejezzük be az utómunkálatokat, azután visszatérünk az Egyesült Államokba, ahol kitaláljuk a megfelelő marketinget.

Sikerült megtalálni a megfelelő formulát Filmművészet és anyagi siker a Crash-sel

Nemrégiben hozzácsatoltunk a vállalathoz egy filmforgalmazó céget is, amely világjogokkal kereskedik, és egy finanszírozó céget, amely filmbefektetésekkel foglalkozik.

Filmhu: Végignézve a kezdeti filmjeinek a listáját, az látszik, hogy számos műfaji alkotás, komédia, krimi és horror elkészítésével tanulta ki a szakmát, amelyekben nem ritkán magyar alkotókkal is együtt dolgozott.

H. A.: Az egyik első filmem a The Gate című volt, amelyet valóban a magyar származású Takács Tibor rendezett, és az ugyancsak magyar származású Vámos Tamás fényképezett. A The Gate azért volt fontos számomra, mert ezen tanultam meg a szakmát és anyagilag is sikeres volt. Azután Budapesten készítettünk a CBS TV -nek egy filmet, a Daugther of Darkness-t (A sötetség lányá-t), amely Anthony Perkins egyik utolsó munkája volt. Az egyik főszerepre Garas Dezsőt szerződtettük és minden kritika kiemelte Dezső játékát.

Ezekkel a kezdeti munkákkal tanultam meg a filmkészítés pénzügyi részét. Európában még úgy tudtam, hogy a film alapvetően művészet, és a tengerentúl tapasztaltam meg, hogy elsősorban üzlet. Ha valaki tiszta művészetet szeretne csinálni arra a versírás alkalmasabb, de mások (sok) pénzének elköltése rengeteg felelősséggel jár. Végül sikerült megtalálnom azt a formulát, hogy egy művészfilm anyagilag is sikert hozzon, ilyen volt például David Cronenberg Crash című produkciója. Ma már nem is szeretem a művészfilm kifejezést!

Filmhu: Jelenleg több koprodukcióban készülő alkotásának is van magyar vonatkozása. Nemrég értesültünk arról, ezek közül kettő rendezésére már megállapodott Koltai Lajossal. Melyek ezek?

H. A.: Az egyik a Londonban élő Tibor Fischer regénye alapján készülő Béka feneke alatt.  A tervek szerint október végén, november elején kezdhetnénk el a forgatást. A másik produkció a Born of Fire, amely egy 16. századi epikus film, és amelynek az előkészítése előreláthatóan több évig tart majd. Mindkettőhöz most válogatjuk a főszereplőket.

Lesz-e újabb magyar invázió Hollywoodban?!

Filmhu: Fiatal magyar alkotókkal is kapcsolatban van, most például együtt dolgozik Hajdu Szabolcs legújabb filmjén, a Bibliotheque Pascalon (korábban Gyöngéd kezelés). Mikor kezdődött a munkakapcsolat?

Jelenet a nálunk forgatott Max-ből John Cusack és Noah Taylor

H. A.: Szabolcs először a Fehér tenyérrel keresett meg, amibe végül nem szálltam be, mert nem tudtam azonosulni a történettel és a szereplőkkel. Az elkészült film viszont tetszett, és amikor a film magyar producere megkeresett a Bibliotheque Pascal tervével, igent mondtam.

Filmhu: A filmtervek kiválasztásánál mennyire fontos a hazai vonatkozás?

H. A.: Nem igazan fontos. Alapvetően nem annak alapján döntök egy film elkészítése mellett, hogy hol játszódik, vagy milyen nemzetiségűek az alkotók. Az a legfontosabb, hogy megragadja figyelmem.

A Max elkészítéséről, amely Münchenben játszódik, egy Angliában elő holland nemzetiségű rendező győzött meg, egy New York-i találkozón. A hetedik mennyországot Liverpoolban forgattuk egy tetőtől talpig amerikai színésszel, Samuel L. Jacksonnal.

Érzelmileg persze előnyös a magyar alapanyag. Évekkel ezelőtt például egy rendező elküldött nekem száz gépelt oldalt. Még aznap repülőgépre ültem és Los Angelesből Budapestre utaztam, hogy megbeszéljük a történet megfilmesítését. Ez Enyedi Ildikó Bűvös vadásza volt, az egyik legszebb film, amibe Magyarországon beszálltam.

Filmhu: Az Önnel dolgozó, leginkább a fiatal generációhoz tartozó alkotók különleges tapasztalatokhoz juthatnak nagy nemzetközi koprodukciók készítésekor, akár az álomgyár falain belül is! A hazai filmesekkel történő közös munka tudatos volna, esetleg számíthatunk egy újabb magyar invázióra akár Hollywoodban is?

H. A.: Nem, szó sincs tudatos akcióról, mint mondtam, a választásaimat alapvetően az határozza meg, hogy egy produkció teszik-e vagy sem.