György Simon

Diplomáját (iuris utriusque) a szibériai hadifogságból való hazatérése után az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogi karán, 1952-ben szerezte. Színészi pályafutása Várkonyi Zoltán tanítványaként 1952-ben kezdődött, az akkori Néphadsereg Színházban. 1986. évi nyugdíjazása óta főleg szinkronizálással foglalkozik. Színházi szerződései: 1952 - Néphadsereg Színház 1954 - Ifjúsági Színház 1955 - József Attila Színház 1959 - Katona József Színház, Kecskemét 1963 - Gárdonyi Géza Színház, Eger 1967 - Csiky Gergely Színház, Kaposvár 1971 - Jókai Színház, Békéscsaba 1973 - Nemzeti Színház, Miskolc 1991 - Evangélium Színház, Budapest Színházi vendég-szerződései: Nemzeti Színház, Pécs Csokonai Színház, Debrecen Főbb szerepei: Bródy Sándor: A medikus (Dr. Rubin), Déry Tibor: Tükör (Károly), Görgey Gábor: Komám asszony hol a stukker? (Cuki úr), Illyés Gyula: Fáklyaláng (Kossuth Lajos), Jókai Mór: Az aranyember (Tímár Mihály), Katona József: Bánk Bán (Bánk Bán), Kohut - Pándy: Ilyen nagy szerelem (Taláros úr), Madách Imre: Az ember tragédiája (Ádám), Molnár Ferenc: Olympia (Kovács kapitány), Móricz Zsigmond: Úri muri (Szakhmáry Zoltán), Németh László: A két Bolyai (Bolyai Antal), Örkény István: Tóték (Cypriáni), Páskándi Géza: A kocsi rabjai (börtönigazgató), Vendégség (Dávid Ferenc), Tamási Áron: Boldog nyárfalevél (Vaska Gellért), Hegyi patak (Gidró Benke), Vitéz lélek (Nyikita), Tersánszky J. Jenő: Kakukk Marci (Péter) Ferdinand Bruckner: Angliai Erzsébet (Lord Cecil), Anton Csehov: A Manó (Szerebjakov), A sirály (Trigorin), Cseresznyéskert (Gajev), Három nővér (Versinyin), Arthur Miller: A salemi boszorkányok (John Proctor), Édes fiaim (Joe Keller), Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac (Cyrano), Jean Paul Sartre: A tisztességtudó utcalány (Praed), Friedrich Schiller: Ármány és szerelem (Kancellár), Stuart Mária (Laester gróf), George Bernard Shaw: Szent Johanna (Warwick gróf), Warrenné mestersége (Frank), J. Arden: Masgrave őrmester tánca (Révész)