Box office: Kaméleon, a profi

Kriszta az isten (God a Kriszta)

Egy híján 71 ezer budapesti illetőségű földlakó járult a kis, üveges szekrények elébe, hogy megváltsa helyjegyét egy átlag másfélórás utazásra oda-vissza, kihalni veszélyes. Az utolsó 12 film alkotja az Ezer Alattiak Társaságát, van itt lassan elhunyó vígjáték (mi is már párszor eltemettük), a Trópusi vihar (276 néző, össz.: 110 004), jóféle horror (bár mi előre temettük), az Árvaház (537, össz.: 6 468), 3D-mozi (Galapagos 3D - 897 - , Űrállomás 3D - 378), premierfilm, méghozzá a kultikus Jan Sverák-féle Csereüvegek (tökjócím, én szívem szerint még a Betétdíj vagy a Termékdíj című filmekre gerjednék), ami 421 honfitársat vonzott, ők nyilván bohemisták, illetőleg a Skoda-külképviselet tagjai. Ennyi tehát a filmes marketingről - az egykor tévében is játszott remek áldoku Olajfalók, az Oscar és Golden Globe-nyertes Kolja, vagy az Oscarra jelölt Általános iskola rendezőjének filmje látta kárát (hogy a Csereüvegek milyen film, sőt Sverák milyen alkotó, más tészta lapjára tartozik).

A Mongol úgy hódít, mint a tatár

Címadásban szintén nem túl erős a Mongol - igaz, ez nem fordítás, hanem az eredeti cím. Persze lehet, hogy épp ez a lakonikus tömörség a titok (s talán maga a film is közrejátszott benne), hogy 4004-en megnézték a 800 éves Mongol birodalom "khan is born"-filmjét, vagyis a "Hogy lettem egy óriásbirodalom feje?" önéletrajzi ihletést. A káni filmfesztivál főszerepében egy japán színész játszik, de ezen pont mi, Franco "Árpád" Nero népe lepődnénk meg? De félre minden kekeckedést, a Mongol jól indított, a mongol szakosok persze hasogatják a szőrszálakat, de hát a Trója láttán is csak nyeltek egyet régészek, aztán elfogadták, hogy a populáris tudományos ismeretterjesztés oltárán leölt tudományos hitelesség áldozata szükséges a, és akkor ezt a mondatot itt most torzóban hagyom. (Szerkesztőségünk amúgy szívesen fogadja a terjengősebb, magyarosabb címváltozatokat, mint pl. Mongol - akiket hajt a tatár)

A hetedik helyen áll a Vicky Cristina Barcelona (Woody Allen épp új, magyar témájú filmjét készíti elő Andrea, Ildikó, Hajdúböszörmény lesz a címe), 4881 nézőt termelt a héten, összesen pedig 33 937-t, amihez ez úton is respect. Hatodik az Amerikában kisebbfajta népbetegségként tomboló Alkonyat (még egy strigula az itthon megbukó tengerentúli hype-oknak), ötödik a hamar közunalomba fulladó Quantum csendje, negyedik a Ridley Scott-Leo DiCaprio-Russell Crowe-belső csatárokkal felálló robbanós Hazugságok hálója - mindezeket azért sorolom, hogy lássuk, nem kis mezőny élbolyában tapicskolunk. Harmadik az Égető bizonyíték (7259, össz.: 23 887), Coenék éves keserédes pirulája (sőt ez idén a második), második a minden család  alapkövét jelentő Madagascar 2., a hétvégék fénypontja (11 285, össz.:196 803).

"Gabi, hallottam egy jó filmről, meg kéne nézni"

És akkor az első. Hallatszódtak akkoron hitetlenkedő hangok, hogy ez kockázatos, meg nem vígjáték meg negativitás, meg sterilitás, meg mileszmost. Az "magyar szélhámos-thriller" pedig eljöve. S bár mink is azt írtuk "A magyar közönség nem szívesen eszik mást, csak is és kizárólag vígjátékot", ismét beigazolódni látszik (lásd még A nyomozó), hogy ez néha nem teljesen így igaz. 14 048 budapesti néző csak nem dönthet rosszul? Nem is erről van szó. Ebben az eredményben nyilván benne van a a Csak szex és más semmi sikere, amiben pedig ugyanaz volt benne, ami a Kaméleonban a lényeg: a jól megcsinált produkció. Annak idején a Csak szex... nyílt színi tapsot kapott a sajtóvetítésen (!), én ilyenre csak A kis Vuk esetében emlékszem, ugyebár, más előjellel. S habár Goda (és csapata, Divinyi, stb.) munkája alapkövetelménynek kéne lennie, örüljünk, hogy náluk az is. És persze ott vannak a sztárok Kulkától Csányin át Hámoriig, plusz néhány kötelezően bulvárbukéjú hívószó - ezek mind adalékok, de önmagukban nem működtetnek egy produkciót sem. Nem teremtenék meg azt az odavetett félmondatot, ami minden kritikánál és tévéspotnál többet ér, amikor az egyik barát azt mondja a másiknak: "Van ez a film. Állítólag jó."