A Celluloid Műhely és a független film

Az én általam javasolt topic címe a következő lenne: "Filmrendezők megdöbbentő vallomásai". A nyitó üzenet mondjuk lehetne ez: Emberek! Ez úton követek meg mindenkit aki az elmúlt 40 évben megnézte a filmjeimet.Mentségemre legyen mondva, hogy nem voltak túl sokan. Egészen pontosan 12.324-en. 1960-ban végeztem a főiskolát, eredetileg állatorvos szerettem volna lenni, de nem vettek fel az egyetemre, apámnak viszont volt összeköttetése a Kulturális Minisztériumban és így kerültem be a rendezöi szakra. 1965 és 95 között 25 játékfilmet készítettem, majdnem minden évben egyet. A múlt héten szakítottam rá időt és megnéztem az összes filmemet odahaza videón és ha valaki kijelentheti, én kijelentem a következőt: Mind a 25 filmem bűn rossz! Egyrészt unalmasak, másrészt tele vannak hibákkal, az ötletek nagy részét loptam más rendezőktől, egy lagzis videón a vőfély különbül vezeti a násznépet mint én a színészeket, nem részletezem tovább. Ezeket a filmeket garantáltan nem lehet megtalálni a következő évtizedek filmtörténeti munkáiban. Viszont jól éltem! Népszerű voltam, gyakran adtam interjút újságoknak, tv-nek, rádiónak. A nők is imádtak. Egyébként a filmjeimre, mai áron számítva, -ha mondjuk egy filmnek kb. 100 millió Ft a költségvetése- két és fél milliárd forintot kaptam az államtól a 30 év alatt. Nem semmi! Egy rohadt ponton múlott az állatorvosi!
A fenti történet egyébként a képzelet
szüleménye. Bármi hasonlatosság csak a véletlen műve!? Bocs Balázs, tudom,hogy ez a Te topicod, csak amíg oda vagy a BBS-ben, tartjuk a frontot.
Egyébként az elóttem szólóval maximálisan egyetértek!

Szerintem új topic kellene.
Mit szóltok a kisfilmes találkozóhoz? Szerintem alapvető hiba, ha a legalább a kisfilmes műhelyek nem respektálják egymást. Más tiszteletére amúgy sem lehet nagyon számítani jelenleg. De legalább egy asztalhoz ült az öt műhely.
Az én topicom:
Nem hiszem egyébként, hogy a celluloid, mint nyersanyag jelentené azt, hogy valaki komoly filmes szeretne lenni. Attól mert a digit a legolcsóbb, attól még egy digittel készült film (ismétlem: film) nem alacsonyodik le a kertipartin készült homevideo szintjére, ahol a svenkek nagysága és gyakorisága egyenes arányban áll a kamerát kezelő házigazda alkoholszintjével.
Na persze ezt senki nem is gondolta. De miért felejtik el sokszor, hogy a film is egy nyelv, és mint minden nyelvezet, csak eszköz ahhoz, hogy gondolatot közvetítsen. Ha tehát kimondjuk a forma elsődlegességét, akkor kimondjuk a gondolat másodlagosságát, nem? (mert tény, hogy celluloid más). Azaz üresfejű cicababák előnyben. Ha szépek (ja és ha szőkék. he-he).
Hogy lesz inspiráció és kisfilmes mezőny csóró kis hazánkban, ha kötelező lesz a tripla költségvetés?
És a te topicod?

Áhoj Tout le monde!

A BBS találkozók elvileg nyilvánosak, mivel csak nemrég éli reneszánszát, még nem látom át egészen a hatalmi politikáját. Én mindenáron megpróbálom elintézni, ezt a találkozót, de a többit, holnap(pénteken) személyesen mondom el. Valószín?leg nem tudnék mindent leírni úgy, hogy ne égessem le magam ezzel kapcsolatban.

Sajnálom, de nem osztom Süti ügyben a véleményedet, meglehetősen halovány darabja a W. A. életműnek. Viszont a Kis tehén c. kísérőfilm miatt mégis megéri megnézni:))

Gy.

MEGKÉSETT VÁLASZ:
Én azért szeretek a Cellába
járni,mert kényelmesek a fotelek.

Ki látta a Csocsót?
SLÁGER RÁÁÁÁDIÓÓÓÓÓÓ óriásplakát......
egyébként szerintem szar film

SÜTI NEM SÜTI?

Király!

VÍZCSEPPEK A FORRÓ KÖVÖN

Kiváló!

Én az átmenetet nem úgy gondolom, hogy valaki 50%-os tehetséggel, valaki meg 75%-os tehetséggel rendelkezik. Ennek nyilván semmi értelme, ugyanis abszolút tehetségskáláról nem lehet beszélni. Viszont lehet azt mondani, hogy valakinek jobb a képi látásmódja valaki másnál, jobban tudja instruálni a színészeket vagy jobb a ritmusérzéke stb. Aztán ezek valahogyan összegződnek (mondjuk a néző agyában a film megnézése után), aztán monhatja bárki, hogy igen ez a gyerek tehetséges vagy nem az. Persze még mindig szubjektív és lemérhetetlen dolgokról van szó.
Arról persze még nem beszéltem, hogy bizonyos hiányosságok pótolhatóak, mondjuk egy kreatív operatőrrel, jól együttműködő színészekkel stb. (néha bizony pénzzel is), meg aztán ott van ugye az az eset is, hogy valaki tehetséges, de lusta mint a dög. Szóval ezek miatt (sem) nem merném biztosra állítani, hogy a tehetség bináris. Ugyanis tehetség több képességben való jártasságot jelent, ha a képességeket egyenként binárisnak fogjuk fel, a végeredmény akkor sem lesz bináris.

(n db képességre minimum 2^n db kombinációs lehetőség ugyibár :))))


na jó, szóval valahogy így:))


Gyuri

Megintcsak korábbról kezdem.

Köszi a BBS-infót, SkSz, szervezzük össze a Cell-t egy BBS-látogatásra.

Vladimir, az én értelmezésemben az amatőrfilmes alapvetően hobbiból csinál filmet, a független pedig a hivatalos filmszakmától (és a mindenkori mainstream megoldásaitól) függetlenül igyekszik profi munkát készíteni. Mi az a profi, teszitek föl a kérdést joggal, kötözködő bajtársaim, erről is kifejtem a véleményemet, nem ússzátok meg. A profi szerintem nem feltétlenül iparos (bár jelentős részük az), hanem olyan valaki, aki 1. a filmezést tekinti életcéljának 2. komoly áldozatokat vállal, hogy minél jobban megtanulja 3. bemutatható, forgalmazható filmeket akar csinálni (szűk rétegnek vagy mindenkinek, ez jelen esetben nem számít). Szóval ezek tág fogalmak, annyi biztos.

Ti is tudjátok, Amerikában függetlennek azt tekintik, akik a nagy stúdióktól függetlenül gyártanak profi filmeket. Szerintem ez a szemlélet nálunk is egyre nagyobb szerephez jut: a függetlenség a kisebb rizikó, a nagyobb alkotói szabadság terepe. Az amatőrizmus pedig az én álláspontom szerint a hobbifilmezés (amelyet nagyon tisztelek, mert nemegyszer maradandó filmeket szül).

Rossz filmet nem érdemes csinálni, mondod, és igazad van. Csak szerintem az a fals az érvelésedben, hogy nincs ember a földön, aki nekiáll, hogy "na, most csinálok egy rossz filmet". A komoly filmesek mind a maximumra törekednek, a többiek - kalandorok, ilyesmi - meg nem számítanak igazán. Az mindenképpen közös bennünk, hogy én is egyre többet agyalok, mielőtt belevágok valamibe, ezer ötletet elvetek, mire egyet megvalósításra érdemesnek érzek.

Lesznek Cell-filmek az OFF-on, majd írok is itt róla, ha közeleg az óra, de ha azt szeretnéd, hogy mi is lássuk a Te munkáidat, igen jó lenne, ha adnál némi támpontot, hogy mit keressünk... :-)

Gyurinak igaza van, tényleg közelednek azok az álláspontok és ez jó. Hogyan gondolod az átmenetet tehetség dolgában? Az valóban "bináris dolog", de néhány ember jól elevickél nélküle. Más kérdés, hogy nem lesz maradandó, amit csinálnak.

Apropó, a sokat emlegetett maradandóság. Engem mostanában egyre többet foglalkoztat pl. a kultfilmek problémája. Szerintem sok film gyakran nem azért marad a köztudatban, mert igazán maradandó, értékes, hanem mert bemutatásakor "megfelelő helyen volt a megfelelő időben", sokakban megpendített valamit, aztán évekre rá aktualitását vesztette, de noszalgiából emlékeznek még rá és klasszikusként emlegetik.

Ez persze nehezen megfogható egy olyan művészet esetében, amelynek össz-vissz száz év múltja van, de érdekes következtetésekre vezethet. Föltehetjük úgy is a kérdést: mitől maradandó egy film? Nektek mi a véleményetek?

Üdv
Lóth Balázs

Mennyei béke szállt a topikra,
Halle luja
Gothár egyébként szerintem is nyer?( más kérdés, hogy nem fog felvenni engem)
Na dícsértessék az Úr
Sziasztok

...lám lám, kezdenek közeledni az álláspontok, ami azért azt jelenti, hogy van értelme annak, hogy itt tépjük a billentyűzetet...:))))

Szerintem ilyen vitáknak van értelme, talán ezért volt kevéssé szerencsés a tehetség oldalról megpendíteni a húrokat, mert tehetségről nem lehet vitatkozni, vagy van vagy nincs. (persze átmenetek elképzelhetőek)
Ha valaki azzal kezdené a filmrendezési pályafutását, hogy neki áll eldönteni, vajon tehetséges-e, akkor nehezen (vagy soha) nem készül el az első filmje.
Szóval tök mindegy, hogy szakma-tehetség vitának nevezzük-e vagy sem, a lényeg az, hogy arról legyen szó, ki miképpen áll hozzá. Ez aztán lehet technikai, esztétikai vagy filozófiai megközelítés, akár ezeknek megfelelő keveredése, egyén kérdése.
Na mindegy, csak megörültem vladimir sorainak, hogy írtam egyet, most már nem törlöm ki...:)))


Gyuri

Ja, és a Gothár. Belső informátoraim szerint együtt inditanak osztályt a szinházrendezőkkel, összesen 14 embernek, 2 osztályfönökkel, egyik a Gothár.

És azt is hallottam, hogy a Gothár jó, nagy lehetőség, tőle tényleg lehet tanulni, meg hogy nagyon kemény, kicsinálja az embert, stb.

A filmjei tényleg nagyon jók, ez igaz.

Szóval most azt hiszem mindenki örülhet, aki rendező akar lenni...

valóban nehéz filmekről konkrét müvek nélkül beszélni. Akartam is még több példát irni, most megteszem. Például ha már az amatőr és független filmes közötti különbségről esett szó, tegyük fel a kérdést, van-e egyáltalán különbség. Évek óta folyik a vita erről, szerintem nincs különösebb értelme a kettőt elválasztani. Hiszen mitől is lenne független a filmes? Anyagilag, szellemileg, lelkileg? Mindenki függ például az alkotótársaitól. A legtöbben anyagilag sem függetlenek. Ha nincs pénzük, nem tudnak filmet csinálni. Azért mondtam, hogy Káldy Laci bácsi (a nagy szemlén is látható lesz pl. 1 filmje a kisfilmek közt) a legfüggetlenebb, mert nála pénzkérdésről nem nagyon lehet beszélni, és többnyire nincsenek az uristen@...hoz hasonlo operatorgondjai sem, mert általában egyedül csinál filmet. Bizony amikor az ember filmezik, nagyon tudja érezni a forgatáson (is), hogy mennyire ki van szolgáltatva az alkotótársaknak. Persze ez kellemes teher, de én pl. néha arra gondolok, legszivesebben én magam csinálnék mindent a filmben, de hát nehéz egyszerre a kamera mindkét oldalán jelen lenni, főleg a játékfilmes müfajban.

Aztán itt van a számomra legrokonszenvesebb amatőrfilmes kezdeményezés, Szőke Andrásra gondolok, akinek nem véletlenül alakult ki egyféle kultusza. ő magát amatőrfilmesnek nevezi, s nem is próbál a profikra hasonlitani. Ezért tud eredeti lenni, s régi filmjeiben semmiféle sablon nem kap helyet. Elsősorban ötletekkel és lélekkel dolgozik, nagyon spontán módon, frissen, viccesen. Sajnos ujabb filmjeiből valami hiányzik, elég gyenge kis dolgok lettek, s már ő is inkább csak panaszkodni tud, mint jó filmet csinálni. Pedig az egyik legnagyobb magyar filmes lehetne még most is.

Valaki reagált a Zárásra... Továbbra is fenntartom a véleményem, a hideg kiráz attól a filmtől, az első másodperctől az utolsóig hazugság és butaság. Bocs...

Azt kérdezted, hogy nekem sikerült-e megvalósitani azokat, melyekről beszélek. Nem leszek álszerény: részben. Én nagyon nehezen találok ki történetet, azt nagyon nehezen tudom végig kidolgozni úgy, hogy tudjam, hogy jó. De inkább várok, mert rossz filmet csinálni nincs értelme, amikor tudok jót is. Igazából a téma a legnehezebb az egész filmezésben, annak megtalálása, hogy mit tudsz majd(!) müvészien kidolgozni, leforgatni, összevágni. (És hogy ehhez ki tudod találni a szakmát persze... mert ki lehet azt találni, hogy hogy legyen az éles, amaz meg ne, ha van egy kis eszünk hozzá) Ha túl gyorsan átlendülsz ezen a fázison, az egész film megsinyli. Ez az amatőrök legnagyobb hibája, de a profiké is, csak ők profi irókat alkalmaznak, akik tudják mi a dolguk.

De nem akarok kitérni a válasszal. Nagyjából tisztában vagyok vele, hogy hogyan tudok olyan atmoszférákat teremteni, ami az én történeteimhez kell. De ezek nagyrészt nem szakmai tapasztalatok, sokkal inkább az életből ellesett apróságok. Előbb utóbb minden igazi filmes szembe kerül majd a döntéssel, hogy kimondja-e, hogy milyen esztétikai megfontolások alapján készit filmet, vagy inkább hallgat róla. Én még nem tartok itt, de igyekszem figyelni erre.

Nem hiszem, hogy elmennék a mühelytalálkozora, de talán valamelyik szemlén majd összefutunk. Mondjuk lesz OFF még most januárban, ahol szándékaim szerint ott leszek, és remélem láthatok majd új Cell-es filmeket. Akkor majd Ti is láthattok tőlem, és akkor személyesen megvitatjuk, amit akarunk, mert szerintem is sokkal igazibb élőben. Bár, vannak dolgok, amik igy is jók.

Szóval!

A BBS jelenlegi helye az Újpest rakparton van(nem tudom hány szám, de megbeszélhetünk találkozót elötte).
A villamosról a Jászai Marin kell leszállni, és az Árpád híd felé kell menni a rakparton, nemsokra az els? keresztutcától van. Még nincs kitéve a tábla csak egy papír jelzi, hogy ott van. tel: 061-340-55-51
Kb: 8.kor szokott kezd?dni, de nem árt, ha pár perccel elötte ott vagytok.
Üdv .

Szilveszter

Ooooops, nem voltam elég egzakt: jövő kedd, 17 óra, FMK, Budapest IX., Haller u. 27.
Gyertek el jól!

LB

Adalék a face-to-face csevelyhez: jövő kedden, azaz január 22-én lesz a következő műhelytalálkozó a Ferencvárosi Művelődési Központban. A Celluloid Műhely nyitott és bárkit szeretettel vár.

A találkozó a két hete tartott Rendezéselmélet előadás (szakmába vág! :-) kiegészítésével kezdődik, mivel legutóbb néhány dologra nem jutott idő. Utána egy kissé belterjes gyűlés következik, mert az aktuláis pályázatok költségvetését illetve a február közepén esedéke Celluloid Workshop3. rendezvényünk szervezését vitatjuk meg. Ez azonban nem titkos, sőt, tanulságos is lehet újaknak is, szóval várunk mindenkit.

A BBS vetítések tudtommal nyilvánosak, akárcsak a találkozóik, régebben a Toldiban voltak, most talán a BBS új helyén? Exact address needed!

A Gothár-kérdés engem is érdekel, ki mit tud? Egyébként én már annak is örülök, hogy idén lesz rendező osztály, mert nekem valami olyasmit rebesgettek a legutóbbi, 2000. évi felvételin, hogy csak 2003-ban lesz új felvételi.

No üdv
Lóth Balázs

ha már megemlítetted, hogy vannak ezek a BBS vetítések? mikor és hol? be lehet oda menni csak úgy kíváncsiságból is?


Gy.


u.i.: az, hogy Gothár indít osztályt jó vagy rossz hír?:)) (tényleg kérdezem...)

Vladimir!

Nem akarok szabadkozni, lehet, hogy kicsit er?s volt a kifejezés( "felnötthöz méltó").
Kicsit idegen nekem ez a kommunikációs forma, kíváncsi vagyok a véleményedre, de érdekel a mögötte lévö ember is, és szívesen vitatkoznék, vagy egyetértenék veled szemt?l szemben (ennél szerintem még nem találtak ki jobbat). Én a továbbiakban is megyek(legalábbis szándékomban áll) a celluloid ülésekre engem ott megtalálsz, ha kíváncsi vagy rám, vagy a többiekre.

Balázsba újra nem tudok belekötni, szerintem még mindig igaza van, a szakma és am?vészet kérdésében.

Más
A BBS mai vetítése után ambivales érzelmekkel jöttem haza. Megnéztük Krasznahorkai Balázs f?iskolás tanyákról szóló doksi filmjét és újra elszomorodtam, hogy ennek a filmnek sincs helye a szemlén, hideg realitásától ugyanis keményen fogtam a padlót, nagyon rendben volt.
Vécsei Marci(Carla cím? filmja nem jutott be a szemlére) szerint a BBS-nek ebben az évben kisjátékokat kell forgatni, mert jövöre vetésforgóként üzemelve, nem a kísérleti filmek fognak bejutni.
A f?iskolára jelentkez?knek üzenem, jövöre(azaz idén) Gothár Péter indít osztályt.
A tájékoztatóban nincs róla szó, hogy mennyi embert vesznek fel, de az sincs, hogy a színm?vészetivel együtt indítják az osztályt és a második évben válik el a rendez?szak a Szinm?vészetit?l.

Húúú, pár napra eltűnik az ember pályázni, és tessék, ez lesz belőle :-))))

Még egy korábbi témára visszatérve: azért az Úristen@-ban vannak tök jó operatőri megoldások is, ráadásul ez végképp az a szakma, amely pénz nélkül nem megy. Kellenek jó lámpák - a ma trendy lágy megvilágításhoz ERőS, MODERN, tehát drága :-) lámpák -, meg idő a felkészülésre, a bevilágításra. Persze, nem biztos, hogy forgatás előtt pár nappal be kell vállalni a melót, de annyira kevés a lehetőség...

Aztán a kereskedelmi tévék problémája. Lehet azt mondani, hogy csak azért sem nyomom be a filmemet, de ahol a Dáridót megnézik millióan, ott azért a Te munkádnak is jut pár tíz- vagy százezer. A ker. tv egy csatorna a közönséghez, kár lenne kihagyni...

Vladimir, a kizökkenés és a megcsömörlés két különböző dolog. Én A sarok után rájöttem, hogy a mai néző ingerküszöbe igen magas, és megfogadtam, hogy minden következő filmemben erős impulzusokra törekszem. Ennek egyik útja lehet(ne) a hatásvadászat, de azt nem kedvelem, szóval marad az eredetiségre törekvés.

Mondom másképp. Máshogyan zökkenhetett ki a klasszikus zenén edződött, igényes fül, amikor az első "módszeresen" diszharmonikus dallamot hallotta, és máshogyan, amikor hamis hangot hallott vagy valaki félrenyúlt. "őrültség, de van benne rendszer..." - ez az előbbi lényege szerintem, és a filmművészet nekem ezt igazolja. Godard nagy improvizatőr volt, de azért nem nulla szakmai tudással kezdett...

Hohó, eddig mintha tagadtad volna a szakma létét :-)) Oké, azt elfogadom, hogy önmagában nem létezik. De azért valami részeként elsajátítható!!! Én nem mondtam, hogy olvassatok egy csomó szakkönyvet és rögtön gyártsatok filmet. Az ízlés nem nélkülözhető elem. De ahogyan nyelvet sem tanulhatok úgy, hogy előbb megtanulom a nyelvtant, aztán majd egyszer a kiejtést, úgy filmet sem lehet. A kettő, tehát szakma és művészet csak együtt, kölcsönhatásban létezik, és egyaránt fontos.

Nem értek egyet azzal, hogy ha pontosan tudod, mit akarsz, meg is tudod csinálni. Példa: azt akarom, hogy egy snittben csak a főszereplő arcát lássam fókuszban, minden más körülötte legyen életlen. Ha a filmes nem tanult szakmát, honnan tudja, hogy ehhez nyitott blende és teleoptika kell? Majd az operatőre megmondja? Ha van profi operatőre. Emlékszel? Én úgy kezdtem ezt az egészet, hogy független filmesekről beszéltem - ott nincs profi operatőr. De még ha van is, vagy ha profikról beszélgetünk, marha jó tudnod, mi az a mélységélesség, mert ha a szűk lakásban, a forgatás helyszínén vezet rá az operatőröd, hogy szinte lehetetlent kérsz, fújhatod (és mellesleg: ha értesz az ilyen dolgokhoz, rögtön lesz másik, technikailag megoldható ötleted). A független film (is) az előkészítésről szól, csak akkor lesz jó a filmed, ha a SZÁNDÉKOD megvalósítását előkészíted.

Ne támadj a MAFSZ szemle miatt, szó sincs részünkről lenézésről, aki ezt feltételezi, valóban nem ismer minket. Egyszerűen lecsúsztunk, decemberben szponzori leveleket és forgatókönyveket írtunk, közben ez elmaradt. Azért nem sírok, mert előzsűrivel be lehet jutni az országosra is, oda mindenképpen menni szeretnénk. Ráadásul érdekel is az idei mezőny, ha már a szemlén nem láthatom.

Én szeretem Káldy Laci bácsi filmjeit, de nem tartom valódi független filmesnek. ő a szó legjobb értelmében vett AMATőR filmes, nagyon szórakoztató és ugyanakkor tartalmas minden munkája. Viszont a független film nekem mást jelent, és jó is lenne lassan tisztázni a különbséget. Tudom, hogy az Amatőr Film Szövetségből lett a Független Film Szövetség, de azért a MAFSZ ma már túlnyomórészt nem is amatőr filmeket gyárt.

A kísérleti film szerintem is kell, de ma már nem arról szól, hogy új dolgokat kísérletezünk ki, hanem inkább olyasmiről, hogy látszólag nem összeillő dolgokat vegyítsünk. Szerintem ez a jövő, Káldy Laci bácsi filmjei pedig ennek is eklatáns példái, elég, ha a Kocsma TV-re gondoltok.

Üdv
Lóth Balázs

Jó, hogy leírtad mindezeket, mert épp arra gondoltam, hogy megnéznék egy olyan filmet, amit jónak tartasz. (ugyanis az érvelésed kissé tautológikus:)), így egy kukkot sem értek belőle)
Majd igyekszem bepótolni a Káldy-filmek jelentősebb darabjainak végignézését. Apropó, ezt (nyilván, mivel a bp-i szemlének vége) hol lehet még megtenni?

Még egy teljesen jószándékú kérdés: neked sikerült már megvalósítani azokat az elveket, amiket egy filmtől elvársz? (minden álszerénykedés nélküli válszt szeretnék, ha lehet)

üdv

Gy.


u.i.: SKSZ: semmi gond, én voltam a hülye:)))

Ja, egyébként nem akarok felnŒtt lenni, vagy ahhoz méltó, inkább a véleményemet szerettem volna közölni, nem bemutatkozni, bár még erre is sor kerülhet, de nem az interneten keresztül...

VLADIMIR