filmelemzések

A filmekben olykor összekeveredhet egymással valóság és képzelet, realitás és fantázia, tény és ábránd, natúra és libegés. Ébren vagyok vagy látomás elevenedik meg előttem, azt álmodom, hogy kizökkent az idő, igazi-e a köd avagy fiktív, mely beborítja a képsorokat?

A Szindbád 1971/72 hideg, havas telének nagy közönségsikere lett, némileg (vagy talán teljesen) váratlanul. Huszárik Zoltán neve akkor a nagyközönségnek keveset vagy semmit sem mondott, és a Krúdy-kultusz addig inkább az értelmiségi olvasóréteg belügyének számított – épp ez a film fordít majd sok új olvasót a Szindbád és az író világa felé.

A filmesek között elég sok a „szerelemgyerek”, aki pályamódosítást követően kerül a stúdiók világába. Más hivatásra készült, diplomája, végzettsége nem rendezésre, forgatókönyvírásra, színészkedésre képesíti, mivel azonban leküzdhetetlen benne a vágy a művészi önkifejezésre, merészen korrekcióra szánja el magát. A kockázat természetesen óriási, ám ha valaki tehetséges és kitartó, előnyt kovácsolhat abból, hogy másfajta ismeretekkel és tapasztalatokkal felvértezetten nyit új lapot az életében.

Jancsó az Oldás és kötés (1962) óta nem forgatott a kortárs magyar világról. Ha a történelem kataklizmáitól olykor a mához fordult, akkor is előbb hozta lázba az olasz politikai, társadalmi mizéria (La pacifista), mint a magyar. Az olasz terrorizmus, újfasizmus drámai eseményei gyúanyagot adtak, a magyar köz- és magánéletben a hetvenes-nyolcvanas évek fordulójára „megállt az idő”, nem volt miről forgatni, hacsak erről nem (a korszak legjelentősebb magyar rendezői, Jeles, Gothár vagy Tarr éppen ezt a málladék-társadalmat választották filmjeik legfőbb tárgyává.)

Eredetileg a Nemzeti Parasztpárt filmvállalata, a Sarló szerette volna elkészíteni 1947-ben, a párthoz szorosan kötődő Szabó Pál regényének (Lakodalom, keresztelő, bölcső) adaptációját. A forgatást azonban csak egy évvel később, a filmgyártás államosításával egy időben kezdték el, azzal a kifejezett szándékkal, hogy ez a film legyen az államosított magyar filmgyártás első, reprezentatív alkotása.

A hetvenes évek magyar filmjében sajátos kezdeményezést jelentett az eastern. A műfajisággal már akkor is hadilábon álló hazai filmkultúra az egyik legkonvencionálisabb, ugyanakkor leggazdagabb hagyományú műfaj, a western meghonosítására tett kísérletet. A spagetti westernekhez vagy akár az NDK-westernekhez hasonlatosan az eastern a jól ismert dramaturgiai és formanyelvi western-mintákat másolja le, alakítja át, de velük ellentétben nem a vadnyugati környezethez illeszti azokat, hanem sajátosan magyar közegre adaptálja az átvett elemeket. Ekként az eastern olyan kalandfilmként definiálható, ami a XIX. századi magyar pusztán játszódik.

Gábor Andor arról morfondírozik örökzöld slágerszövegében: mitől tud a rongyos élet olyan édes lenni, mint a méz…Okoskodó magyarázattal előállni s a kifejezések értelmét keresni fölösleges (ennyi erővel beugorhatnánk a nagybőgőbe is), a filmről szólva mégis megállapíthatjuk elöljáróban: az az élet, amit látunk, bizony korántsem méz-ízű. Annak ellenére, hogy a deportált Sziráky Lucie művésznő (Udvaros Dorottya) mindent elkövet azért, hogy kitérhessen a zord valóság ölelő karjai elől. Kedélyes kirándulásnak fogja fel az osztályidegenek, naplopók és burzsujok számára előírt kényszerű tartózkodást.

Kósa filmje a hatvanas évek nagy, lírai számvetéseinek kiemelkedő drabja. Nem csak az alkotói azonosság miatt érdemes e film párjának tekinteni Sára Sándor Feldobott kő című filmjét (előbbinek operatőre, utóbbinak írója, rendezője és operatőre Sára). A nyilvánvaló tematikus és formai rokonság mellett filozófiájuk is azonos: elkötelezett humanisták, egy olyan világ vágya munkál bennük, „ahol nem a dolgok a fontosak, hanem az emberek”.

Ki gondolná, hogy Szabó István sorrendben negyedik nagyjátékfilmjéhez Mándy Ivánnal hetekig régi filmhíradókat nézegetett. A régi hazug mozihíradók egyébként Szabó egész generációjának - a BBS első alapító nemzedékének - meghatározó kollektív mozgóképi élményei. Sokakat sokmindenre ihlettek, Szabót a Tűzoltó utca 25. -ben sajátos módon arra, hogy történelmi traumáink hatását, nyomait a kollektív tudattalanban keresse.

Az 1963-tól számított egy évtized a magyar film felvirágzásának és nemzetközi elismertségének időszaka. Jancsó, Gaál, Makk, Szabó és társaik új generációt és szemléletet képviseltek. Az idősebb rendezők, így a konzervativizmussal gyakran vádolt Fábri számára komoly kihívást jelentett a fiatalabb kollégáival való megmérettetés, a formai újítások elsajátítása. A kevésbé sikeres Nappali sötétségben és a díjözönnel jutalmazott Húsz órában a modern film technikai megoldásait és az időfelbontásos dramaturgiát egyaránt felhasználta. Ezután alkotóereje teljében elkészítette Rónay György Esti gyors című regényének filmváltozatát, ami váratlanul nagyot robbant.