Az Író három évi alkoholmámor után, írásait lapozgatva arra az elhatározásra jut, hogy a továbbiakban nem csak egyszerűen inni fog, hanem dolgozni a pohara mellett, különben is ásványi anyagokban gazdag szikvízzel inná a bort.
"Íme a rettenetes üres papír, amire írnom kell."
Fiatalkori énjét látja maga előtt, a Fiút, aki figuránsként szabadidejét strandon töltötte, olyanokon, ahol sört mértek, és meleg ételt ehetett.
A Gellért strandján ismerkedik meg Krisztinával, akiről kiderül, hogy társaságában tilos a dohányzás és bármilyen szeszesital fogyasztása. A Fiú jobb híján, mert hogy megkívánta a sört és a cigarettát, azt mondja a lánynak:
"Ottfelejtettem valamit az öltözőszekrényben, azonnal jövök."
Az Író tölt magának, készít egy fröccsöt és lehajtja, akár a Fiú a söntésnél a sört.
A Fiú a söntésnél egymás után issza a söröket és egyik cigarettáról a másikra gyújt. Hét hónapja nem volt nővel, fél minden nőtől, mert végtelenül magányos. Még attól is fél, hogy visszamenjen a lányhoz.
Krisztina parancsba adja, hogy leheljen rá, és utána bekenheti a hátát és lábát napolajjal, mert a másik fél kiszolgáltatottságát rendjén valónak és természetesnek tartja. A Fiúmunkat -miután bekente Krisztina hátát- a lány magához húzza a gumimatracra.
Boldognak illene lennie, de ő tele van szorongással. És halálfélelemmel, amit nem mondhat el Krisztinának. Viszont megkívánja a sört és most azt hazudja, hogy valami bélhurutja van, oda kell mennie.