Utolér: Három szál, három szín

Werkriport Dyga Zsombor készülő filmjének forgatásáról

Angol nyelven forgott Dyga Zsombor negyedik nagyjátékfilmje: a Tesó és a Kész cirkusz rendezője idén már aratott csendes kamaradarabbal (Köntörfalak), és azóta már az Utolér-t is dobozba zárta. A három szálon futó sötét thriller forgatásán összesen háromszor jártunk. Videó. (A cikkben szereplő fotókat Szabó Adrienn és Valuska Gábor készítette)

 

 

Második miskolci látogatásunk alkalmával a szereplők oldaláról pillanthattunk bele egy filmforgatás világába, hiszen az egyik közértes jelenetben kasszás nőt kellett alakítanom. Négyre hívtak, de a helyszínre érkezve sehol senki, mint kiderül, előző nap túlóra volt, ezért ma egy órával később kezdenek.

A lakók már most balhéznak, mert a sminkbusz beállt valakinek a kedvenc parkolóhelyére - velem is kiabál a néni, próbálok magyarázkodni a stáb nevében is, majd dohogva elvonul. Betérek a közért melletti étterembe, kiderül ez lesz a stábbázis, úgyhogy lébecolhatok itt, amíg meg nem érkeznek. Ötkor érkezik a stáb, a partnereim Heinz Trixner és Bartsch Kata lesznek a jelenetben, felvonulunk az öltözőbe.

Ez Bartsch Kata első jelenete a forgatáson, tehát kiemelten fontos, hogy mit visel, hiszen a film hátralevő részében is abban kell lennie. Heinznek is ez az első feltűnése, az alkoholista öregúrnak kissé túl nett a kinézett ballonkabát, Salamon Eszter jelmeztervező és Sinkovics Judit öltöztető bőszen krémezni kezdik a kabátot, hogy zsírosabbnak tűnjék, sőt, egy kötést is kap a bácsi, hogy még lelakottabb legyen.

Heinz egyébként beszél angolul (hiszen szerepét is angolul játssza), de külön osztrák tolmáccsal dolgoznak, rajta keresztül folyik a kommunikáció. Én vagyok a harmadik szereplő, izgatottan várom a közértes jelmezt. Legnagyobb megdöbbenésemre Salamon Eszter egy szabályos diszkófelsőt kap elő: egy ezüst pikkelyes halpáncélt veszek magamra, egy zöld gézsállal, mindehhez a hidegre való tekintettel kis szürke kardigánt kapok magamra. A teljes összehatás érdekében Haide Hildegaard hatalmas rózsaszín szemeket fest nekem, lepattogzott fekete körömlakkom tökéletes kiegészítése a szettnek.

A jelenet szerint én a közértben ülök a kasszában és olvasok. A közért vécéjében Heinz okádik éppen az elfogyasztott vodkától, őt követi a boltba Bartsch Kata egy kis plüss hangyászsünnel a kezében. Én borzasztó paraszt közértes vagyok, fel sem nézek a könyvből, amit olvasok, amikor Kata köszön nekem. Heinz tessékre lép be, Kata kifordul. Heinz fizet egy vodkát, 1200 az üveg vodka, 1500-öt ad, félszemmel beütöm, nyílik a kassza, visszaadok, becsukom a kasszát, olvasok tovább, Heinz köszön, "Thanks Lilith!" - még nevem is van, Lilith, the cashier! (Lilithnek hívták a Bibliában Ádám első feleségét.) A rendezői utasítás ez volt, hozzak sok könyvet és olvassak. A Kecskebűvölők-et vittem, ami nagyon vicces, nekem meg faarccal kellett volna ülnöm, ami nem mindig ment.

Kata be, Kata ki, Heinz be, Heinz ki, minden irányból, és eközben én faarccal mindvégig a háttérben vagyok. Nem mozdulok, a pénzből visszaadok, becsukom a kasszát, és olvasok tovább. Egyszer elszalad velem a lóláb, és rossz gombot nyomok meg, és sípolni kezd a gép, leállunk, a közértes bácsi előfut, és megmutatja, hogy ilyenkor az F betűt kell megnyomni. (Egyébként kérésének megfelelően valójában nem ütöm be az egyszer sem eladott vodkát, mert eléggé megugrott volna a bevétele.) A jelenetek között beszélgetünk, elmeséli, hogy ő is nagyon sokat szokott olvasni, volt, hogy napjában több könyvvel is végzett. Régebben könyvesboltja volt, aztán a rendszerváltás után csak ez a kisbolt maradt meg, de olvasni most is nagyon szeret. Újabban a régi kedvencek újraolvasására szokott rá, Stephen Kinget, Ken Folletet olvas, a kassza mellé a Tövismadarak írójának regénye van bekészítve.

Elmesélem neki, hogy Magyarországon forgatták A katedrális-ból készült minisorozatot, lelkendezve kérdi, mikor lesz a tévében, szégyenkezve vallom be, hogy fogalmam sincs, ezen elszomorodik.

Közben megint felvétel lesz, visszabújik a rejtekhelyére, a következő leállásnál hoz nekem egy sajtos szendvicset, és nem engedi, hogy kifizessem - befogadott a közértes társadalom! Későre jár már az idő, a boltot nem zárhatja be, mert itt vagyunk, a stáb vállalta is az őrzést reggelig. Engem csak arra kér, hogy ha végeztem, a kasszát hagyjam nyitva, hogy lássák, nincs benne pénz. Ha zárva felejti, mindig betörnek. Figyelek, és az őrnek is külön szólok, amikor végeztem a műszakkal.

Ez háromnegyed három körül van, "Halacska lejátszott, mehet öltözni!" Hilde már nem várt meg minket a sminkbuszban, két hatalmas, sminklemosóval átitatatott vattát hagyott nekünk, így az autó hátsó ülésén mosom le a pofámat, a szállodában kis alvás, reggel irány Pest, vissza a mókuskerékbe.