A filmkritika kritikája

kedves Minovics,

a dolgot kétféleképpen is lehet érteni, nyilván 'fel kell valamit mutatni' a bejutás előtt. Amit írok, az saját tapasztalat, vagyis nem lép fel a törvényszerűség igényével:

vegyük úgy, hogy 'a felvételi döntés kihirdetése' az a T időpont, amihez képest a 'felmutatni előtte' értelemzendő. Íme a két eset:

a. a felvételiző elhozhatja korábbi munkáit, ha vannak; vagyis ez lehetőség de nem kötelező. Szerintem egyébként jogos lenne elvárni, hogy a felvételizőnek legyen ilyen, valahogy természetesnek tűnik, ha a jelentkezési szándék nem impresszionisztikus. De tudtommal nincs kikötve.

b. a felvétel (vagyis T) előtt mindenképpen fel kell mutatni valamit; minimum a felvételi filmet. Ilyet tudtommal minden felvételinél kell készíteni.

ez alapján talán lehet dönteni a munkáról, a beszélgetések alatt pedig arról, hogy az alkotó személyisége alkalmas-e ennek a (szerintem nem kifejezetten felhőtlen légkörű) szakmának a művelésére. Vagyis egy dolog a tehetség, és egy másik a professzionális működéshez szükséges személyiségjegyek.

világos kritériumrendszert szerintem lehetetlen is alkotni; bármely ilyen kritériumrendszer kiszűrne tehetségeket és mindenképpen beengedné a középszer tetjét (mint a legtöbb pszichológiai teszt alapján az ismeretes). Természetesen ez együtt jár a dolog szubjektív természetével: valakiknek azonban MINDENKÉPP kell dönteniük, még ha szubjektíven is. A szubjektivitás(ok) azonban lehetnek súlyozottak, vagyis kíváncsi lennék, hogy vajon ki más lenne alkalmas jobb döntést hozni, mint akik ténylegesen teszik.

Szerintem továbbá semmiből nem lehet levonni - abszolutérték szinten - azt a következtetést, hogy Ön tehetségtelen. Azt, hogy bizonyos szakmára mennyire alkalmas, már elvileg meg tudják ítélni a szakmabeliek. Simán kiderülhet, hogy valami másra van elhívva, mint amit gondol, miközben tehetségét senki nem vitatja. De ezt természetesen Önnek kell meglátnia.

PS.: a fentiek természetesen idealizált állapotra vonatkoznak; mindenféle elkötelezettségek, szimpátiák belejátszhatnak a döntésbe. De talán még így is jobb a helyzet, mint ha egy mechanikus, formális kritériumrendszer alapján szűrnének.

Kedves Viktor!
Sem Köbli sem az én hozzászólásom, nem az Ön által (egyébként jogosan) számon kért konkrétumokra vonatkozott.
Az én olvasatomban Köbli általánosságban fogalmazott meg valamit, ami egy általános szemléletre utalt - amennyiben a szakma épp azért atomizálódik, mert a résztvevők nagyon nem érzik, hogy a magyar filmművészet, miután oly kicsinyke és oly kevés pénzt mozgat nagyon kevéssé bír el egymással farkas viszonyban lévő csoportosulásokat, amelyek egymást ellenségként kezelik s amelyek úgy érzik, az ellenfélnek vélt partner térnyerése csak az ő rovására mehet végbe stb. Egyik forgatókönyvi csoportosulás a másikra morog, ugyanígy a producerek különböző társulásai is... az államilag dotáltak és a befektetői pénzekből működők között alig van kommunikáció… stb.
Minthogy nincsenek közös érdekek és a közös célok megnevezve (!), ezért nem is lehetséges az erőkoncentráció. Mindenki hajtja a saját érvényesülését, miközben a szakma egésze mintha a önnön érdektelenségébe süllyedne...
Per pillanat nincs bennem forradalmi hevület, sem szervezői indulat... tehát nem gondoltam végig konkrétan a kérdéseire adható válaszokat... ebből következően szinte mellékes, hogy én kit tartok centristáknak...stb. (Egyébként szerintem ezek a kifejezések nem is fedik le a problémát...)
Mindenesetre 2001-ben amikor hetente folytattunk tárgyalásokat az akkori kulturális kormányzattal, mindig az volt a válasz... majd akkor teszünk értetek valamit, amikor lesz egység köztetek. Pedig akkor 250 szakmabeli képviselt egységesen egy véleményt, amellyel csak kb. 5-10 (habár meghatározó egyéniség) nem értett egyet...
Aztán létrejött a Filmes Kerekasztal és a választások után célba jutott a Filmtörvény... de a beígért támogatás jelentős része leolvadt... mielőtt elérte volna a szakmát... a szakma pedig kezdett ismét atomizálódni... és most megint nincs semmi... csak a fentebb vázolt állapot...
Üdv:
JA

Kedves Minovics!
Segítő szándékkal válaszoltam Önnek.
Viszont ezt a játékot, amit most provokál, nem játsszuk.
Üdv:
JA

Tisztelt fórumozók!

Ha valaki azt írja, hogy azért kell valamit felmutatni az egyetemre bejutás előtt, mert „a tehetség, a képesség, amely érdemessé tesz a bejutásra, az nem az egyetemi oktatás ideje alatt képződik. Ott ez a "hozott" tehetség, képesség a legjobb esetben is csak formálódik, erősödik”, akkor nem logikus-e a feltevésem, hogy az illető úgy gondolja, hogy ezt a „hozott tehetséget” nem a felvételi eljárás folyamán kell megállapítani, hogy létezik-e, hanem az adott személy korábbi tevékénysége alapján. És nem volt-e logikus erre azt a felvetést tennem, hogy esetleg jobban körül kéne határolni a felvételi kritériumokat?

További kérdésem lenne, hogy amennyiben valamit félreértelmeztem Janisch Attila kijelentéseiben, következik-e abból az, hogy Én tehetségtelen vagyok?

segítségüket előre is köszönöm: M

betán=netán

Kedves Attila,
Igyekszem óvatosan fogalmazni, de nem sok konkrétumot véltem felfedezni a válaszában. A magam részéről csak a tiszta beszédből értek, én így szocializálódtam.
Felteszem, lehet félreértelmezhetőek voltak korábbi kérdéseim, felvetéseim ezért némileg átfogalmazom őket.
Kiket szeretne egységben látni? A producereket? A rendezőket? A színészeket? A filmeket támogató sajtót, médiát? Ezeket együtt vagy külön speciális csoportok, betán érdekek szerint? Az elképzelt új egység milyen viszonyban áll az MMK-val?
Örömmel venném, ha mondana néhány olyan személyt – Köblin kívül – akinek a véleményére ad a témában, a személyiségére bízna szerepet az új egység irányításában, mert ugye fejetlenül mégse lehet új egységet létrehozni, vagy csak örömmel venné ha támogatná az ügyet. Kik azok jelenleg, akik leginkább centristáknak tekinthetők? Kik azok, akik mellé már most érdemes odaállni, akik cselekedeteit érdemes figyelemmel kísérnünk?

"- Mire való a felvételi, ha nem annak tehetségnek/képességnek a kiszűrésére, ami érdemessé tesz a bejutásra?"

ÁLLÍTOTTAM AZ ELLENKEZŐJÉT?!

Tartósan egyforma kérdéseiből és a témával kapcsolatos értetlenségéből arra következtetek, hogy Önnél talán épp ezen a ponton hibázik valami. Persze ez csak feltételezés...

A kérdéskörben minden használható infót megadtam.

JA

minusz 1 db. "az"

Ezzel kapcsolatban felmerült bennem néhány kérdés:

- Mire való a felvételi, ha nem annak tehetségnek/képességnek a kiszűrésére, ami érdemessé tesz a bejutásra?

- Mit ért "hozott" képességen? Valami veleszületett képességet? Akár ilyet, akár másfajtát (pl. szocializáció alapján kialakultat) miért nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy mik ezek? Akkor a felvételizők is tudnák, hogy eleve alkalmatlanok-e, vagy esetleg eleve úgy érkeznének oda, hogy azt a képességüket fejleszették (már ha nem veleszületett képességekről van szó).

- Miért van az, hogy valakit tényleg úgy vesznek fel, hogy már lerakott valamit az asztalra, valakit meg úgy, hogy semmi "komolyat" nem, valakit viszont azzal az érveléssel nem vesznek fel, hogy még nem rakott le semmi "komolyat" az asztalra (de mikor következőleg odamegy úgy, hogy már lerakott valamit az asztalra, az az első kérdés az, hogy nem túl idős-e már ehhez)?

Kedves Minovics,
a végére sikerült eljutnia éppen ahhoz a kijelentéshez, amiről beszéltem.

Vagyis hogy miért is kellene bármit is felmutatni az egyetemre bejutás előtt?

Nos a válasz egyszerű: azért, mert a tehetség, a képesség, amely érdemessé tesz a bejutásra, az nem az egyetemi oktatás ideje alatt képződik. Ott ez a "hozott" tehetség, képesség a legjobb esetben is csak formálódik, erősödik.

A megjegyzése, miszerint ha valaki elsőre nem, akkor később ugyanő azért nem, mert ezzel ligazolódik, hogy korábban miért nem... - nos ez egyszerűen kommentálhatatlan BA-ROM-SÁG!
Üdv:
JA

ja írja: "igen sokszor azzal a vélekedéssel találkoztam szembe, hogy előbb kell bekerülni az un. centrumba (legyen az főiskola, MMK támogatás, szakmai közeg...bármi) és majd aztán elég teljesítményt is mutatni"

Ilyen vélekedéssel én is találkoztam.
De olyannal is, hogy hiába mutat fel valaki teljesítményt, nem tud bekerülni az un. centrumba.
Persze ilyenkor lehet mondani, hogy az nem volt megfelelő minőségű teljesítmény, amit letett az ember az asztalra...de néha az az érzésem, hogy a "centrumba-nem-bejutottak" teljesítményét nem önértékén értékelik, nem is jóindulatúan (ez sem lenne demokratikus, de legalább pozitív), hanem rosszindulatúan, éspedig azért, hogy visszamenőlegesen is igazolják a múltbeli visszautasítást.

Egyébként felteszek egy eretnek kérdést: miért kell telesítményt felmutatni valakinek, mielőtt a főiskolára(egyetemre) bekerül? Az iskola nem egy tipikusan olyan dolog, hogy oda bekerül az ember, és miután elvégezte, utána kell teljesítenie abban, amit ott elsajátított?

Kedves Viktor!
Nem hagytam el a fórumot, ha érdekel valami, akkor olvasom és reagálok is, sajnos többnyire minden előbb vagy utóbb gyűlölködésbe fullad és bár jól bírom a sértés... néha tele a hócipő.
Másfelől pedig egységről, szakmaiságról és egyéb fontos kérdésről nehéz álnéven beszélgetni.
Sajnálom, én másképp szocializálódtam.

A "periféria" és "centrum" illetve a "kívül" és "belül" kérdéskörben is számtalanszor elmondtam a véleményemet. De többnyire ezt is feladtam, mivel ingen sokszor azzal a vélekedéssel találkoztam szembe, hogy előbb kell bekerülni az un. centrumba (legyen az főiskola, MMK támogatás, szakmai közeg...bármi) és majd aztán elég teljesítményt is mutatni.

Én ezzel kapcsolatban is másképp szocializálódtam. És kiállok a maradiságom mellett.

A szakmai egység - belátom - egyfelől naivitás, másfelől viszont belátás kérdése. A belátás pedig a közös érdek felismerésén alapul. (Leegyszerűsítve: 1. akik egymás ellen harcolnak, azok csak egymástól tudják elvenni az adott mennyiségű - egyikük vagy másikuk által birtokolt területet... akik összefognak, azoknak eleve nagyobb lesz az egységesített területük és nagyobb az egységesített erejük is, hogy még nagyobb területet szerezzenek... de nem a saját határaikon belülről, egymás rovására. 2. Előbb kell ez ügyben összefogni, erőt és akaratot koncentrálni, és csak a sikeresen mert közösen kiküzdött eredmények után érdemesegymás közt osztozkodni - ha muszáj. Fordítva ez röhejes és önpusztítóan buta is.)

Köbli Norbert nagyjából erről beszélt a korábbi hozzászólásában, ha ízesítette is az indulatát néhány harag-szóval. Kár hogy csak ez utóbbira (mármint az indulatra) kapott megjegyzést.

Üdv:
Janisch Attila

Köszi, Attila!

Azért megnyugtató, ha egymástól függetlenül ugyanarra a következtetésre jutottunk. :-)

Megyek is a másik topicba.

Tök jó, hogy újjáéled ez az etimológiai és szaknyelvi vita a szerzői filmekről és a zsáner- (műfaji) filmekről...

De nem ártana ezt a vitát abban a topicban folytatni, amelynek ez a témája...

Így kevesebb lenne az ismétlés és az újrafelfedezés.

Magam a Filmhun egy egész cikket szenteltem néhány hónapja annak, amit most Köbli Norbert és Annacuka zanzásítanak.

A cikk - Magyar zsáner - linkje:
http://www.magyar.film.hu/object.2d110a5b-fd1c-4b23-ab5f-3b4233313936.ivy

és a hozzákapcsolódó topic linkje:
http://www.magyar.film.hu/forum_cikk.ivy?artid=2d110a5b-fd1c-4b23-ab5f-3b4233313936

Érdemes inkább ott folytatni (átolvasás után), ezt meg hagyni a kritikán tépelődőknek.
Üdv:
Janisch Attila

A wikipédia szerint Amerikában jóval elterjedtebb az art film megjelölés, mint Európában. Európában valóban a szerzői film megjelölést használjuk inkább.

Olvasmányaim alapján azt mondanám, az amcsik is inkább az "art-house" összetételt használják.

Megkockáztatom, hogy az "art" itt, a kifejezés eredeti jelentése szerint nem a filmmel magával kapcsolódik össze, tehát nem a film a "művész", hanem a mozi és a mozi közönsége.

Nekünk még egy Művész Mozink is van! Megérne egy etimológiai kutatást, de talán nem esik messze a valóságtól, ha azt mondom: nálunk a köznyelv a "művészfilm" kifejezés alatt minden bizonnyal a Művész Moziban játszott, a Művészre jellemző filmeket, illetve a Művész közönségét érti.

...és persze a teljes art-mozi hálózatot, a műsorán szereplő filmeket, és az oda járó közönséget.

Ha okfejtésem helyes, akkor a "művészfilm"-"közönségfilm" distinkció nem az egyes filmekről szól - sokkal inkább az egyes filmek közönségéről, társadalmi rétegekről, életformákról, szórakozási szokásokról, frekventált mozikról.

Ami el is juttat minket a kérdés gyökeréhez - avagy jól megfér egymás mellett a "művészfilm" és "szerzői film" -- mint ugyanannak az éremnek két oldala.

A "művészfilm"-"közönségfilm" disztinkció a játszó mozi, a néző, vagy eggyel csúnyábban, a CÉLKÖZÖNSÉG FELŐL, a film eladhatósága felől közelíti meg a kérdést...

...míg a "szerzői film"-"műfaji film" megjelölés a film SZERZŐI FELŐL közelíti meg a kérdést.

Az alapvető különbség "szerzői" és "műfaji" film között szerintem, hogy a szerzői filmnek egy szerzője van, ráírható, mint egy könyv gerincére, hogy "rendezte: XY". Míg a műfaji filmnek több, egymással akár egyenrangú, konkuráló szerzője lehet, elsősorban a rendező, az író, a producer.

Természetesen a szerzői filmes tudja, hogy filmje elsősorban a művészmozik közönségének fog imponálni, a műfaji filmes pedig elsősorban a mulitplexek közönségére apellál.

Előfordulhatnak ún. crossoverek is. Ilyenkor a szerzői filmes filmje a multiplexekben köt ki, mert a forgalmazó, a mozihálózat bízik az artmozikon túli közönség érdeklődésében is. Ez azonban roppant veszélyes játék, mert mint láttuk a két közönség társadalmilag is egész más.

Az egyelőre ritka, hogy magyar műfaji film art mozikban kössön ki.

Személy szerint olyan szerzői filmekért lelkesedek, amelyek műfajon belül mesélnek (Swimming Pool, Caché, vagy nálunk A nyomozó, a Boldog születésnapot!, a Moszkva tér), és egyszerre jutnak el az artmozik és a multiplexek közönségéhez.

Sajnálattal veszem tudomásul, hogy Janisch Attila, mint az egyetlen párbeszédre is hajlandó filmrendező is elhagyta a fórumot. Kár érte. (Persze az is fura, hogy a fórum alapjául szolgáló esemény képviselői is látványosan nyári szabadságra vonultak. Úgy kb. másfél hónapja.)
A magam részéről csak annyit kérdeznék Janisch Attilától, ha még olvassa, hogy ő hogyan és kivel képzeli el a szakmai egység megteremtését. Kiket szeretne egységben látni, és miként. Lehet az ő elképzelése alapján (is) vagyunk páran, akik hiába is pedálozunk, akár csak, mint segítők, és egyáltalán nem rúghatunk labdába, az egység megteremtésében ránk egyáltalán nem számítanak. (Ha tényleg így van, akkor engem persze nagyon is érdekelnének az indokok.)

Auteur theory has had a major impact on film criticism ever since it was advocated by film director and film critic François Truffaut in 1954. "Auteurism" is the method of analyzing films based on this theory or, alternately, the characteristics of a director's work that makes her or him an Auteur. Both the Auteur theory and the Auteurism method of film analysis are frequently associated with the French New Wave and the film critics who wrote for the influential French film review periodical Cahiers du cinéma.

Kedves Minovics!
Tudom, hogy a köznyelvben használják, ha nem használnák, nem lenne okom egyet nem érteni vele. De, ha Bordwell mondja, az más. Bár most kukacoskodom, valószínűleg nem Bordwell használja, csak az ő fordítója...:)bocsi, poén volt, az a bajom a kifejezéssel, hogy a köznyelvben mindig van egyfajta negatív árnya a szónak, a szerzői filmnek viszont nincs. De tényleg hagyom a témát.
Nem nevezném magam nyelvújítónak, az biztos, de néhány nem túl jó kifejezés helyett néha jobb egy pontosabb kifejezést használni, honosítani. Forradalmi mondanivalóm végére értem:)

Kedves Annacuka!

A "művészfilm" kifejezést igenis használják, a köznyelvben is meg a szaknyelvben is, pl. David Borwell, Az elbeszélés a játéfilmben c. könyvében. Ott egy elég jól körülhatárolt jelentése van.
Egyébként úgy általában én is szerencsésebbnek tartom a "szerzői film" kifejezést, de azért én nem lennék azon az állásponton, hogy vezessünk be új szót egy másik helyett, aminek a jelentését egyébként intuitive nagyjából mindenki érzi. Mellesleg volt erről itt egy vita, utánakereshetsz, Janisch Attila cikkéhez írt kommenteknél megtalálod.

Oké, lehet, hogy ez már sok, de az ELTÉ-n nincs Média-és Filmtörténet Tanszék. Elte Média Center van, azon belül Filmelmélet és filmtörténet tanszék. Elhiszem, hogy macerás utána nézni, de biztos meg lehet kérdezni valakit(pl. google...)