A filmkritika kritikája

Nekem nem szimpatikus Kálomista levele, bár kétségtelen, hogy jól dokumentálja a szakma két pólusa közti feszültséget.
Kálomista igazságtalanul általánosít, rájátszik a kritikusokról kialakult legrosszabb sztereotipiákra, és mindezt nyilvánvalóan a saját maga védelmében teszi. Ez az a fajta ironia, ami a sértett emberek sajátja. (Szerintem.) Ez mindig jó "mankó", mikor a saját hibáinkkal kéne szembenézni. (Nem ismerem pontosan a szituációt, csak stilisztikai elemekből következtetek.)
Másrészt meg nincs teljesen igaza. A Filmvilágban például kifejezetten pozitívan állnak a magyar filmekhez (na persze amit nem lehet menteni, azt nem lehet). A filmhun is jelennek meg pozitív kritikák. Legfőképpen a jó filmekről.

elnézve ezt a pitiánerkedő marakodást csak finoman bekérdeznék ez a levél kinek szól? a Nagytudású öregeknek, vagy a csicska neteseknek? http://www.magyar.film.hu/object.89275d40-f994-4d18-9f49-7e302923391b.ivy
én amagam részéről az első kategóriára szavazok.

nekem csak egy kérdésem lenne az idősebb generációhoz: hogyhogy nincsenek (ehem, szerintük) jó kritikák újabban? tudtommal legalább egyikük tanít kritikaírást. tehetséges és kevésbé tehetséges embereknek is, viszont alaposan.
nem egy ember színvonalas írását olvastam már azok közül, akik szeretnének az úgymond színvonalasabb filmes sajtóban publikálni, és korlátokba ütköznek, mialatt ugyanabból a generációból másoknak megnyílnak az ajtók (avagy megnyitják őket), utóbbiak színvonala meg mégsem éri el a megfelelő szintet ahhoz, hogy idézni, netán tanítani lehessen őket.

Kritikusként kikérem magamnak, hogy D.V. felkent szószólóm legyen "a többség nevében". Egy olyan embernek, aki nem tud írni, s a Voxot színvonalban lebokszolta a most látható mélységekbe, előbb önkritikát kellene gyakorolnia, semmint sértve éreznie magát, hogy a kerekasztal elég kerek volt az ő fajsúlyos megjegyzései nélkül. A tanítás felhozata pedig több, mint komikus: savanyú a szőlő Dudás úr? Azt pedig, hogy a Vox szerkesztőségével mennyire egyeztette felszólalását, hadd ne cáfoljam Voxos információkkal. Egy olyan ember véleménye tényleg mérvadó, aki még a hozzá jelentkező gyakornokokra is magasról tesz, s önelégült, arrogáns módon viselkedik velük? Bocsánat, ismét egy belső információ, egy "fültanú" jóvoltából. Báron György megállapításai legalább megalapozottak, s nem légbőlkapott vagdalkozások (bár elismerem 1997 és 1999 között csak kettő év telt el, ami nem nagy idő, minthogy egy év tagság is több, mint 0 - eggyel több számtanilag).

a Baron-Dudas bokszmerkozes szuneteben amolyan pompom lanykent csak pontositanek, hogy nem a filmkritikus-filmtanar parositas osszerferhetoseget firtattam sokkal inkabb a filmtanar-penzoszto parositasaet, legyen az "harmadallasban" filmrkitikus, iro, filmrendezo, vagy geplakatos.

ezzel szemben tenyleg tulzas, hogy a dontnokok tobb mint a fele szfe-s tanar, elismerem bar vannak elegen.

meg nehez is meghuzni a hatarvonalat szukseges osszefonodasok es botranyos osszeferhetetlensegek kozott.

mindazonaltal lenne meg mit fertotleniteni...ha kell szivesen adok tanacsot hogy hova iranyitsuk a szajhuzanyt.

1. Dudás Viktor azt állítja, azért érzi magát feljogosítva, hogy a fiatal kritikusok jelentős hányada képviseletében nyilatkozzon, mert hozzászólása előtt beszélgetett lapja munkatársaival. Amennyiben ezt nem viccnek szánta, tájékoztatom, hogy ugyanilyen joggal beszélhetne a szakma jelentős hányada nevében mondjuk Schubert Gusztáv, akik két filmes szakmai fórumot is szerkeszt (filmhu, Filmvilág), Böszörményi Gábor, a Mozinet főszerkesztője, vagy jómagam, mint a magyar kritikusszervezet választott vezetője. Ha akarnánk, de szerencsére nem akarunk.
2. Dudás Viktor szerint ő 2001-ben jelentkezett a MUOSZ Filmkritikus Szakosztályába, ám "a szakosztály visszautasította". Már akkor is én voltam a szakosztályelnök, de nem emlékszem sem D. V. jelentkezésére, sem elutasítására, holott az utóbbi ritka, akár a fehér holló. Gyarló memóriámat ellenőrizendő felhívtam más akkori vezetőségi tagokat is, de ők sem emlékeznek ilyesmire. Ezek után utánanéztem a MUOSZ adminisztrációjában, s a következők derültek ki: D. V. állításával ellentétben nem 1997-ben, hanem 1999-ben lépett be az újságírószövetségbe, ott alig egy évig volt tag, az utolsó tagdíját 2000-ben fizette be, onnantól tagsága automatikusan megszűnt. 2001-ben már nem volt MUOSZ-tag, így semmiféle szakosztályi felvételi kérelmet nem adhatott be. Megkérdeztem, esetleg abban a rövid időszakban, amíg tényleges tag volt, nyújtott-e be hozzánk kérelmet, de ilyennek sincs nyoma az egyébként aggályosan pontos MUOSZ-admininsztrációban. Úgyhogy a D. V. sorsüldözöttségéről szőtt megható történetet semmilyen tény, dokumentum nem igazolja.
3. A filmkritikusok és filmújságírók nemzetközi szervezete, a FIPRESCI (amelynek a MÚOSZ Filmkritikus Szakosztálya a magyar tagszervezete) a leghatározottabb kizáró oknak tartja, hogy egy filmkritikus rendszeresen fizető munkát végezzen, vagy állást vállaljon filmkészítő és/vagy filmforgalmazó cégnél. Ha valaki nemzetközi kritikus-zsűriben szeretne résztvenni, előzőleg egy hosszú regisztrációs kérdőívet kell kitöltenie, amelyen megkérdezik, van-e ilyen irányú elkötelezettsége, s az igenlő válasz automatikus visszautasítást von maga után. Vagyis az ilyen kolléga a magyar és nemzetközi szabályok szerint nem tekinthető független, mértékadó kritikusnak (hogy a D. V. szerkesztette lap hogyan reklámozza D. V. cégének filmjeit, arról lásd torfer hozzászólását). Mindez természetesen független attól, hogy D. V. az állását szemérmesen "szerepvállalásnak" nevezi, hogy erre hány kiváló producer beszélte rá, s hogy szerinte én kedvelem-e az ő főnökét vagy sem (amúgy nincs érzelmi viszonyom az illetőhöz). Többen fölvetették, nem ugyanilyen összeférhetetlenség-e, ha egy kritikus tanít vagy tagja valamelyik kuratóriumnak. Nos, a nemzetközi szabályok szerint ez nem számít összeférhetetlenségnek, az egyetemi oktatás például meglehetősen gyakori a filmkritikusok körében, miként az is elfogadott szokás, hogy egyetemen tanító szakemberek írnak irodalom-, színházi, képzőművészeti és filmkritikákat, vagy hogy kritikusok részt vesznek szakmai szervezetekben, bizottságokban. Ezzel, persze, nem kell feltétlenül egyetérteni, de ez az általánosan elfogadott gyakorlat, amihez, jobb híján, tartani illik magunkat.

Hát igen, és az sem "szerencsés", ha vki a volt tanítványainak a filmjeit kritizálja.
Viszont, nevezzük már nevén a gyereket, a kritikusok többek között azért vállalnak kuratóriumi tagságokat, filmforgalmazói állásokat, sajtófőnökséget, mert kritikusként nem tudnak megélni.
Amíg 5-10.000 Ft egy filmkritika Magyarországon, addig lesznek átfedések.

"Az például hogy az mmk szakkolégiumaiban döntnökösködő személyeknek legalább a fele, beleértve a kuratórium elnökét tanít az SZFE-n az nem összeférhetetlen?
Ez esetben az egyik csapat edzője biraskodik, raadasul egy pontozasos sportagban. "

Először megöröltem, hogy végre ismét van miért jogosan fikázni az SZFE-t, aztán, a tényekhez való makacs ragaszkodásomtól vezérelve ellátogattam az MMK honlapjára, és azt kell hogy mondjam, hogy a "legalább a fele" kifejezés egy kicsit túlzó. (Leglábbis a legjobb tudásom szerint. Igaz, egy ilyen nagy pénzek felett döntő, magára valmit adó egyesület honlapján szerintem nem ártana legalább egy rövid szakmai életrajzot belinkelni a döntnökökről, de mindegy.)
Engem inkább az lepett meg, hogy a kuratóriumban milyen sok a nem-szakmabeli(Csányi, Bod Péter Ákos, Simó, Donáth). Persze nem tudom, ez hogy szokás...lehet hogy úgy, hogy a szakkolégiumban vannak a szakmabeliek?
Mindenesetre kétségtelen, hogy sok az SZFE-s is. Kérdés, hogy ez tényleg összeférhetetlen-e, és ha igen milyen értelemben (írott v iratlan szabályok stb.).

Én inkább azt mondanám: nem szerencsés.
DE: Semmi baj nem lenne vele, ha - folytatva a hasonlatot - a versenyben a pontozási kritériumok (ÉS az értékelések) mindenki számára elérhetőek, elsajátíthatóak, nyilvánosak és minél objektívebbek lennének.
üdv: M.

"Miért van az, hogy Magyarországon egy rendezőnek elhiszik azt, ha 120 oldalnyi káoszra azt mondja, hogy "a látásmódommal fogom különlegessé tenni", és erre képesek 100millió forintnyi finanszírozást szerezni/adni, de egy írónak nem hisznek egy szinopszis/treatment alapján annyira, hogy 1 millió forintot összevakarjanak előlegként?"

Ezzel a kérdéssel megint tönkretettél (tönkretettünk...!!) egy topicot...!! (már hányadikat...?!)

:)))))))))))

Na, ERRE nem fog senki se válaszolni. Viszont ha már ilyen szépen összejöttünk, és vannak itt nagynveű és/vagy okos emberek is, akkor nemzetünk nagyjának, Sebestyén Balázsnak örökbecsű szavait idézve: most én kérdezek?

Miért van az, hogy Magyarországon egy rendezőnek elhiszik azt, ha 120 oldalnyi káoszra azt mondja, hogy "a látásmódommal fogom különlegessé tenni", és erre képesek 100millió forintnyi finanszírozást szerezni/adni, de egy írónak nem hisznek egy szinopszis/treatment alapján annyira, hogy 1 millió forintot összevakarjanak előlegként?

Szinte garantálom, hogy választ nem kapok majd, sőt jól hozzám lesz vágva, hogy miért offolok egy kis pukiból önerőből tornádóvá nőtt topicban, de annyira szeretném az itt megjelentek véleményét egyenként hallani a kérdésről. Már csak azért is, mert túl sok szar film készül ma Magyarországon sajnos - és ez kortól, nemtől, pártállástól, rutintól, iskolázottságtól, képviselt iskolától és szakmai múlttól független TÉNY. Kíváncsi lennék tehát, hogy mernek-e az itt megjelent filmkészítők, de még inkább a kritikusok (hisz előbbiek egy-egy őszinte megnyilvánulása akár a rendszerben elfoglalt pozíciójukba is kerülhet) állást foglalni abban, hogy miért rosszak a közönségfilmjeink, hogyan lehetne őket jobbá tenni, miért történik oly kevés és oly lassan ebben az irányban, és hogy a nagy művészet nevében tulajdonképpen hány lufit is engedünk fel 100millióért a levegőbe, és hány darab alkotásnak lesz valóban mondanivalója és értéke a világban és a jövőben a mi kis pöcegödrünk jelenén túl.

Ettől persze mehet tovább a box, én csak beültem a ringbe egy transzparenssel. Óvatosan tessék rámlépni, nehogy valakinek kificamodjon a bokája. Egyébként viszont kellemes hétvégét mindenkinek:

Charlie

végig olvastam a vitát, izgalmas volt. mint filmkészítő nap, mint nap fogom a fejem a tudatlanságot és rossz izlést szemérmetlenül fitogtató filmes tárgyú írásoktól. bár egyre kevéssé olvasom (talán pont emiatt) ezeket a netes bénáskodásokat, mégis tennék pár megjegyzést... az index illetve az origo kritikai súlya jelentéktelen. szerzőik általában nem ismerik a filmszakmát (a nagytotálról pl. azt hiszik, hogy az a beállítás, mikor valamit közelről mutat a kamera, s ilyen súlyú tévedések tömege...), izlésük dermesztően konzervatív, ráadásul mind meg vannak sértve, hogy nem ők kapnak állami támogatást, hanem ezek a művészfilmes senkiháziak, borzalmas attitüd, de hála az égnek teljesen hatástalan, nem kell pánikolni! ha beleszeretnek egy szar filmbe és gügyén ajnározzák, pont olyan ütemben bukik meg, mintha szidták volna, ennyi. annyit azért mondjunk el, hogy az indexen legalább néha lehet röhögni, az origon még azt se, mert üres, mint egy t-mobile reklám. a vox márkanév a magyar vándor és a csudafilm (+ a kálomista művek egyéb remekművei) kényszerű reklámozásával sajnos elérte a teljesen komolyan vehetetlenség szintjét, s erősen megkopott a piaci tülekedésben, de rossz indulatúnak semmiképp sem nevezném őket, ami igencsak nagy szó ebben az agyon frusztrált, nekonzervatív kritikus közegben. ha egy filmkészítő információt akar, vagy szakmai dialógust netán, biztos, hogy a filmhut az ést vagy a filmvilágot választja. a tisztes szakmai tudásnak és az elmélyült elemzéseknek van értelme, a hollywood-i pletykarovatok minél gyorsabb lefordításának és a személyeskedő genyóskodásnak viszont semmi. kár, hogy egyesek ennyire elsüllyedtek benne. bár láthatóan jól érzik magukat... sok popcornt hozzá srácok, jó dagonyát!

Kedves Báron György ezúton válaszolom meg a hozzám intézett kérdéseit: 1. Az idézett kijelentéshez a bátorságot nem az önteltségemből – az ugyanis nincs –, hanem a VOX mozimagazin főszerkesztői minőségemből merítem. A mai magyar fiatal filmkritikusi generációról úgy beszélni, hogy magazinunkat negligálják, úgy vélem szakmai hiba. A fórumban megjelent első véleményemet szerkesztőségem tagjainak a megkérdezését és a velük való egyeztetésem előzte meg. Főszerkesztőként az ő véleményüket, az őket ért egyéni vagy közösségi sérelmeket is képviseltem és képviselem a jövőben is. Van benne tapasztalatom miként illik, és kell csapatban játszani. Ha végigtekintett valaha is a kritika rovatunkon, netán az impresszumunkat is átnézte, találhat igen sok olyan nevet – elnézést (a kollegáktól is), hogy senkit sem emelek itt ki – akik véleménye feltétel nélkül véleményformálónak tekinthető. Ha fenti kijelentésemmel nem ért egyet, kérem mutasson még egy olyan magyar kiadványt, mely terjedelme minimum harmadát a magyar filmeknek és a filmkritikáknak szenteli, és évente nem mellékesen szervez olyan eseményt a magyar filmek ünneplésére, mint a magazinunk által életre hívott VOXCar-díj. (www.voxcar.hu) 2. MUOSZ tagságom kezdete 1997-re tehető. Nem hiszem, hogy filmekhez köthető szakmai múltam részletesen ismerné, de kb. ekkor kezdtem dolgozni a Cinema magazinnál. A filmkritikusi szakosztályba 2001 őszén kértem felvételem, mint a VOX mozimagazin felelős szerkesztője. Kérésemet a szakosztály azzal a megjegyzéssel utasította el, hogy nem írok filmkritikákat így a szakosztálynak tagja nem lehetek. Újbóli felvételem a szakosztályba azóta se kértem. 3. Igen, nem tagadom, aktívan részt veszek a Hungaricom Kft tevékenységében. A Hungaricom számára tett szerepvállalásomra is magyar filmek szeretete és az azokért való tenni akarás vitt rá. Mint ahogy ön is igen jól tudja, a HungaroFilm megszűnése óta a magyar filmeket kereskedelmi szempontokból nem képviselte senki a nemzetközi filmvilág felé. A Hungaricom két évvel ezelőtt ezt a hiányt betöltve hívta életre nemzetközi kereskedelmi „osztályát”, amelyen belül magam is aktívan kiveszem a részem a magyar filmek nemzetközi értékesítésében. Az hogy erre a szerepre az ön által nem szívlelt Kálomista Gábor, mint a MPSZ elnöke kért fel, úgy vélem mellékes. Mielőtt a felkérést elfogadtam volna néhány számomra tekintéllyel bíró producer véleményét is kikértem, akik támogattak a szerepvállalásban, lévén a Hungaricom filmértékesítő tevékenysége produceri összefogással és MMK támogatással jött létre. Javaslom, nézze át a Hungaricom Cannes-i katalógusát a www.hungaricom.com oldalon, meg fog lepődni mennyire sokszínű ez az összefogás. Engem büszkeséggel tölt el, hogy részese lehetek a magyar filmek kereskedelmi sikerének, hogy közöm lehet ahhoz, hogy a teljesség igénye nélkül, de Japántól Tájföldön és Mexikón át Braziliáig a közönség – nem csak fesztiválok keretében – beülhet magyar filmet nézni a mozikba. Ha feltételezése arra vonatkozott, hogy a Hungaricom hazai forgalmazási tevékenységébe is részt veszek, akkor ezúton is szeretném egyértelművé tenni: erre vonatkozó feltételezése téves. És ezt az ön által cinikusan poentírozott jelentős hányad is pontosan tudja, sőt még lehet egy picivel többen is. Üdvözlettel: Dudás Viktor

Sakira, úgy tűnik én vagyok Miss reakcióidő, mindenki lenyúlja ezen a fórumon a hozzászólásaimat:-). Épp azt akartam volt megkérdezni, hogy az nem összeférhetetlen-e, hogy ugyanaz tanít és oszt pénzt, aki kritizál.

Minden tiszteletem Báron Györgyé és a hozzászólása is jogosnak tűnik, csupán azt kérdezném meg, hogy ha Dudás Viktor szerepe összeférhetetlen, vajon ő ez az egyetlen a magyar filmszakmában akire ez igaz? És vajon tényleg az ő összeférhetetlensége a leginkább felháborító?

Az például hogy az mmk szakkolégiumaiban döntnökösködő személyeknek legalább a fele, beleértve a kuratórium elnökét tanít az SZFE-n az nem összeférhetetlen?

Ez esetben az egyik csapat edzője biraskodik, raadasul egy pontozasos sportagban.

Bocsánat, hogy elkalandoztam... és én is további jó vitát kivánok.

Bocsánat, hogy belekontárkodom a magvas vitába, csupán Dudás kolléga első hozzászólásához lenne néhány kérdésem. Pontosabban nem is a hozzászólásához, hanem a bemutatkozásához, ami így szól: "A fiatal kritikusgeneráció jelentős hányadának képviseletében, a MUOSZ filmkritikusi szakosztályába felvételt nem nyert Dudás Viktor, a VOX mozimagazin főszerkesztője." Kérdéseim: 1. Honnan veszi D. V., hogy generációja jelentős hányadát képviseli? Ki jogosította fel rá, hogy mások nevében beszéljen? Én soha nem vetemednék ilyen önteltségre. Mindig, most is, csak a magam nevében beszélek. 2. Sok éve vagyok a MUOSZ filmkritikusi szakosztályának elnöke, de nem emlékszem rá, hogy D. V. valaha is jelentkezett volna és mi visszautasítottuk. Ez már csak azért is valószínűtlen, mert minden jelentkező tanúsíthatja, hogy írásai színvonalától függetlenül bárkit fölveszünk, aki rendszeres filmkritikusi-filmújságírói tevékenységet folytat, márpedig ez utóbbi feltételeknek D. V. megfelel. Örülnék, ha gyarló memóriámat fölfrissítendő D. V. közzétenné (vagy legalább nekem elküldené) jelentkezését és a visszautasítást. 3. D.V. úgy írja alá a szövegét, hogy a VOX mozimagazin főszerkesztője. Ugyanakkor egy tévéműsorban az egyik ismert filmgyártó- és forgalmazó cég vezető tisztségviselőjeként mutatták be. Ez a magyar és a nemzetközi normák szerint összeférhetetlen a kritikusi tevékenységgel, abból az egyszerű okból, hogy valaki nem lehet egyszerre az egyik csapat fizetett alkalmazottja és a pályabíró. Jó lenne, ha D. V. megnyugtatná jelentős hányadot kitevő híveit, hogy ez az ellentmondás nem áll fenn.
További jó vitát!
Báron György

Kedves Antitalentum!
Készséggel elfogadom, hogy szövegértési problémáim vannak... ha vannak.
De az Öntől idézett részlet bárhogy csavarjuk is, arról szól, hogy addig senki ne űzzön gúnyt Önből vagy az Ön nicknevéből, amíg nem olvasta az Ön írásait.
Erre hivatkozva jeleztem én, hogy olvasnék Öntől valamit.
Nem kérdéses, hogy ez csupán egy periférikus eleme az Önök között folyó vitának, amely a legmélyén igen fontos kérdéseket érint.
Azt sem állítom, hogy Ön ne kritizálhatná névtelenül, saját írói, kritikusi tevékenység nélkül is Schubert Gusztávot vagy bárki mást.
És azt is értem, hogy Ön nem önmagáról kívánt beszélni, hanem általánosságokról, ahogy azt Minovics említi.
De akkor is.
Ha már leírja az Öntől idézett szöveget, akkor miért lép vissza a megmérettetés elől?
Üdv:
JA

index. tessenek elolvasni az érdeklődők a lap wikipedián is jegyzett genezisét. a magyar internetkultúra letéteményese és élharcosa a konkrét lenyúlásban fogant, és az első években havi több tízmilliós veszteség mellett üzemelt. egy direkt bulvárra vett attitűdgyár, tóta w-től bárkiig. (okééé, néha felmutatja alibinek az ÚJSÁGÍRÁST, de kivétel ez, ami a szabályt földeli) amivel persze SEMMI gond, egy egészséges közegben ez annyit ér, amennyit, csakhát a magyar net nem egészséges. (kié most az index? nobilis k. hogyan is lett 15x-ös milliárdos? örökölte, nem? nyerte? bérből tette félre, nem?) az van, h van egy társaság, aki benyerte magát a tutiba, és nem tágít, csak az olvasók fejét, szánalmasan és öncélúan. és "nincs" ellenpólus. ha az értékteremtés lenne a koncepció, akkor nem a szily írna az indexre, hanem SG. szily nem rossz, csak miként a tóta w., egy naaaagy egotrip, és tágabb/szofisztikáltabb plénum előtt soxor elvérzik, x példa volt rá. amúgy tóta elvérzik a saját fórumában is a hsz-ek egy részétől, csak akkora az egója, h nem veszi észre - annyi a lóvé, h nem számít. óh, kérem, hol írták meg azt bárkik, h nem 200 millából forgott a képmesék, hanem sokkal többől? akinek ehhez van arca, azt nem rettenti el némi felkészületleségi deficit. másrészt. az index pőre fogasára fel van azért aggatva a subba mellé a bűvös szakács is, amin igen nehéz fogást találni - kérdem én, a magyar gasztronómiai egyesület mintájára miért nem borul össze a korcenzus nélküli (film)kritikusi szakma, és indítja el "a bűvös kritikus"-t, ahol pengén és világosan átbucskázik a fölényes tudás az akár szösszenetnyi mexólalásokon, ahol egy-egy bekezdésben SG megcsillanthatja a míves, verbális katanát, és precíz suhintással (youtube-konform..) metszheti le a vértestvérek buta fejét, például. ..vagy röppentheti fel a glóriát a tejút "tarr" kobakja fölé.. vagy ott a zoom.hu, tessenek felajánlkozni, h tesznek bele igényes filmkritikát, biztosan elolvad tőle a indexet épp lenyomni akaró tulajdonosi kör. (ez amúgy rotfl, de mind1)

urak és hölgyek! annyi lehetőség van! ha vki elhivatott, flekkpénz nélkül is belebonyolódhat a kultúrmisszióba, LESZNEK rá értő fülek, for sure. az index (akárkimás) meg majd kapkodja a fejét, h aszta, milyen tuti ez a filmes blog - meg kéne venni.. és akkor SG majd írhat álnéven egy kommünikét, h nem adja, mert elvei vannak. vagy adja , mert már nincsenek. vagy nem SG. vagy..

Nálam az Indexen 2008.02.11-én megjelent A londoni férfi-ről szóló kritika csapta ki a biztosítékot (http://index.hu/kultur/cinematrix/kritika/tarr0211/). No nem csak azért, mert egyetlen sorával sem értek egyet, hanem, mert egyrészt süt róla a rosszindulat, másrészt a reagálás lehetőségét sem adják meg. (A cikkhez nem lehet hozzászólni, az e-mailben küldött válaszra pedig nem reagálnak)
Az említett rosszindulatra egy példa a cikkből: „…nem szeretem azt a rendezői akaratot, hogy itt művészet van csinálva, vegyük észre. Mondom, mindig gyanús, ha valaki művésznek tartja magát.”
Szerintem ez övön aluli. Aki volt már jelen Tarr közönségtalálkozón, vagy legalább elolvasott néhányat a vele készített interjúkból, az tudja, hogy a fenti állítás egyszerűen nem igaz. A művészieskedés távol áll tőle, és az, hogy „művésznek tartja magát”, az még inkább. Tarr Béla filmjei mentesek mindenféle manipulációtol. Mindig az igazság van bennük kimondva, a valóság van bemutatva (még ha nem is ez a trend manapság), na jó, egy sajátos szemszögből. Ezzel a nézőponttal lehet vitatkozni, lehet egyet nem érteni vele, de a nyíltságát, őszinteségét nem lehet kétségbe vonni. Pont ez az, ami miatt nagyon lehet szeretni ezeket a filmeket: Tarr minden filmje – Tarkovszkijjal szólva – „egy tett”, amely szilárd erkölcsi alapokon nyugszik!
Még egy idézet a cikkből: „Mondjuk ezekre a művekre (irodalom, film) mindig sandán tekintek, amelyek csak utólagos értelmezésekkel, kritikákkal, tanulmányokkal lesznek érdekesek. Miért kell jönnie egy szekérnyi esztétának ahhoz, hogy érthetővé, fogyaszthatóvá váljon a film?”
Ezzel talán egyet is lehetne érteni, de erre a filmre? A film megértéséhez nem kell semmilyen előképzettség, nincs benne semmilyen elvont, nehezen megfejthető dolog. Ez a film nagyon precíz, inkább úgy mondanám, kristálytiszta, jól átlátható. Sőt, a filmnek egyetlen pillanatáról sem mondhatjuk el, hogy na itt most sumákol, maszatol vagy „trehány” a rendező: gyönyörűen megkomponált filmről van szó. Olyan, mint a legnagyobb klasszikus műalkotások: kellő türelem és alázat kell hozzá, meg némi pozitív hozzáállás. Ez a cikk szerzőjénél nyilvánvalóan nem volt meg, amit bizonyít a következő idézet:
„Ez a filmművészet jelenleg, amiből teljesen ki van zárva a néző. A londoni férfi egy dolgot biztos megmutat: a filmfinanszírozásunkat teljesen újra kell gondolni úgy, hogy eldöntik, a film van a nézőért, vagy a néző a filmért.”
Mi ez, ha nem prekoncepció? A cikk szerzője is beáll a sorba: most divat a művészfilmekre adott támogatások jogosságát kétségbe vonni. Úgy tűnik, ez a kritika is ennek a divatnak szellemében készült: most jól megmondjuk a magunkét, és ehhez kapóra jött A londoni férfi.
De könyörgöm, ki védi meg az igényes művészfilmet a kommersz áradattal szemben, ha nem a jól képzett, értő kritikus??? Hiszen lassan már azt is elfeledjük, hogy a film lehet művészet is, nem csak szórakoztatóipari termék!
Ez egy laikus vidéki (Sándorfalvi) filmkedvelő hozzászólása, és egyben kérése is: Tisztelt filmkritikusok! A filmművészetet még ne temessék el! Tessék sokkal nagyobb felelőséggel,
magas színvonalú, igényes kritikát írni! Önök a filmkultúra képviselői!
turbuczk@ntelekom.hu

„Igazát semmi sem bizonyítaná jobban, mint a filmekről írt elemzései, kritikai, és az azokban megmutatkozó tudás és érzékenység.”
Ez az állítás véleményem szerint nem állja meg a helyét. Csak akkor lenne így, ha Antitalentum csak saját magáról beszélt volna. De nem ezt tette, hanem (mint ahogy a beszámoló alapján feltételezhetően a vitán résztvevők is) általánosságokról (nem pajoratív értemeben használom a szót, csak úgy hogy nem egyedi dolgokról), tendenciákról írt. Ha mondjuk kiderülne, hogy ő egy felkészületlen, felszines, pocsék filmkritikus, akkor csak eggyel gyarapodna a példák száma, amiből az ilyen vagy olyan következtetéseket le kell/lehet vonni. Ha viszont az derülne ki, hogy Antitalentum egy zseniális, akár SG-t is túlszárnyaló filmkritikus, akkor annyiban változna a helyzet, hogy jogosabbnak érezhetnénk az indulati töltést, ami a szövegéből kiolvasható.
Antitalentum nem árulja el, csak feltételezni lehet, hogy pl. az a szövegrész, hogy
„szentelje idejét és energiáját a netes filmírói tevékenységnek, természetesen ingyen, pusztán lelkesedésből, úgy, hogy lapja mögött nem áll egyetlen pénzosztó gittegylet sem, vagy csináljon rá egy üzleti vállalkozást a saját tőkéjéből, aztán próbáljon a kis blogocskájával vagy akármilyével érvényesülni”
a saját tapasztalatán alapul-e, de tény, hogy van ilyen jelenség. (Nekem pl. nincsenek ilyen tapasztaltaim, mert nem írok kritikákat – egy ideje már nem is nagyon olvasok, sőt filmet se nagyon nézek, nem vicc - , de látni látom, hogy sokan vannak, akik be akarnak jutni ebbe a szakmába (is) és milyen nehézségekkel kell szembenézniük.) Szóval itt arról van szó, hogy ha kiderülne, hogy nem saját magáról ír, az csak Antitalentum jelleméről árulna el valami pozitív dolgot (pl. hogy milyen empatikus másokkal, szívén viseli a sorsukat, stb.) De itt nem ez a lényeg, hanem a mondanivalója tartalma.
Egy olyan kijelentés, hogy „sok a duma” szerintem csak Antitalentum jellemének ismeretében lenne jogos/jogtalan (illetve ha személyesen mondaná neki ezt az apukája/haverja/tanára/mestere), mint ahogy az anonimitás-kártya előhúzása is csak a hozzászóló vélt vagy valós jellemvonására világít rá, tehát nem érv semmire. (Csak azt győzheti meg ez az „érv”, aki személyesen ismeri az illetőt, ugyanis az anonimitásnak ezernyi oka lehet, nem feltétlenül csak az, hogy az illető egy kis nímand, vagy hogy attól fél, hogy kiderül, hogy ő egy kis nímand. Ebben csak az lehet biztos, aki nagyon jól ismeri a hozzászólót.)

Egyébként Antitalentum sok kijelntésével nem értek egyet, de nem érzem úgy, hogy felszínes/vitaképtelen dolgokat állítana. A vita szerintem nem miatta vált „feleslegessé, terméketlenné”, tehát nem is őt kéne ezért hibáztatni.

A hosszról: bosszantó, hogy ha az ember röviden fejti ki az álláspontját, akkor az a baj, hogy felszines, ha meg hosszan, hogy minél kevésbé félreérthető legyen (mint antitalentum tette, egyébként korrekt módon idézve az eredeti cikk egy-egy gonolatmentét és utána a saját – helyenként indulatos; de miért ne lehetne valaki indulatos? - gondolatait kifejtve), akkor meg az a gyanús.

Azoknak, akik örülnek, hogy már egy ideje nem írtam, üzenem, hogy majd kikeresem, ahol abbahagytam, és folytatom, de most a nagypapám (nem mondom meg, hogy hívták) lakását újítom fel, és nincs időm/energiám/kedvem.

Egy elitista
u.i.1:tudtommal Böszörményi Gábor sem az idősebb generációhoz tartozik.
u.i.2.: Ha nem akarnám megérteni, mit jelent az, hogy
„Mert amíg az [origo]-t azért nem olvasom, mert nem az én világom, az Index egész egyszerűen szégyenteljes és hihetetlenül primitív”, akkor gondolhatnám, hogy itt, jóindulatú megközelítésben, kb. arról van szó, hogy Báron György magához közelállónak érzi a szégyenteljes és hihetetlenül primitív dolgokat, olyannyira, hogy már megcsömörlött tőlük. De tudom, hogy nem ezt jelenti, mert tudom, pl. hogy az Indexnek nem csak filmkritika rovata van, hogy Báron György nem hihetetlenül primitív (és felteszem, hogy nem is gondolja ezt magáról, de ha így is gondolná, nem vállalná nyilvánosan), tudom, hogy élőszóban van olyan, hogy valaki valamit szembe akartam állítani valamivel és „mert amíg”-gel kezdi a mondatot, a második tagmondatban nem feltétlenül ugyanazt a szembenállítást folytatja, stb.stb.

Kedves Janisch Attila,
ne haragudjon, de szerintem Ön semmit nem értett meg azokból a kérdésekből és felvetésekből, amelyeket Schuberttel váltottam.

Az idézett megfogalmazással nem az állítottam, hogy kritikusi vetélytársnak gondolom magam Schuberthez képest. Az általam írt kritikákról megvan magamnak és másoknak is a véleménye, olyanok amilyenek. Ez nem ide tartozik.

Csak hogy értse, miért nem linkelek ide egyet sem: az Ön által kiemelt hozzászólás-részben (amit ezzel kiszakított kontextusából) azt a gyakorlatot kifogásoltam, ami az ominózus beszámoló kapcsán is láható volt. Vagyis a konkrétumok nevesítése nélküli ítélkezést, általános, ködös sugallmazások megtételét, ahelyett, hogy az állítás mögött fölsorakoztatnánk azokat, amikre vonatkoznak. (Arra is utaltam, hogy egy internetes gyakorlatról szóló diskurzusban leragadunk az indexnél. Akkor most vagy továbblépünk, és adunk egy tágabb áttekintést, vagy azt mondjuk, hogy "nagyon utáljuk az említett portált, és csak erre vonatkozik amit állítunk". Ez a szinkronitás valahogy nem volt meg.) Ettől még bőven lehetnék a világ legjobb és legrosszabb kritikusa is - a dolog nem erre vonatkozott, így felesleges idekevernie.

Maga "gyanús terjengősségűnek" tartja a hozzászólásomat? Hm, ez is egy vélemény.
De nem több. Fogalmazhatnék úgy is, nem terjenősen: és? A szöveg hosszúságának mi köze a vita tartalmához, témáihoz? Hangsúlyozom, ha nem lenne nyilvánvaló: a vita nem abszolút igazságok kimondásáról szólt eddig sem. Ön pedig feleslegesen keverné ide annak kérdését, hogy én - vagy bárki más itt a fórumon - milyen kritikákat ír vagy nem ír. Ha belegondol, észreveheti, fölvetéseim max. közvetetten kapcsolódnak ahhoz a kérdéshez, hogy én írok-e kritikákat. Azokat ettől függetlenül is megtehettem volna.

S hogy én is idézek Öntől: "kevéssé termékeny, ám annál feleslegesebb vitát illeti." Nos igen, valami ilyesmiről volt szó korábban is, és talán nem is én vetettem föl ez itt markánsan. Vagyis a vita, a konfrontáció kerüléséről, az elzárkózásról. Arról, hogy amint kialakult egy, jön valaki, és feleslegesnek minősíti azt...
No mindegy. Ez egy tanulság...
(Terjengős hozzászóláskra pedig most jó ideig nem kell tőlem számítania, mert néhány napig nem leszek netközelben).