Katalin Berek

Színház- és Filmművészeti Főiskola, 1948-52. 1952-70 a Nemzeti Színház, 1970-74 a 25. Színház alapító tagja, tanít, rendez, ír. 1974-85 újra a Nemzeti Színház, 1985-91 a győri Kisfaludy Színház, 1991- a kecskeméti Katona József Színház színésze, s jelenleg a balettiskola növendékeit tanítja színészmesterségre. Díjak: Jászai Mari-díj (1957, 1963), Madách-díj, Radnóti-díj, SZOT-díj (1967), Érdemes művész (1970), Kiváló művész (1988). Főbb szerepei: Hermia (Shakespeare: Szentivánéji álom), Regan (Shakespeare: Lear király), Kata (Shakespeare: A makrancos hölgy), Kurátor Zsófi (Németh: Gyász), Elektra (Gyurkó: Szerelmem, Elektra), Nyilas Misi (Móricz: Légy jó mindhalálig), Anna (Gorkij: Éjjeli menedékhely), Anya, Szomszédasszony (García Lorca: Vérnász), García Lorca: A csodálatos vargáné), Virginia (Brecht: Galilei élete), Nelly (Örkény: Kulcskeresők), Klára (Nádas: Takarítás), Sarolt (Szörényi-Bródy: István, a király), Pernelle-né (Moliére: Tartuffe), Claire Zachanassian (Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása), Lucifer (Madách: Az ember tragédiája), Mary Tyrone (O'Neill: Hosszú út az éjszakába), Plata-Ettingen hercegné (Molnár: Olympia), Cecília (Kálmán: Csárdáskirálynő), Orbánné (Örkény: Macskajáték), Eve (Maugham: Csodás vagy, Júlia), Nanny (Zindel: A gammasugarak hatása a százszorszépekre). Film: Kis Katalin házassága (1950), Életjel (1954), Égi madár (1957), Párbeszéd (1963), Próféta voltál, szívem (1968), Feldobott kő (1968), Örökbefogadás (1975), István, a király (1984). Főbb rendezései: Kuan Hang-csong: Tou O igaztalan halála, Gyurkó: A búsképű lovag, García Lorca: A csodálatos vargáné, Marivaux: Két nő között.