A Celluloid Műhely és a független film

Továbbra sem értek egyet ezzel a "középutas" megoldással. Ahogy korábban írtam, túlságosan erŒltetett. Amikor arról beszéltek, hogy a nézŒ ne zökkenjen ki technikai hibák miatt, tipikusan a jól ismert és közismert filmtípus felŒl közelítitek a sokkalta szélesebb filmnyelvhez. A legtöbb nézŒ valószínileg ugyis kizökken, mert leginkább (amerikai) profi filmekhez szokott, ahol kényelmesen belesüppedhet a fotelba és élvezhet.

Nem! Ugrasszuk ki a nyulat a bokorból! Ne kínáljuk tálcán a középutas maszlagot, mellyel legfeljebb bizonyos "ahhoz képest nem is rossz " véleményeket kaphatunk. Nincs ahhoz képest!

A félreértés elkerülése végett: nem tagadom a szakma létét, csak azt próbálom elmondani, hogy önmagában nem létezik. Minden filmesnek ki kell találnia a maga szakmáját. De jó szakmaiság csak jó filmben lehetséges, ez pedig az alkotói szándékból ered, egészen pontosan, hogy hogy sikerül megvalósítani. IdŒben azonban a szándék megelŒzi a megvalósítást. ha pontosan tudod mit akarsz, meg is tudod csinálni.

Balázs! Azért ezt a két filmeteket említettem, mert ezekre emlékszem. Miért nem neveztetek a MAFSZ szemlére a hétvégén? Vagy az túl alacsony szint?

Mindenesetre lehetett látni néhány gyöngyszemet, mint a két fŒdijas munkát például. Ha már itt tartunk, érdemes néhány szót szólni Káldy Laci bácsi filmjeirŒl.

Amikor más filmek kapcsán felmerülŒ nehézségekrŒl esik szó, mint az anyagi problémák, az elŒzŒ napon értesített operatŒr, vagy a fŒiskolán uralkodó látszólagos káosz, érdemes megkérdezni magunkat, mirŒl is szól a történet. Ha Káldy-filmeket nézek, mindezek a gondok egyszeriben nevetséges szájtépéssé válnak. Laci bácsi ma magyarországon az egyetlen igazi független filmes. Szellemiségében is egyedülálló, amit csinál, s emellett olyan biztos kézzel bánik a kamerával, és olyan egyszeri dolgokat csinál, hogy azt már túlzás lenne szakmának nevezni. Több annál. Nem azért felejtkezem el arról, hogy mozivásznat nézek, mert olyan ügyes, éppen fordítva, állandóan észreveszem, hogy milyen ügyes, de nem igazán ez a lényeg, hanem inkább az, hogy NEKEM SZÓL. Kiszól. Behúz. Elragadtat. Az egyszeriséggel, eredetiséggel, de leginkább valami kimondhatatlan pajkos összekacsintással.

Ez válasz a kérdésre, érdemes-e kiserleti filmet csinálni. Nem érdemes. KELL.

üdv

vladimir

Bocs Gyuri!

Nem vágtam, hogy ez a vezetékneved.
Ezért is szorgalmaznám, hogy mindenki vállalja fel a teljes nevét. Ez mindenképpen feln?tt emberekhez való magatartás lenne. Még az is lehet, rá fogunk jönni, hogy ismerjük egymást.

(nevet bővítettem, mert rájöttem, hogy nem csípem, ha leszlamkáznak:)))

Nos viszont, ha már a vitánál tartunk, valamiben kíváncsi lennék a véleményetekre:

A múltkori műhelytalálkozón felvetődött a kísérleti filmek készítésének értelme, na jó kicsit durvábban fogalmazva: van-e még értelme kísérleti filmet csinálni? volt aki azt állította, hogy ami filmben kitalálható, már kitalálták és volt az ellenkezője is...

Nos nektek mi a véleményetek?


Gy.

Ugyan már Szlamka!

Ha mindenben egyetértenénk nem lenne min vitatkoznunk. Akkor pedig nem lenne értelme ennek az egésznek.

Ha én csinálnék filmeket,inkább nem mutatnám
be sehol, mint ezekben a gagyi kiskereskedelmi
tévékben.
A minap bekapcsolom a Magyar ATV-t és
Boross Bácsi műsorát látom. Az öreg társ-
kereső műsort csinál és a neki írott hírdetéseket
személyesen olvassa fel. "Ági vagyok, Éva vagyok..." stb.
-mondja. Nem sokkal késöbb már szaval.
Szóval elvan.
Természetes jelenség, ha valaki tehetséges,
szeretné megmutatni azt a nyilvánosság elött.
Erre a filmművészet esetében a mozi és a tv
az alkalmas. Úgy gondolom, hogy egy mozit könnyebb találni
e célra (Gödöllő, Palotakert).
Egyéb: ez a honlap nem a legjobban kivitelezett technikailag!

Na

Jójó, sejtettem, hogy valami ilyesmi húzódik a háttérben, ezért inkább provokáltalak, hogy megtudjam, remélem azért még nincs harag...:))

Szlamka újfent nem értek veled egyet!
Ma Magyarországon, ha egy operat?rnek felajánlanak egy munkát, akármilyen vészforgatás is elvállalja, egyszer?en azért mert kevés a film és ha nem is alkot maradandót az ? (1.szám 3. személy csak ez a szar kérd?jelnek írja)neve fogja fémjelezni.
A f?iskolán például negyed évfolyamon már csak négy rendez? van (elegük lett abból, hogy nincs lehet?ségük forgatni) és hét operat?r, akik már szinte konkurenciát jelentenek egymás számára.
Azért ez elég szar, hogy még a Filmm?vészetin is,... nem?

Mondjuk nem tudom, hogy ez mekkora mentség egy középszerű fényképezésre. Persze nem tudom, hogy mik voltak az elvállalás feltételei, de a Dobóczi esetében hallottam már hasonlót (már, hogy néhány nappal a forgatás előtt "szerződtetik"), ha pedig ez többször is előfordul, akkor lehet az ő hibája is, nem? Szerintem ha valaki ad magára, akkor nem vállal el ilyen munkát.

Na de mindegy, végülis nem ismertem a körülményeket...

Gy.

Szia evri bodri!

Csak jólértesülteknek!

Újraforgatják a Halálos tavasz-t, + a Lovagias ügyet!

Vámos: Apák könyvé-nek I. és II. fejezetéből filmet ír a szerző. A hatalmas nemzetközi siker is garantált. Szuper a téma, szuper a forma...
Mintha én találtam volna ki, de sajnos nem!

Keresem a The hidden fortress c. Kurosava filmet, meg a Sólyom bosszúját. Megszállott Star Wars rajongók, segítsetek!

Nasziamindenkinek! Rob

Vladimirnak üzenem Balázssal egy követ fújva!

Az úristen@... operat?re Dobóczi Balázs volt, aki a film el?tt pár nappal tudta meg hogy ? lesz a film operat?re. Szóval nem nagyon volt arra ideje, hogy mindent tökéletesen kitaláljon, mármint ami az ? dolga lett volna. A bajt csak tetézte, hogy angéláék akkor még nem forgattak(legalább is tudtommal)filmet úgy, mint rendez?k, mivel ?k hárman színészek. Mindenek fejében nem volt pénz filmkamerára, csak Muhi András
(D. Balázs szerint múzeumba való) analóg BETA kameráját tudták használni
Egyébként D. Balázs sem tartja operat?ri szempontból, a legjobban sikerült filmjének.
Én mindenesetre sztoriban és dramaturgiában er?snek tartom, és nem érzem problémásnak a formai szempontokat sem.
Azt a feltételezést pedig nem fogadom el, hogy a Zárásnál, a film csak ürügy volt a technikai bravúrra.
Ezt a filmet sokan nem szeretik, de ezt egy kicsit túlzásnak gondolom.

hardcore: www.tdf.on.hu

Mégsem értettelek félre, mert én úgy értettem, hogy te úgy értetted, hogy ők úgy értették...

Szóval az okosak szerint a film főként az időben változó vizualitás (pl. arcon kifejlődő érzelem), a filmidő (pl. sűrítés) és a gyors, természetes nézőpontváltás lehetősége miatt egyedülálló művészet. Ezzel persze lehet vitázni. Ráadásul az empátia a mai filmek túlnyomó többségében nélkülözhetetlen, szóval neked alapjában véve igazad van, csak én nyitva akarom hagyni a kiskaput.

Ne gondold, hogy nem értem, amit mondasz. Az ugyanis nagyon gáz, ha ebben a túlnyomó többségben technikai hibák nehezítik a beleélést (már pedig egy magyar filmes betegség is). Én csak azt hiszem, hogy a szakmai szerkesztettség akkor is létminimum, ha valaki nem törekszik virtuális valóságot teremteni (sőt, minél kevésbé konvencionális a dramaturgia, ez annál fontosabb szempont).

Még egy adalék a korábbi agymenésekhez: szerintem szakmaiság és eredetiség egymást erősítik, más szóval újat is csak a régi alapjain lehet alkotni.

Azt, hogy a filmkészítésben 99% a szakma, fenntartom, de ez nem a kész film működése szempontjából értendő. Egy film sikere valószínűleg túlnyomórészt azon múlik, tehetséges-e a rendező és a többi vezető munkatárs.

Üdv
LB

Úgy tűnik, hogy kicsit félreérthetően fogalmaztam, a beleélést nem úgy értettem, hogy a néző bele tudja képzelni magát a szereplők helyébe, hanem úgy hogy el tudja felejteni azt, hogy vásznat lát, be tudd vezetni egy másik, virtuális valóságba, ahol nem kell a technikai hiányosságok között botladoznia.

A 99% pedig a filmkészítés általad elképzelt szakmai hányadára vonatkozott (egy korábbi megjegyzésed alapján), de nincs túl nagy jelentősége...:))

Gy.

Huh, 24 óra alatt mennyi minden történik. Megpróbálom összeszedni a gondolataimat...

SKSz: Ez kicsit már átvezet a következő válaszra, nem baj. Egyszer egy fiatal filmes barátom azt mondta, azért nem akar úgy csinálni filmet, mint mi, mert szeretné, ha a filmforgatás öröm maradna számára.
Hozzáteszem: az illető alig jár forgatásunkon, ő egyszerűen abból indult ki, hogy (kicsit) nagyobb pénz, nagyobb technika, nagyobb felelősség. Erre én azt válaszoltam: ki mondta, hogy nekünk nem öröm a filmforgatás? Nektek úgy mondanám: akkor mi a túróért csinálnánk? Hitvallás nélkül semmi sincs...

böngésző: A Fókusz szerintem is kicsit erőltetett példa, egy film nem attól film, hogy két snittet hogyan rakok össze (és nem is a nyersanyagtól, meg ilyen baromságoktól). Ez csak eszköz, de még mindig fenntartom az állításomat: minden kollektív művészethez szakértelem kell. A filmes nem festő, vagy hegedűművész, aki esetleg lehet őstehetség, és ecsettel/vonóval a kezében jött a világba :-). A rendező a legkisebb filmnél is több embert koordinál, ezt tanulni kell, ez SZAKMA (és akkor most anyagiakról nem is beszéltem). A filmet csinálni nem kötelezőről meg már írtam egyel feljebb... :-)))

vladimir: Úgy látom, nem jutunk dűlőre. Szerintem a fahrt, meg a profi világítás nem része a "szakmaiságnak". Én tanultam másfél hónapot külföldön filmkészítést, volt egy kameránk, egy állványunk és három igen egyszerű lámpánk. Ezekkel jártuk a várost és kisjátékfilmet készítettünk. Szakmát tanítottak, de értsétek meg, hogy ez a fogalom már sehol sem azt jelenti, amit régebben. Aki az akadémizmus merevségétől, szabályosságától félti a szakmát, azt ki kell ábrándítsam. Ma már egyik iskola sem tanítja, hogy a jó jelenet totállal indul, aztán szűkíti a plánokat, senki sem hangoztat ilyen avitt szabályokat.

A szakmaiság nekem azt jelenti, hogy - ha csak nem akarom szándékosan zavarba hozni a nézőket - nem felejtem el érthetővé tenni a helyszín és a szereplők viszonyát, helyzetét; meg azt, hogy
nem veszek föl két szekondot egymás után ugyanarról a fószerről, hogy aztán ne tudjam összevágni (és még folytathatnám).

A plusz energiákról annyit, hogy abból van elég, miért ne fektetnénk a maximumot egy filmbe? Senki sem akarja imitálni a profizmust, és megmondom őszintén, istennek hála már három évvel ezelőtt sikerült eljutnunk oda, hogy nagyjából minden fontos eszközt (krahn, meg ilyenek) használtunk filmben, szóval ez már nem nagyon hoz lázba (mert ez egyébként csapda, teljesen igazad van).

A személyesség ezen a topikon új szempont, de engem is régóta foglalkoztat. Abban biztos vagyok, hogy nem attól személyes egy film, hogy kis lelkem kis bánatát viszem celluloidra, vagy az életem sztoriját. Attól személyes, hogy az a sztori valamiért megragad, foglalkoztat, érdekel. Ha már szóba került az én 2000-ben készült (szerencsére a fesztiváldíjtól a nyílt színi fikázásig változatos véleményeket indukáló) filmem, A sarok: életemben nem rendeztem be saját sarkot, mi több, a lakásomban sokszor elég nagy a rendetlenség :-), mégis nagyon sajátomnak érzem azt a filmet. Ha valakinek az hiányzik, hogy nem aggattam saját stílusjegyeket rá, arra szerintem Sidney Lumet nálam sokkal okosabb választ ad. Szerinte a tartalom határozza meg a formát, a személyes stílus erőltetése mindig fals.

A sarok zenéjéről hallottam már ezt is, azt is. Sokak értenek veled egyet, hogy rátelepszik a filmre, de szerencsére legalább ennyi embernek lejött az a szándékom is, hogy ez egy kontrapunkt zene, az OFF-on valaki megagiccsnek nevezte, ami egy bolhányi eseményt karikíroz forradalommá. Az objektivitását, szerkesztettségét én speciel szeretem, mert nem önmagáért való, viszont ma már több váratlanságot tennék bele, ebben egyetértek. A főszereplő Inotay Ákosnak továbbítom a dícséretet, ráfér, örülni fog. Összességében én mindig úgy fogom fel, hogy emocionálisan működik a filmem, racionálisan viszont nem, erre rájöttem, bőven van még tanulni.

Az Árnyékot (LB fanclub topikot nyitottunk, mert annak meg az operatőre voltam :-) én is szeretem, de annyit talán hozzá tehetek, hogy az alkotói (nem anyagi, technikai) vállalás szempontjából azért az egy másik kategória, mint A sarok vagy az Ott vagy még? Viszont szerintem is jól sikerült film.
Egyébként melyik filmjeinket láttad még? Csak mert azt írod, hogy a film nálunk ürügy, hogy játszhassunk a technikával (válaszom fent), ugyanakkor két filmet említesz, amelyekre ez szerinted nem igaz.

Azt írod, hogy az úristen@-ban nem ügyeltek az alkotók a formai kérdések tisztázására. Ez világít rá a leginkább a kettőnk közötti félreértésre: szerintem a formai kérdések is a szakmaiság körébe tartoznak! Amúgy köszönjük az ismételt bátorítást, reméljük nem csak "hasznos" hanem "gyümölcsöző" is a kezdeményezésünk, és valóban jó vitatkozni.

szlamka: Igen, asszem a középút a kulcsszó, "amatőrség" és "profizmus" (ha egyáltalán létezik) előnyös tulajdonságait érdemes kombinálni. Mondjuk a beleélés már rázósabb kérdés, mert mi van, ha én pl. kívül akarom tartani a nézőt a filmből? Ha azt akarom, hogy eszénél maradva kritikusan figyelje a szereplőket? Erre vannak irodalmi példák is.
Azt nem értem, hogy "a Balázs 99%-a túlzás...", elmagyarázod?

Bocs a hosszú válaszért azoktól, akik nem látták a fenti "műveket".

Üdv
LB

Ha a magyar nagyjátékfilmek 99%-át főiskolát végzett rendezők, operatőrök, vágók
stb.készítik, a magyar nagyjátékfilmek 99%-a miért olyan bűn rossz? Pedig ezek a csákók állítólag szakmailag nagyon májerek.
Vagy egy párhuzam a könnyűzenével. Amerikában a szórakoztatóiparban a könnyűzene
közel akkora bevételt hoz, mint a film. De mikor járt főiskolára egy Santana, egy Jimi Hendrix, vagy hazai vizekre evezve egy Tátrai Tibusz vagy Horváth Charlie? A szakma a kisujjukban van ugyanakkor, de nem azért mert valaki megtanította rá őket, hanem mert ellesték, autodidakta módon megtanulták a szakmai fogásokat. És egyébként is erre születtek. Vagy még rövidebben: mert művészek!/ Egyébként a Fókuszt utálom, Eizeistein nevét pedig helyesen Eizenstein-nek kell írni/

Kedves lelkes Vladimir! és (állítólagosan lelketlen) Balázs!! de főleg Vladimir!!

Nem egészem értem, hogy neked miért kell választanod a szakmai ismeretek és a lelked feltárása között? Te írtad, hogy a szakma valami olyasmi, aminek segítségével kifejezhetjük magunkat, ebben egyetértünk. Magyarán: eszköz. De ha nem tudod a szakmát, akkor hogy fejezed ki magad? Illetve hogy fejezed ki magad úgy, hogy a nézőid is értik, hogy mit szeretnél mondani? Ugyanis ez itt a lényeg, hiába fűtesz be a jó kis kunyhódba, ha senki nem tudja megközelíteni, mert olyan helyre építetted (sőt, ha a kunyhónak nincs teteje, elszáll a meleg), ez esetben kinek forgattad a filmet? (bocs, hogy tovább göngyölítem ezt a csontig rágott hasonlatot)

Még annyit, hogy nem csak az a két fajta gyártási folyamat létezik, amit te felvázoltál: azaz az amatőr és a profi. Miért ne lehetne a kettő között átmenet? Miért ne leshetnénk el és alakíthatnánk át egyes módszereket úgy, hogy a mi szintünknek megfeleljen? Főleg akkor, ha ezzel a film nézhetőségét (élvezhetőségét) próbáljuk növelni. (ugyanis a Cellben (Celluloid Műhely) nem csak magunknak szeretnénk dolgozni)

Szerintem - bizonyos ritka kivételektől eltekintve - pont az a lényeg, hogy a néző ne vegye észre azt, hogy filmet néz. (hopp, jó kis paradoxon, mi?:)) Finomítva: nem árt, ha segíted a nézőt beleélni a filmedbe. A tipikus amatőrfilmes vonások pedig ez ellen a törekvés ellen dolgoznak, miért ne küszöbölhetnénk akkor ki őket?

Mindezektől eltekintve kályhaügyben egyetértek veled, nem vitatom (miért is vitatnám?) a tehetség szükségességét, de azt már igen, hogy másra nincs szükség. Nem hiszem, hogy baj lenne, ha valaki kicsit többet szeretne kihozni magából és a stábjából. Nyilvánvalóan megvannak a veszélyei annak, hogy valaki csak a technikával bíbelődik és közben elfelejti a "kifejeznivalót", de a helyes arányokat itt is meg kell találni, azaz jó esély van rá, hogy ez nem megy elsőre, de ha megtanultuk, akkor jobb minőségű, élvezhetőbb filmeket készítettünk a tartalom csorbulása nélkül.

Még annyit, hogy a Balázs 99%-a talán túlzás (mondhatni szimbolikus), de mégsem szeretnék a kályhameleg-acélbeton kikeverési arányáról vitatkozni, szerintem nincs értelme, ugyanis ez egyénenként változik.

Mellesleg kritizálj csak bátran, ha megindokolod a véleményedet, akkor már megérte. Bár sokszor úgy érzem, hogy eléggé homályos fogalmakban gondolkozol, még akkor is, ha igazad van.



Na bye

Sz. Gy.

Szakmai ismeret nélkül igenis lehet filmet csinálni.

Tegyük fel végre (magunknak) a kérdést: Mi a szakma? Ha technikai ismereteket, azok lehetőségeit, használatát, lehetséges dramaturgiai stratégiákat értünk rajta, akkor láthatjuk, hogy a szakma tulajdonképpen valamiféle lehetőségeket takar, amivel "kifejezhetjük" magunkat.

Nem tagadom ennek fontosságát, hiszen pl. én nem tudnék jelen ismereteim és felszereltségem, lehetőségeim mellett olyan farthokkal, világítással dolgozni, amilyennel a profi filmesek. Ez nem jelenti azt, hogy nem is szeretnék majd, de most inkább felvállalom az amatőrségét határait, s ezen belül próbálkozom, kísérletezem önmagammal, s talán néha találok is valamit, ami nekem fontos, s talán másnak is az lehet.

Ugyanakkor azzal is tisztában vagyok, hogy a profizmus felé törekvés rengeteg plusz energiát emésztene fel, s félő, hogy pont a lényegre nem jut elég.

Szóval picit úgy érzem az amatőrfilmesek becsapják magukat, amikor a profik felé közelednek, s nem azért mert a profi filmek rosszabbak, hanem mert a gyártási folyamatban lényeges eltérések vannak, amiket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Nem lehet "imitálni", hogy profik vagyunk. Pár ezer forintból nem lehet úgy dolgozni, s nem is kell, ahogy egy több millióból készülő film esetében.

Sokkal fontosabbnak tűnik egy saját "gyártási-szakmai" gyakorlat kialakítása-alakulása. Ehhez pedig nem előfeltétel semmilyen szakmai tudás, hanem éppen fordítva: nekünk magunknak kell kitalálnunk a szakmát, amely nem létezik csak úgy magától. Ehhez viszont azt hiszem a művészet felől kell közelíteni, tehát ahogy böngésző írta, saját magunkból, a lelkünk feltárása által, valami személyes otthonosságot teremteni.

Kedves Balázs, én végül is csak attól féltelek benneteket, hogy túl sokat áldoztok egy olyan dologért, ami önmagában nincs. Nem megismerhető, hanem megcsinálható. És picit úgy tűnik a filmeiteben is, hogy maga a film ürügy, hogy játszhassatok a technikával, nem pedig fordítva. de ugyanígy nagyon sok filmes belecsúszik ebbe a hibába. A Zárás például (bár ez nem a ti filmetek, tudom)engem azért idegesített, mert egy fikarcnyi meggyőződés sem volt benne az alkotó részéről, sokkal inkább éreztem benne, hogy a technikai megvalósítás a tét, s hogy miről szól, majdnem mellékes. A hasonló farthokkal dolgozó Tarrnál sosem érzem ezt, mert ő pontosan tudja, hogy mire kell igazán figyelnie - és tud is, nagyon. Vagy hogy egy másik példát említsek, az uristen@... című dolog, ami ezen a téren (is) az alkotók teljes dillettantizmusáról vall. ők is azt gondolták, legalábbis a filjükből ez derül ki, hogy létezik valamiféle művészettől független szakma, így aztán szépen kitalálták a beállításokat és belerakták a szereplőket, eljátszották a történetet, nem ügyelve a formai kérdések tisztázására. Tehát ők sem kitalálták a "szakmát", hanem alkalmazták, s az is lett belőle, ami lett...

Ebből a szempontból jobb pl. A sarok című filmed, de mondjuk a folyamatos zene kicsit klippszerűvé teszi, elmossa a finom lélektani (is) határok közti különbséget, tehát egyszintűvé teszi az atmoszférát, ami eltávolít a lényegtől, s visszahúz a technikai megvalósítás talajára. A képek pedig talán túlságosan objektívek, túl jól plánozottak, tervszerűek. De nem sok hiányzik belőle, mert pl. a szereplő nagyon jó, s így is érződik a belső alkotói érintettség. Mondjuk összességében kicsit túlracionalizált.

Viszont a legjobban Gonda Rudolf Árnyék című filmje tetszett, remélem, jól emlékszem a címére. Sikerült olyan spontán módon egységes atmoszférát teremtenie, ami költőivé teszi a filmet. Finom benne az önirónia, s nem akar több lenni annál, mint ami.

Végülis nem szerettem volna kártékonyan kritizálni Benneteket, de mint Te is irtad, vitatkozni jó. Igazából mindezeken túl csak bátorítani akarom a műhelyt, hogy dolgozzatok és működjetek tovább, mert hasznos kezdeményezésnek gondolom, amit csináltok.

üdv,
vladimir

(ha majd személyesen összefutunk, "felfedem" magam, addig is maradnék így anonim)

Na jó, szerintem a Fókuszt ne is említsük ezeken az oldalakon. Ha így vesszük a dolgokat, már az is filmes eszköz, ha bekapcsoljuk a kamerát.
De: a film, amellett, hogy művészet, igenis szakma, amit meg lehet tanítani. A többi már rajtad múlik. El kell ismerni, hogy szakmai ismeret nélkül nem lehet filmet csinálni (és beszélhetünk itt építészetről vagy bármilyen más művészeti ágról, mindig ide lyukadunk ki).

Szerintem a film sokkal inkább művészet mint szakma. Ott van például a Fókusz az RTL klubbon. Kis stábok készítenek az év szinte minden napján 3-4 "kisfilmet", ami valljuk be, téma-választásában nagyon sokszor undorító, de azontúl szakmailag nagyon profin van elkészítve. Filmes eszközökkel élnek, ha egy pasi bemegy az ajtón a kamera bentról fogadja, alsó gépállások, szubjektívek stb. Miért nem művészet ez mésem, pedig a megoldások profik? Talán ha filmre forgatnának és nem videóra és a sztorik fikciók lennének? Akkor sem! Vladimir, építész párhuzamával élve: hiába építed fel a falakat, hiába rendezed be a szobákat profin, sőt a kályha is onthatja a meleget, az attől még nem válik OTTHON-ná! Tőled válik azzá. Hiába használod úgy a montázst mint Eizeinstein, hiába játszol úgy az idővel mint Tarantino, ha filmet akarsz csinálni. ezt mind felejtsd el. És akkor próbáld meg elmesélni a saját sztoridat. Egyébként pedig filmet csinálni nem kötelező/a Fókuszban igen, mert abból élnek/.