A Celluloid Műhely és a független film

Gyerekek, akkor is rossz helyen tapogatóztok. Tavaly hat filmünket hajították ugyanígy vissza, ebből négy azóta számos fesztiváldíjat elhozott (MAFSZ, OFF, Diákfilmszemle fődíjakat). Nyilván elfogult vagyok a sajátunkkal, nyilván a fesztiválosdi is szubjektív műfaj, de azért ezekről a filmekről nem lehet azt mondani, hogy totál félresikerült munkák.

Az idei filmeket többségében nem láttam - nem láthattam -, és nem is akartam/akarok róluk értékítéletet mondani. Láttam viszont minden kisfilmes stúdió elmúlt két-három évi munkáit például a Szájtépésen, szóval nem a levegőbe beszélek.

Nem azt mondtam, hogy jobbak vagyunk, de azt igen, hogy vagyunk olyan jók. Ami engem zavar, az a tendencia, és ez nem csak minket érint (tavaly is kimaradt egy csomó értékes film más műhelyekből): ide a rozsdás bökőt, hogy ez a tizenöt film egyáltalán nem a mezőny java, hanem ilyen-olyan érdekek találkozásából született kompromisszum.

Bérelt helyről közel sincs szó, de ahogyan egy nagyjátékfilmes elsőfilmest megkülönböztetett figyelem kísér, úgy a minimum volna, hogy egy új, sokak által támogatott kisfilmes kezdeményezés legalább öt perc erejéig teret kapjon a szemle programjában. Ez nagy kérés? Ez nagyképűség? Mert erre két éve nincs sanszunk.

A Cell-filmek magyar nagyjátékfilmekkel való összevetésről annyit, hogy ez a Budapest Film egyik emberének szájából hangzott el, egészen pontosan úgy, hogy a magyar nagyfilmek többségében föllelhető technikai/dramaturgiai hibák abszolúte hiányoznak a filmjeinkből. Erre én büszke vagyok, ha ez nagyképűség, bevállalom. Egyébként ez a kijelentés vagy tíz alkotóra értendő, szóval nem kell a para, hogy én itt most magamat éltetném.

Viszont az fölöttébb tanulságos, hogy egy topikban kapcsiból mi vagyunk a rosszfiúk, pedig a fölvetett probléma kapcsán azon is el lehetne gondolkodni, hogy vajon milyen hátsó szándék húzódik meg a kisjátékfilmek totális elhanyagolása mögött. Csak gondolatébresztőként: a kisjátékfilm az egyetlen olyan terep, ahol nagy pénz, komoly kapcsolatok nélkül lehet még labdába rúgni (tudom, van egy-két kivétel nagyfilmben is, de azért az ölég ritka). Ha ez feledésbe vész...

No üdv
LB

Balázs! Ezek szerint Te már láttad az idei szemle versenyfilmjeit, hogy ilyen egyértelműen kijelented, a Ti filmjeitek jobbak, de legalábbis helyük van a szemlén. Mi van ha nem! Miért kellene bérelt helyének lennie a Celluloid Műhelynek a Filmszemlén? És az, hogy a magyarországi nagy-játékfilmek szintjén emlegetnek benneteket, biztos, hogy dícséret??? Egyébként szimpatikus számomra a C.M., de azért úgy tűnik, hogy bakacsinerdő végigolvasta az üzenetedet!

No comment, mondjuk először olvasd végig, amit lent írtam.

Üdv
LB

alapvetően egyetéretek mondandóddal, de qrvára el vagy(tok) szállva attól, hogy milyen májer amit csináltok.
vhogy más stúdióknak nem ekkora a szájuk.

I confess helyett I attack.

Jó sokat dicsekedtünk már a filmhu-n, hogy mennyire tökös srácok vagyunk, meg milyen jó kis filmeket is csinálunk a nagy büdös semmiből (hiszen állami pénzt egy buznyákot nem kapunk filmekre vagy működésre), akkor most nézzük a dolog árnyoldalát.

Az történt ugyanis, hogy a mélyen T. Filmszemle-atyaistenek idén ismételten úgy döntöttek, vastagon leszarják a Celluloid Műhelyt, és nevezett filmjeink közül egyet sem mutatnak be a szemle versenyprogramjában.

Mindez persze nem meglepő, tavaly ugyanezt tették több filmünkkel, nyilván sokkal jobb filmeket is kaptak, gondoltam én, aztán megnéztem a tavalyi termést, aki látta, no comment. Csak annyi, hogy eléggé vegyés.

Szóval két év alatt nyolc rendezőnk (és alkotótársaik) önbizalmát sikerült a béka segge alá nyomni, amin szerencsére enyhít az a tény, hogy más fesztiválokon nem kevés díjat kaptak.

Az mondjuk simán fölháborító, hogy 15-re csökkentették egy frappáns húzással a bemutatásra kerülő kisfilmek számát (pedig a tavalyi 25 is lótúró, ennél azért sokkal több értékes kisfilmes munka van egy évben). De ha már így van, talán nem ártana törekedni arra, hogy egy új műhely is lehetőséghez jusson, hiszen ez ugyebár a MAGYAR filmszemle, ergó nem kéne megfojtani egy alulról építkező kezdeményezést.

Egyszerűen nem értem. Ezerszer elmondja mindenki, mekkora gáz, hogy nincsenek műhelyek. Erre jövünk harmincan, csinálunk egy műhelyt, elhozunk tíz fesztiváldíjat egy év alatt, a szakma elismerően nyilatkozik rólunk (egyesek odáig merészkedtek, hogy a Celluloid Műhely filmjeit a magyar kis-, uram segíts, nagyjátékfilm-gyártás szintjén emlegették - igazán felháborító), majd esélyt sem ad arra, hogy szélesebb körben bemutatkozzunk.

Ezek után nem tudom, van-e értelme az MMK kisjátékfilm-pályázatára bármit is beadnunk (pedig nyolc kidolgozott filmtervünk vár megvalósításra), hiszen mi nem is létezünk az ő szemükben.

Baromi szar érzés nyilvánosan puffogni meg hangosan bizonygatni, mik vagyunk, de most már sok a jóból.

Tudja valaki, mi áll a háttérben? Vagy sejti? Mert azt kizártnak tartom, hogy a döntések értékítéleten alapulnak...

Üdv
Lóth Balázs

Hah, lényegre törő kérdés. A Cell nonprofit társaság, örülünk, ha a filmek technikai költségei összejönnek. Magyarországon még nagyfilmből sem lehet megélni, nemhogy kicsiből...

Viszont a Cell tagságában van egy szűk szakember stáb, akikkel öt éve fejlődgetünk fokozatosan és ma már elég jók a visszhangok rangos szakmai körökből is. Van néhány kisebb reklámfilm, videóklip, most készül néhány nagyobb dolog is, talán 2002-re beérik ez a vonal is.

Ezek persze megférnek egymással: alapvetően mindenki célja az önfejlesztés, így a független stáb tagjai - kameraman, segop, fahrtmester, hangmérnök, mikrofonos, storyboard rajzoló, szkript, smink stb. - szívesen dolgoznak nonprofit filmekben is, ha azok valamilyen kihívást jelentenek és lehet belőlük tanulni.

Does it answer your question?

Üdv
Lóth Balázs

csupáncska hobbiból csináljátok, vagy ebből is éltek?

Kedves Filmhu-olvasók!

Mivel a napokban jelent meg a Cell Műhelyről szóló cikk a filmhu oldalain, gondoltam, más néven újjáélesztjük a boldog emlékezetű Kezdők+Álmodozók topikot, ha nincs ellenetekre.

2000 tavaszán azért kezdtem meg a mozgolódást a filmhu fórumán, mert rájöttem, hogy egyedül nem megy. Oké, marha nagy közhely, de a film kollektív műfaj, mi pedig itt, a Cell Műhelyben egyfajta modern Münchausen báróként a saját hajunknál fogva ráncigáljuk ki magunkat a vízből. Egymást segítjük, hogy mindannyian filmet csinálhassunk, s talán nem is sikertelenül: a Cell Műhely tagjai az almúlt öt évben vagy ötven kisfilmet adtak ki a kezükből, ebből tíz már műhelymunkában készült.

Sokan mondják, talán lehet benne valami, hogy hiányoznak a műhelyek a magyar filmből. Ezt a szakmát csak a gyakorlatban lehet megtanulni, márpedig a filmrendezés és a filmkészítés minden ágazata kőkeményen SZAKMA. Gyakran hallom: nézzetek sok jó filmet, abból meg lehet tanulni a filmrendezést. Ez szerintem egyenértékű azzal, mintha egy építészt arról győzködnél, hogy nézzen meg sok szép épületet, abból majd megtanulja a szakmát.

Persze nem támadni akarom ezeket a hangokat, hiszen ők nyilván úgy értik ezt, hogy általános műveltség, stílus, ízlés, etikai érzék kellene ahhoz, hogy jó filmek szülessenek. Szerintem is ez lehet a magyar film kiútja: sok olyan művelt ember, aki nem szégyell eredeti módon fogalmazni a közönségnek.

Egyszer Illés Gyuri bácsinak mutattam meg az egyik filmünket, és kértem a segítségét, hogyan lehetne továbbfejlődni. Erre ő azt mondta, ha volna filmgyártás, máris leszaladhatnék az egyik stúdióba és el lehetne lesni a fogásokat. De nincs.

Így aztán marad az autodidakta módszer, csinálod a filmeket, egyre magasabbra helyezed a lécet, közben igyekszel minden elméletet elsajátítani a szakirodalomból, kikéred a gyakorlott profik véleményét, konzultálsz a hozzád hasonlókkal, ilyesmi.

Mindez sokkal egyszerűbb együtt, szervezetten. A Cell Műhely tudomásom szerint az egyetlen ilyen csoportosulás, amely sok tekintetben még gyerekcipőben jár, de MÁR MűKÖDIK. Túl a nyilvánvaló külső életjeleken (vetítések, díjak, programok, sajtónyilvánosság) itt valóban formálódik valamilyen műhelymunka.

Nem egy rendező filmjeit csináljuk, szinte minden filmhez új név tartozik. Nem alibiből nevezzük műhelynek magunkat, hogy aztán saját filmet csinálhassunk ilyen-olyan pénzekből, itt valóban több önálló alkotó fogott össze. Nem pusztán kedvtelésből csináljuk a filmeket, hanem komoly ambíciókkal és profi technikai körülmények között.

Ez egy nyitott műhely. Mi független filmet akarunk csinálni, s mivel a filmek finanszírozását a legkülönfélébb forrásokból tudjuk csak megoldani (hiszen az MMK magasról tesz ránk, ki tudja miért), valóban nem köteleződtünk el senkinek és semminek.

Ez a műhely kölcsönösségi alapokon áll. Ha segítesz a Cell Műhelynek, az segít Neked. Ilyen háttérrel össze lehet hozni húsz fős stábot, három-négy nap forgatást, 8-10 perces, 16 mm-es filmeket. Többet nem. Ahhoz segítség kellene.

Mi persze reménykedünk. Jön a köv. MMK pályázat, serényen gyűjtjük a szponzorokat és tornásszuk lefelé az árakat. Ebben nagyon komoly állandó partnerünk a Kodak, és még sok más cég, akik időnként besegítenek.

Ezt a topikot szeretném a műhely körüli eseményeknek fenntartani. Ha történik valami a házunk táján - és elég sűrűn szokott -, itt írni fogunk róla. De jó lenne, ha ez a dolog nem maradna egyirányú. Fent elég sok gondolatunkat leírtam - sokszor egyes szám első személyben, de sok ember nevében -, nem bánnám, ha elmondanátok, Ti mit gondoltok ezekről a dolgokról. Köszi, ha elolvastátok ezt a hosszúra nyúlt topiknyitó dumát.

Üdv
Lóth Balázs