sex hikaye

Fliegauf Benedek: Tejút

„Őriznem kell a néző álmát”

2007. július 16. - Dercsényi Dávid
Fliegauf Benedek: Tejút
A Tejút kiemeli a nézőt mindennapi életéből, meditatív ambient film, a fraktáljelenségre épül, legkisebb része is olyan, mint az egész - tudtuk meg a rendezőtől, Fliegauf Benedektől. A filmet meghívták a Locarnói Fesztiválra.

Filmhu: Eredetileg egy világvégi kis házban kellett volna találkoznunk. Elköltöztél a városból?

Fliegauf Benedek: Most forgatókönyv írás közepén vagyok, ilyenkor csak hétvégén jövök vissza a városba. Van egy kis faházunk az erdő közepén, nagyon szeretem. Úgy reggelizek, hogy lerázom a fáról a szedret, majd bele keverem a joghurtomba. A kertben egy slaggal zuhanyozok, van egy hálóágyam. Ilyenek.

Közel a természethez - a kameránál Pohárnok Gergő, mellette Fliegauf Benedek

Filmhu: Élet a természet közepén. A Tejút című „ambient filmedről” is olyasmiket lehetett olvasni, hogy olyan, mint egy természetfilm.

F. B.: A Tejút inkább csak a nézőpontját tekintve természetfilm, amúgy sokkal inkább képzőművészeti film, ha már keresünk rá egy skatulyát. Vonnegut azt mondta, hogy a skatulyákat sokan összekeverik a WC-vel. Nem baj. Ez a film az embert nem tekinti főszereplőnek. Itt az ember egyenrangú az őt körül vevő tájjal, környezettel. És ez nem egy tipikus játékfilmes szemszög. Ez a szemszög inkább egy alien szemszöge.

Filmhu:Sajátos.

F. B.: De ez csak az én értelmezésem. Ennek a filmnek az a lényege, hogy nagyon tág teret ad a különböző értelmezéseknek. Mindenkinek a saját asszociációira kell figyelnie.

Filmhu: Ez azt jelenti, hogy ennek a filmnek a fő formai elve a széttartás? Hogy a történet szétágazik, hogy inkább egy asszociációs folyamot látunk?

F. B.: Igen, de közben egy nagyon fegyelmezett és koncentrált film, legalábbis nekem. Kontrolláltabb és koncentráltabb, mint a Dealer. Hiszen a meditáció és a koncentráció ugyanoda érkezik, és ez egy nagyon erősen meditatív film. Számomra ez benne a legfontosabb: lecsendesíti a tudatot, ahogy a meditáció teszi.  A Tejút fraktál jellegű film: a legkisebb része is olyan, mint az egész. Ebből a szempontból olyan mint az eddigi filmjeim.

Filmhu: Tehát akkor a Tejút úgymond terápiás céllal készült, hogy kiemelje a nézőt a mindennapi életből? 

F. B.: Mostanában foglalkoztat az a kérdés, hogy mit művel egy film a nézőjével, hogy jövünk ki utána a moziból. A Sin City után úgy éreztem, hogy örömmel megölnék néhány járókelőt. Bízom benne, hogy Rodriguez valami mást szeretett volna.  Annyi stimuláns van körülöttünk, annyi inger ér minket, hogy tűszerűen beszűkült a tudattal, riadtan szaladgálunk. Ez a film remélhetőleg tágít rajtunk egyet. Szelíddé és nyugodttá tesz. És ez jó.

Filmhu:A Tejút-nak nincs szövege, márpedig a korábbi filmjeidben nagyon nagy jelentősége volt a szavaknak. Nem volt rossz lemondani róluk?

F. B.: Nem, sőt. Pontosan tudom, hogy a Dealer-ben melyik jelenetből bomlott ki ez a látásmód. Annak a jelenetnek a végén a dealer és a kislány mintha egy bolygón állnának, és ott egy dialógus nélküli,  mély és bonyolult viszony alakul ki közöttük. Nincs egy szó sem. Ebben két dolog ragadott meg. A Duna-part egyszeriben átlényegült egy önálló bolygóvá. Másrészt rájöttem, hogy az óriás totálokkal kifejezhetek valami olyat, amit hagyományos snitteléssel lehetetlen.
A másik ihletforrás egy netes játék volt, a bátyám küldte át a linkjét azzal, hogy „nem fogod megbánni”. És igaza lett. Samorost a neve. Ez egy zseniális játék, mindenkinek nagyon ajánlom. Kis bolygószerű helyeken kell játszani, s olyan meseszerű hangulata van, ami nagyon hasonlít a Tejút hangulatára. Erre csak nemrég jöttem rá.
 

"Az óriási totálok kifejeznek valamit, amit a hagyományos snittelés nem"

Filmhu:
A filmet beválogatták a Locarnói Filmfesztiválra. Mi a véleményed a filmfesztiválokról, adnak valamiféle megerősítést, érdekelnek egyáltalán?

F. B.: A filmfesztiválokat rezervátumoknak látom. A szerzői filmes kihalóban lévő állatfaj. Szeretek olyan országban élni, ahol meg lehet csinálni egy olyan filmet, mint a Tejút. Aki ismeri a nemzetközi helyzetet, az tudja, hogy egyre nehezebb „kaptafáktól” eltérő filmeket csinálni. Magyarországon – minden nehézség ellenére – kedvező a helyzet.

Filmhu: A populáris műfaj tehát nem érdekel?

F. B.: Furcsa ez, mert én négy éve kizárólag nagy tömegeknek szóló projekteken dolgozom. Az egyik egy fantasy film, ami a nagy költségvetés miatt most halasztást szenved, a másik egy ugyanilyen közönségfilm, egy szerelmes film. Jelenleg két végletben dolgozom tehát. Nagyon örülök neki, hogy ez semmilyen meghasonlást nem okoz bennem. A szerzői film inkább csak a lényegről beszél. A populárisabb dolgokban el kell rejteni, be kell csomagolni ezt. Mind a kettőben lehet minőségi, értékteremtő munkát végezni. Mindkettőnek van létjogosultsága.

Filmhu:Ezek a nemzetközi piacra készülnek?

F. B.: Persze, itt nagy stúdiókkal állunk kapcsolatban. A Tejút inkább olyan, mint egy elsőfilm, kompromisszummentes, szélsőséges.

Filmhu: A Dealer -hez és a Rengeteg-hez képest miben más még a Tejút?

F. B.: A magja nagyon más. Az eddigiekben inkább azt próbáltam megfogalmazni mit veszítettem el. A Tejút inkább arról szól, hogy mit találtam meg. 

Filmhu: Általában ugyanazokkal szoktál dolgozni, most is így volt?

F. B.: Létezik egy úgy nevezett Raptors’ Kollektíva, aminek senki sem gondolja, hogy a tagja lenne, de én azért tudom, hogy igen. Ők a film különböző pontjain különböző pozíciókban feltűnnek.  Én írtam, rendeztem, látványt terveztem, zenét szereztem, és a production design-t is én csináltam. Úgyhogy ez egy home video.

"Ez a film remélhetőleg tágít rajtunk egyet"

Filmhu: A zeneszerzés hogyan jött?

F. B.: Minden filmemben én csinálom a „zenét”. Most, hogy együtt dolgozom zenészekkel, Gyulai Csabával és Farkas Zoltánnal, megtudtam tőlük, hogy amit én csinálok, az zeneszerzés. Nagyon meglepett, de örültem neki. Imádom a minimál technót, az ambient legszélsőségesebb ágait, az elektroakusztikus kísérleteket, és most ott ültem, hihetetlen lehetőségek a kezemben, 5.1-es keverés, dolby digital satöbbi, adott minden – és nem… A film erős vizualitását nem írhattam felül, hanem érte kellett dolgozni. Úgyhogy a zörejbe, atmoszférába szervesülő zenén dolgozunk. A kép és a zene így mellérendelő viszonyban van. A meditatív állapotot nem zavarhatom meg. Néha úgy érzem olyan vagyok, mint a csigák a Bóbitá-ban. Őriznem kell a néző álmát. Hát majd meglátjuk.



Címkék

interjú , werk


(5) 
Hozzászólások
5-3  /  5
2007. július 17. kedd, 09:32#5| h2o
Ígéretesnek tűnik.
2007. július 16. hétfő, 20:45#4| ukiyo
üdv,

Szerintem az 'olyan, mint' szerkezet nem pongyola, sőt, a vizuális művészetek talán legősibb aktusa rejlik mögötte. Valójában jóval megelőzi a 'művészet' fogalmát, úgyhogy szívesebben mondok 'kép' -et.

A fraktál - ha a computer science - ben és a képalkotás témájában gondolunk rá - ugyanúgy az egységtől indul, legalábbis én ezeket ismerem. Pontosan az a lényege, hogy Te adod meg az alapkódot, ami irány/szög/felosztás stb. lehet, és ez rajzolja majd ki az egészet /ami a fraktállal kapcsolatban talán eléggé értelmezhetetlen dolog.

Igaz, ami igaz, az irány - szerintem - teljesen mindegy, ahogy adott esetben a rész/egész kategóriák is felcserélhetők a fraktáloknál.

Ezt egy - végül is - időben terjedő képnél, mint a film, nehéz értelmezni. Majd meglássuk :)
2007. július 16. hétfő, 20:00#3| sakira
persze hogy szimbolikusan érti Fliegauf is meg Erdély is.
én is így értettem.

Erdély "tartalmazzá"-t ír, az OLYAN szerintem pongyola.

De akkor is, a fraktálnál nem az a lényeg hogy egy kis rész olyan mint az egész. Ez a holografikus térelrendezésről szól és szerintem ez az analógia illik a filmekre általában, mint ahogy szerintem Fliegauf is így értette: minden apró jelenete, beállítása tartalmazza az egészet.

A fraktálnál az egésznek az iránya más, nem a kicsiből építjük fel a nagyot, hanem az egésztől indulunk és találjuk meg újra meg újra ugyanazt a motívumot akármilyen apróban. Szerintem ez az analógia más, és nem alkalmazható a filmekre általában.

Fraktálról akkor beszélhetünk, ha létezik egy ilyen visszatérő saját magába mélyülő motívum a filmben.

A dologról ezen a ponton nehéz tovább vitatkozni, mert nem láttuk a filmet. Én legalábbis.

Pl. Greenaway Maconi Gyermek című filmjének a zárlata ahogy mindig jön egy újabb közönség aki az előzőket nézi megtapsolja majd a következő közönség felé fordul: na ez a fraktál analógia. Sokkal konrétabb mint a hologramm, amennyibe filmes szerkezetre értjük.

De az is lehet hogy nincs igazam. Géza írásait nem ismerem, majd keresem.

üdv.
 
Előzmény: ukiyo #2
 

nka emblema 2012