A filmkritika kritikája

drága egyetlen serengeti barátom! bocsáss meg nekem. a fórum légköre az izzasztó férfiöltözők és tesztoszteronnal fűtött koleszszobák emlékét idézte fel bennem, trágárságom is innen fakadt. ígérem, jelenlétedben ezentúl mindig intelligens leszek.

Eddig csak személyeskedő volt a vita, de most már ordenáré is! Köbli ügyvéd úr - ezúton is gratulálok - csak nem "egy kis" bátorságot magábaönve ült le a klaviatúra mellé? Ha így próbálsz egységet teremteni ne csodálkozz ha le se szarnak. Inteligens ember így nem nyílvánul meg. Szerintem.

Ez most olyan volt mintha Kozsó mondta volna, csak csúnya szavakkal...
Szerintem a legnagyobb cinizmus az, ha nem akarunk tudomást venni a cinizmusról...(de ez már "mélyfilozófia")

MINDENKINEK JUT HELY...

amit fel kell fognunk, hogy mindnyájan ebben az országban élünk. ha valaki sikeres, az nem a többiek kárára sikeres, és ha valaki megbukik, attól a többiek még nem lesznek sikeresek.

egymást húzzuk felfelé (sokszor lefelé, hogy a kurva élet esne belé), egymást inspiráljuk, egymást motiváljuk. egymás nélkül nem létezhetünk, és nincs is értelme léteznünk. egymás elismerésére vágyunk, a többi nem számít. és mi mindnyájan EGYÜTT küzdünk a magyar nézőért.

mert a magyar film bizalmát kell helyreállítanunk. még mindig itt tartunk. csak fogadjuk el végre premisszaként: ha jól megy a kálomistának, akkor jól megy török ferinek. ha jól megy török ferinek, akkor jól megy janisch attilának. ha jól megy janisch attilának, jól megy kabay barnának...

rázós, mi?

bármilyen idealista gecinek is hangzok itt - ez egy ilyen világ, ebbe születtünk, itt minden mindennel összefügg.

* * *

meg kell értenünk, hogy ami ebben az országban bármelyikünkkel történik, az velünk is megtörténik. ezt mindenki érti, akinek van családja. lehetek bármilyen erős, ha a gyerekem kiszolgáltatott. ha a cigányoknak rossz, az egész magyarországnak rossz. ha a világosítóknak rossz, az az egész stábnak rossz. ez egy sorsközösség.

egy cinikus országot örököltünk. a kádár korszakban csináltunk valamit, de mást gondoltunk, és ránk kacsintottak, hogy ez így van jól. egy nácizmus, egy kommunizmus után egyébként az egyetlen logikus önvédelmi reakció a cinizmus volt.

A CINIZMUS PEDIG KIBASZOTT ROSSZ DOLOG.

úgyhogy vetkőzzük le gyorsan.

a cinizmus nem hisz az emberben, a cinizmus nem hisz a jóságban, a cinizmus nem hisz a szakmai szolidaritásban, a cinizmus nem hisz a sorsközösségben, amelybe beleszülettünk, vagy amit választottunk.

a cinizmus mint a XX. század meghatározó világnézete azt mondja, hogy mindenki geci. a cinizmus azt mondja, hogy ember embernek farkasa. a cinizmus a pillanatnyi érdekben hisz. a cinizmusnak nincsnenek céljai, a cinizmusnak nincsen jövőképe, A CINIZMUS NEM MÁS, MINT NAPI TÚLÉLÉSI STRATÉGIA.

ezt láttuk kádártól, az ultimate cinikustól, és ezt látjuk ma is politikusainktól. ezt látjuk sajnos a filmszakmában is.

KI A BÜDÖS PICSÁBA A CINIZMUSSAL!

minden ezoterikus utópiája mellett filmszakmai összefogást sürgetek. semmi értelme egymást basztatni, amikor annyi mindenben képviselhetnénk közösen a szakmát a politika felé.

az íreknél adómentességet élveznek a filmesek, mert kultúrát teremtenek. csináljunk forradalmat, küzdjünk együtt a magyar filmért. milyen helyre kis dolog lenne egy jó adómentesség.

milyen szépen összefogtak a balatoni vállalkozók, hogy a balatont népszerűsítsék. nálunk ez miért oly elképzelhetetlen?

HA VELE JÓ TÖRTÉNIK, AZ NEKEM NEM ROSSZ. HA VELE ROSSZ TÖRTÉNIK, AZ NEKEM IS ROSSZ.

we are the world, we are the children.

MINDENKINEK JUT HELY ISTEN EGE ALATT.

(ámen-harangok-unikumsör.)

Dehogynem, hát most is azt csinálod... :-D

Lóf...szt.

És akkor majd nekiállsz finomkodni, Oszi?

Jó, színvonalas vita. Gratulálok hozzá. Lesz még szavam e témában, de még telve vagyok indulattal.

Kezdjük azzal, hogy eddig kurvára ódzkodtam attól, hogy beleszóljak, mert ez nem az én vitám, de mivel mindenki ignorált, amikor diszkréten a felszín helyett a probléma gyökeréhez tértem vissza, és most ez a gyökér újra csak felütötte a fejét, úgy gondoltam, hogy az általános közutálat/derű kedvéért megnyilvánulok.

A világért se szeretném, ha Török Ferenc úgy érezné, hogy személyét kipécéztem, ezért is nem válaszolok a postjára, inkább egyfajta általános kérdést válaszolok meg, ami az ő felvetése mögött rejlik.

http://index.hu/kultur/cinematrix/ccikkek/muv0604/

A problémafelvetés jogos. Az Index egy fikablog, akinek dolgozói bizonyos összefonódások miatt valószínűleg tudnak az itt zajló diskurzusról, de sajnos túl gyáva kukimukik ahhoz, hogy tiszteletüket tegyék, és mundérjuk becsületét megvédjék. Ennek oka nagy valószínűség szerint abban rejlik egyébként, hogy ők maguk is tudják mi a baj. Sajnos Magyarországon kinyitottuk a marketing-tankönyvet, és leragadtunk annál az érdekes fejezetnél, hogy a negatív reklám is reklám. Ugyanígy "kreatív kritika-írás" terén leragadtunk ott, hogy sokkal egyszerűbb frappánsan fikázni valamit, mint szellemesen dícsérni. Eddig igaz.

DE!

Forgatókönyvírás és filmezés terén szintén elakadtunk ott, hogy a koncepció, a történet, a dialóg huszadlagos a képalkotás mögött, tehát azt hiszem, hogy Török Ferenc GENERÁCIÓJÁNAK (vagyis nem neki, de ő is érintett - erről azonban már beszélgettünk) nem igazán állhat módjában a kritikusok nívótlanságát bírálni, mert sajnos ők hasonló "lustaság"-ban szenvednek - hozzáfűzve, hogy ebben a producerek és az MMK éppolyan hibásak (bár az MMK mostanában igyekszik tenni valamit a maga részéről, még ha lassan és némileg a célt szem elől tévesztve próbálkozik is). Persze mondhatnánk, hogy míg a kritikusok az egyszerűbb ellenállás felé mozdulnak el, addig a filmesek a nehezebb felé, hiszen tökéletes sztori nélkül pusztán a képekre hagyatkozni nagy merészség - rendre bele is buknak. Se nézettségben, se kritikailag nem hozzák azt az érdeklődést, amire vágynának. Csak azt nem értem, hogy miért tartják a történetmesélést annyira alantasnak, vagy a nézettséget olyan mellékesnek, hogy erre ne törekedjenek - azt hiszem, hogy ezek az ő képalkotói zsenialitásukat nem csorbítanák, csak annak öncélúságát tolnák háttérbe egy érdekes, és érdeklődést generáló ESZKÖZ segítségével egy magasztosabb célért.

A másik, szorosan idekapcsolódó gondolat. Miközben Török Ferencnek egyfelől igaza van a linkelt cikk címét illetően, másfelől elkövet egy óriási hibát. Én magam sajnálattal tapasztaltam, hogy a legintoleránsabb filmszakember nem más, mint a filmművész. Mert a kommersz-kedvelő intellektusából és habitusából kifolyólag megengedetten retardált és bunkó. Ő ugathat felfelé, mert csak ugatja a Holdat. De aligha hiszem, hogy az elefántcsont-toronyból lefelé etikus lenne fikázni. Én például úgy gondolok magamra, hogy nem Győzikén szocializálodom, de ezért nem nézem le annak a közönségét. Na most! Ez azon a körmönfont módon kapcsolódik a linkhez, hogy ha valaki elolvassa, a cím valóban hányinger-keltően bulvár, és köcsög, de a cikk maga relatíve objektíven fogalmaz, és utal arra a TÉNYRE, hogy "a tavaly támogatott filmeket (melyekből eddig 3 került a mozikba) összesen kevesebben nézték meg, mint 50 000-en" (és akkor még a KisVukot nem rángattuk elő). A link egy önmagán belüli linkre utal, amelyben kritikán aluli nézettséget említenek - és nem is tévednek. A tolerancia tehát ott kezdődik, hogy különösen alkotóként ügyelünk arra, hogy az adott mondat nem csak egy bizonyos, általunk felfogott kontextusban, de a szintén kapcsolódó halmaz empatikus, avagy másféle intellektuális megközelítésének kontextusában is jelenthet valamit. Esetünkben ez azt jelenti, hogy tavaly se néztük az ilyen filmeket, mert nem érdekelt minket (tök mindegy, hogy ez kinek a hibája), idén is ezek lesznek azok a műalkotások, amikre relatíve sok pénzt költünk ahhoz képest, hogy milyen érdeklődés és igény van reájuk. Tehát, miközben valóban 'áldatlan' a romboló munka, amit a kritikusok végeznek, és a pusztítás kíméletlen, attól még tény, hogy a "művészfilmesek belassultak". Az viszont NEM tény, hogy ezzel párhuzamosan a kritikusok a "piacképes fércműveket propagálnák". Sőt! El kéne olvasni azokat a kritikákat is, mert a tapasztalatok ellenkező irányba mutatnak. Ugyanúgy tépnek még egy segglyukat nekik is, kedves Ferenc, mint a művészeknek. Szóval ezért nem jár a pont, csak a fel nem ismert kritikai felelősségért - tessék jobban megcsinálni a házi feladatot, vagy körültekintőbben fogalmazni. (az már tényleg csak mellékes, hogy egy szar kritika többet árthat a 9 és fél randinak, mint a Csoda Krakkóbannak, tekitve, hogy előzőt a célközönség olvassa, és dönt ez alapján, míg utóbbi célközönsége nem az Index kritikája alapján fog beülni és elfogyasztani a terméket. De ez meg marketing-elmélet, ezt tényleg ne feszegessük, ezt elvileg tanítják megfelelő helyeken - de onnan kompetens szakembert még nem igazán láttam kikerülni, sok hülye faszt meg buta picsát viszont igen, akik képesek statisztikával alátámasztani a korábban már említett "a negatív reklám is reklám" mottót. Ha nem őrülnék meg, én is ilyen emberek közt dolgoznék, és olyan címeket adnék filmeknek, hogy "Totál turbó", meg a láthatóan egy mondatot emberi hangsúllyal elmondani képtelen Egerszegi Krisztinával akarnám eladni a joghurtot, és gátlástalanul mutatnám be Fabó Györgyit Kásás Tamás édesanyjaként. Ez off volt, elnézést.)

Ugyanakkor engedje meg, hogy kicsit szubjektív legyek. Én ugyanis el is olvastam a linket, és abból, amit láttam... hát, mit ne mondjak, egyik filmre se lettem igazán kíváncsi. És akkor még nagyon diszkrét voltam. Persze egy-egy ilyen félmondat, ami ott látható, vajmi keveset árul el a filmről - de akkor is: látszik, hogy egyik sem egy nézőcsalogató, sőt legtöbbjük témája egyszerűen érdektelen, sokszor már a forgatási helyszíneknél gyanússá válik, hogy ezt nem "színvonalas, elgondolkodtató kikapcsolódásnak" szánják. Ergo nem fogjuk mi, magyarok, kollektíven nézni. Vagyis a cikkíró nem hazudik. Lehetne ezeknek a filmeknek a problematikáit érdekes történetekben is tárgyalni - ezek azonban speciel nem tűnnek annak. Még egyszer: remélem, hogy a cikkíró és én is tévedünk, és a kész termék meghazudtol minket majd.

Egyet viszont tudok. Az olyan filmeket, amiket érdemes látni, a közönség megnézi. Sajnos a közönség az olyan filmeket is megnézi, amiket nem érdemes, de ez azért azok visszhangjaiban és utóéletében visszaköszön. A Pánik című filmet Ön szerint a mai napig hányan töltötték le torrenten? És Le a fejjel című filmből hány DVD-t adtak el? Szóval ne bohóckodjunk! Egyik oldalon nem vagyunk egy intellektuális nemzet - aki ezt állítja az egy szélmalomharcos, és a széllel szembe pisál. Ehhez képest mégis toljuk bele a milliárdokat a nem-létező magaskultúrába. Közben vannak, akik nem-gagyit gyártva elég szép sikereket érnek el, és ők kuncsorognak pénzekért, mint valami harmadrangú kurva, miközben balról-jobbról ütik őket - pedig ők még a legfejlődőképesebbek. És a harmadik réteg pedig, a másik oldalról, szarabbnál-szarabb filmek után újabb tervekkel pályázik, és pusztán az előző alkotások nézettsége miatt kap is pénzt azokra, amiből megint szarabbnál-szarabb filmeket készíthet...

Az esztétikai tisztogatást tehát nem a kritikusoknál kellene megkezdeni. Először is egyensúlyba kellene állítani a művészetet és a minőségi szórakoztatást hivatalosan is (főképp anyagi támogatás vonatkozásában). Aztán gondoskodni kellene róla, hogy ez az egyensúly tovább erősödjék azáltal, hogy a művészek KÖTELEZETTSÉGEKET VÁLLALVA nyitnak a közönség felé elveikben (alternatíva: kockázat-vállalás - ha ők fesztiválra csinálnak filmet, és nem hoz semmit, akkor 5 évig cserepad, és lehet gondolkodni, hogy mit másképp - más szóval "érni"), azok pedig, akik spórolásból gyártanak szart, vagy elhúznak a picsába (szintén évekre terjedő büntetéssel járó kockázat-vállalással), vagy rákényszerülnek, hogy színvonalasabb munkákat adjanak ki a kezükből a megfelelő szakemberek bevonásával (inkl.: rendező). És végül, de nem utolsósorban erősebben kellene honorálni azokat, akik mérhető és tettenérhető közönségsikert alkotnak, valamint a fiatalokat, akiknek ilyen jellegű aspirációi vannak, és képesek terveikben addig nyújtózkodni, ameddig egy kezdőknek járó szabvány-takaró ér.

Ön, kedves Ferenc, Janisch Attila, Báron György, és a többi pályatársuk ezért tehetne valamit (akár azzal is, hogy kimondja, hogy szarok a filmek, amik szarok - csak ehhez társuljon ugyanilyen mértékű önkritika, és igény a fejlődésre). Ebben úgy érzem Dudás "Nagyfiú" Viktor tevékenysége, minden hibájával és tökéletlenségével együtt követHETő út lenne. Ugyanakkor, hogy a másik oldal se maradjon ki a jóból, ugyanez a "lehetőség" vonatkozik Kálomista Gáborra (bár személy szerint ő több sikeres kezdő közönség-filmest támogatott, mint a legtöbb magyar producer, és igen borzasztó filmek mellett bábáskodott néhány jónál, vagy ígéretes kezdeményezésnél is - ez utóbbiakért különösen kár, hogy nem nőttek fel a lehetőségeikhez) és az ÖSSZES magyar producerre is!

Jó lenne, ha mindkét fél meghagyná a fórumos bohóckodást az olyan hülyegyerekeknek, mint én (bár kétségtelenül jól szórakozunk itt néhányan, és örömtelinek tartjuk, hogy végre köztünk járnak a "nagyemberek" is) - az über-frappáns dialogizálás, és az egymás mindenféle konstruktivitást mellőző osztása helyett pedig inkább értelmes kezdeményezéseket és EFFEKTÍV LÉPÉSEKET tenne annak érdekében, hogy színvonalas és "minél szélesebb" közönség számára értékelhető filmek szülessenek. (Ennek alapja az lenne, hogy az egyik oldalon nem szégyellnek írókat alkalmazni, és "kommerszEBB" irányokba nyitni, a másik oldalon pedig nagy hangsúlyt fektetnek a project-fejlesztésre, és anyagiakat, illetve energiát nem kímélve, nem hagyják, hogy az egyik oldal a saját agylövéseit hajtsa folyton írók/marketingesek/egyéb szakértők, valamint a "közönségre való tekintet" nélkül). És ha ezt megtették, utána mesélhetnek az Index és hasonló szennylapok kritikusairól, hogy mekkora rosszindulatú senkiházi gecik. Csak addigra erre már nem lesz szükség, ugyanis jó filmek fognak készülni, amikre hiába szól be akárki is írásban, ugyanis a nézők közti szájhagyománynál jobb reklám nem létezik.

Üdvözlettel az Érintett Feleknek, az Eseti Olvasóknak, a Velem Egyetértőknek, a Velem Egyet-Nemértőknek, valamint Apukámnak, aki a legnagyobb rajongóm:


Charlie

http://www.borsonline.hu/news.php?op&hid=10495
no comment

Ha igen, akkor lesz válasz? (egyébként nem talált...)

serengeti jános?

Kérném szépen az ötleteket arra vonatkozólag, hogy mivel lehet rávenni torfert arra, hogy a neki feltett kérdésekre végre egyértelműen válaszoljon! Úgy tűnik ez nem igazán megy neki, pedig lehet, sokak számára tanulságos lenne, amit mond, hiszen úgy tűnik ő tud valamit. Az is lehet hogy nagyon, de itt nem /(sem) derül ki.

általánosítok persze. de azt nem állítom, hogy a közönség hülye. pont az újságírok, a forgalmazók, filmesek stb. felelősségét firtatom a közönség tudatos megvezetése miatt. persze szélmalomharc, de azt te is elismerted, hogy van igazság benne... sok ilyen fórumra lenne szükség ahhoz, hogy kicsit is változzon ez a nyomorult tendencia.
na, béke veletek, csináljunk jó filmeket! anélkül hiába...

Feri!
Megint általánosítasz! Az írásod szerint gagyi a "csak szex" "A valami amerika" a " Csinibaba" a "Kontroll" a " Miniszter Félrelép" stb. Ezek szerinted " piacképes fércművek"? Most már igazán kiváncsi vagyok arra, hogy szerinted melyik az a jó film, amit ez a hülye magyar közönség nem néz meg.
Egyébként amit az újságírói gyakorlattal kapcsolatban írtál, azzal nagyjából egyetértek.

Kedves Dudás Viktor!
Szándékosan nem neveztem meg hozzászólásaimban egyetlen orgánumot sem, hiszen itt általános elvekről van szó.
De egyetértek Török Ferivel, korábban engem is felháborított az Indexen meghírdetett szavazás egy korábbi Filmszemle alatt, ahol O-tól mínusz 10-ig lehetett pontozni a Filmszemlén bemutatkozó magyar filmeket. Olyanokat, amelyeket az Index felkészült elemzői még nem is kláthattak. Mi ez ha nem cinizmus és sértő előítéletesség.
Orgánumokat továbbra sem kívánok megnevezni.
De ezt a kiegészítést meg most meg kellett tennem.
Üdv:
Janisch Attila

Kedves Attila
Ebben a felvtésében sincs jelentős nézetkülönbség köztünk. Ha egy kritika személyeskedő, felületes netán cinikus és nem magával a filmmel foglalkozik az valóban felháborító és egyben szánalomra is méltó. Bergman egyik mondatát idézném ide: ahol nincs TE, ott nincs ÉN se. (Mellesleg annak sem vagyok barátja, ha a szerző csak magát exponálja az írásaiban.) Nagyon remélem véleményével nem arra céloz, hogy a VOX mozimagazinban is ilyen színvonalon íródnak a kritikák.

búcsúképp egy utsó kérdésfeltevés, valóban vissza az eredeti tárgyhoz... "mit nem nézünk jövőre?" ezzel a címmel jelent meg az index idén forgó magyar filmeket bemutató blokkja... szerintem, hogy mit nem nézünk jövőre, az nem a magyar rendezőkön és/vagy az amerikai filmekhez képest elenyésző kampány és gyártási büdzséken múlik kizárólag, hanem az ilyen újságírói kárörvendő, mindent jobban tudó, kioktató hangnemen legalább annyira... a néző gyakorta átveszi az üres poénkodást, prejudikál, stb. az tényleg országos szégyen, hogy kizárólag gagyit néz a nép, ám ezt a tendenciát csak generálja az ilyen újságírói attitüd. az, hogy "mit nem nézünk meg jövőre", az nem elsősorban a filmkészítők szégyene, hanem azoké, akik nem nézik meg a jó filmeket... de persze azoké is, akik mindennek örvendve, lelkesen szidják a "belassult művészfilmeseket" és propagálják a piacképes fércműveket. na, lehet érvelni!

Kedves Minovics!
Természetesen rettentően fontos, hogy legyenek olyan nagyon színvonalas, tematikusan szerkesztett orgánumok, mint a Metropolis, amelyet én is nagyon szeretek és amely egy-egy terület, kérdéskör alapos elemzésével segíti a tájékozódást, vagy a Filmvilág amelyben ugyancsak mindig van tematikusan szerkesztett és színvonalasan összeállított fejezet.
Az általam jegyzett hozzászólás, azonban inkább azokra a filmes írásokra vonatkozott, amelyek a kortárs filmekkel foglalkoznak, azon belül is a saját filmjeinkkel.

Kedves Dudás Viktor!
Miközben azt állítom az eltérő típusú véleményeknek, kritikáknak és recenzióknak, ismertetőknek egyként helyük és közönségük van a piacon... ez nem jelenti azt, hogy elfogadható lehet bármiféle felkészületlenség, cinizmus vagy gyűlölködő személyeskedés a filmekről író szerzők részéről, ha csak nem bizonyítható, hogy cinikus volt az alkotói hozzáállás a film készítője részéről is. Ez azonban sokkal kevesebb esetben valószínűsíthető, mint ahányszor humortalan önelégültségbe és tudálékosságba fullad a „kritika” vagy az „elemzés” bizonyos orgánumok hasábjain (interneten és nyomtatott sajtóban egyaránt).
Üdv:
Janisch Attila

Most nem vitatkoznék ja-val, mert tökéletesen egyetértek, csak kiegészíteném egy kis pozitív tapasztalattal: én látok itt egy pozitív tendenciát az elemző tipusú kritikákkal kapcsolatban. Gondolok itt a Mertopolis c. újságra, vagy pl. az Aperturára, ami természetesen párhuzamos a különféle bölcsi-karokon (szándékosan nem emelek ki egy egyetemet se) beindult filmelmélet oktatással.
Szerintem ilyen, szigorúan tudományos igényű elemzések a 60-as 70-es években is csak elvétve voltak - magyarországon (persze lehet h ezt rosszul ítélem meg - lehet h csak azért mert a strukturalismustól és az olyan tipusu elemzésektől eleve idegenkedem. szerintem egyébként madárnyelvével és obskuros hülyeségeivel ez is hozzájárult a kritikusok és az alkotól elidegenüléséhez).