A filmkritika kritikája

Aha, így már értem. Köszi!

Csak az merült fel bennem, persze lehet, hogy értetlenségem okán, hogy azzal, hogy olyan szavak alá, mint pl. „komponens”, „rendszer”, „univerzum” olyan egymástól eleve radikálisan különböző dolgokat sorolsz be, mint pl. egy műalkotás-individuum (pl. egy film), egy eleve absztrakt kategória („művészfilm”, „közönségfilm”), egy ténylegesen fennálló intézmény [MMK („filmfinanszírozás”), SZFE („képzés”)], vagy egy konkrét individuum (pl. én, Janisch Attila, stb.), szóval hogy ezzel a terminológiával nem mosódnak-e el az eredeti különbségek? (Persze el tudom képzelni, hogy egy részletesebb elemzés, leírás pont ezen különbségeket taglalja.)
Pl. mikor azt állítod, hogy egy (zárt) rendszert érintő változásnak kívülről kell jönnie, szerintem nem mindegy, hogy mondjuk egy fizikai, (kémiai, biológiai) rendszerről beszélsz, vagy mondjuk egy intézményről (amit öntudattal rendelkező individuumok irányítanak).

szia,

az artikulációs pontot sima matematikai (gráfelméleti) értelemben használtam, vagyis olyan pont, aminek következtében egy gráf (vagy itt: egy rendszer) összefüggő, vagyis minden csúcspontjához vezet út (vagy itt: minden komponenséhez van rendszeren belüli kapcsolat)

a 'FILM' {U} - szerintem - semmiképp nem artikulálható így, az alrendszerek {u1,u2...} esetében lehetne találni ilyeneket, de végeredményben ez jelenleg nincs megoldva. A kísérleti filmeket ismerem jobban (kívül-belül), ezek esetében például én próbálkozás szinten sem látok kísérletet olyan keret megalkotására vagy fellelésére, amely alapján az oda önkényesen beosztott dolgokat oda kellene számolni.

De ilyen alrendszerekből biztos te is tudsz mondani jópárat, ráadául többel kapcsolatban is felmerülhet, hogy egyáltalán a filmnek az alrendszere - e, vagy pedig valami teljesen másé. Az egyik legérdekesebb például - szerintem - a tudományos film. Vajon ennek témája tudományos - e, módszerei, vagy eszközei? Arra a tudományra vonatkozóan lép fel tudományos igényekkel, amelyet vizsgál, vagy a képtudomány módszereivel közelít tárgyához (akármi legyen is az)?

Innen csak egy lépés az - ami ha jól sejtem téged inkább érint - a 'művészfilm' (itt most mindegy a címke). Ugyanis maga a 'művészet' talán a leghíresebb arról, ha egyáltalán fed valamit ez a fogalom, hogy nem artikulálható.

A radikalitásom - talán- abban mutatkozik meg, hogy mindezek ellenére nem vagyok relativista; vagyis azt gondolom, hogy lehet jobb és rosszabb 'kereteket' gyártani, de csakis az alrendszerekre. Ez azonban csak úgy oldható meg, ha véletlenül sem zagyváljuk össze a komponenseket (lsd pl a tudományos filmről ideírt pár mondatot), illetve ezekre a komponensekre megpróbálunk világos leírásokat adni. Pédául neked is - ideális esetben és szerintem - meg kell tudnod mondani (magadnak), hogy miért, kiknek, mit, miként, milyen (nem financiális értelmben) áron kívánsz adni. Ez pedig jelentős intellektuális erőfeszítést igényel, amely azonban nem magspórolható, szerintem, mivel (ezt már írtam itt régebben) 'A FILM' nincs többé: ez empirikus tény, nincs értelme sem mentegetni, sem keseregni miatta. Vannak viszont {u1,u2,...un} dolgok, sőt {v1,v2...vn} - ek is, ezek működ(tet)ése, finanszírozása, pozicionálása, és a magadra vonatkozó kérdésekből nyert válaszok nem vezethetők le sem 'A FILM' - ből, sem pedig maguk a részrendszerek egymásból.

szerintem például Charlie - amennyire én átlátom, azaz körülbelül a közönségfilmes outsider szemszögéből - a 'közönségfilm' - hez tudna ilyen keretet ajánlani; azt azonban nem lehet elvárni, hogy ez bármennyire is érvényes legyen a többi alrendszerre. Lehet, hogy az alrendszer kifejezés még félrevezető is; valójában elképzelhető, hogy ezek igazából teljesen függetlenek egymástól.

(érzem én hogy kezd túl hosszú lenni ez a bejegyzés, úgyhogy bocs :)

PS: Buda tanár úrnak sem kell mindent (elsőre) értenie :)

Szia!

Szerintem önmagában véve nincs azzal baj, hogyha valaki valamiylen kérdésben radikális álláspontot képvisel, pláne, hogyha (legalább) önmagához következetes. Márpedig nekem úgy tűnik, az vagy, azért csak „tűnik” mert nem vagyok teljesen tisztában pl. a „koincipál” és az „artikulációs pont” szavak jelentésével (abban az elméleti keretben, amiben használod; a Horányi Özséb könyv recenziót egyébként köszi, elolvastam, de a könyvtárig még nem jutottam el, igaz lehet, hogy azért is, mert kicsit visszariasztott, hogy Buda Béla is „helyenként nehezen követhetőnek” találta a szöveget. Igaz ez lehetne kihívás is. :).
Mindenesetre – úgy gondolom – érteni vélem, hogy mit akarsz mondani, csak azt nem világos számomra (persze lehet hogy azért mert az egészet tájékozatlanságomnál fogva félreértem), hogy mikor azt írod:” Ezek azonban mind rosszak, mert nem lehet segítségükkel határozott leírást adni arra az univerzumra, amelyet artikulációs pontként az adott 'x' összefogna”, mit értesz „univerzum” alatt: a „FILM”-et vagy az „alrendszereket”?

szia,

tényleg nem akarom morális síkra terelni a dolgot (vagy legalábbis: tudom magam korlátozni ebben:)) de alapjában nincs baj a 'szeressük egymást' - al. A megfelelő szövegben utána lehet nézni, hogy hogyan fér ez meg azzal, hogy 'szükséges, hogy legyenek köztetek véleménykülönbségek is'.

a 'túl átfogó' -val sincs baj önmagában, csak a dolgokat (például: egy rendszert) megváltoztatni így nem lehet (legalábbis zárt rendszert nem). Vagyis a változásnak, ha a teljes rendszert érinti, kívülről kell jönnie (kell ez?); vagy pedig a rendszer komponenseként kell hatni az organizációra. Ehhez azonban a komponensnek részt kell vennie a megreformálandó organizáció működésében. A 'komponens' itt lehet egy individuum, vagy lehet maga is rendszer U:{u1,u2...un), itt értelemszerűen mint U alrendszere.

De az sincs kizárva, hogy nem szükséges az alrendszerek koherenciája, lehet. hogy külön-külön életképesebbek lennének (én például a film esetében ezt gondolom, minthogy nem ismerek olyan pontot, amely összefogná a film - ként koncipiált rendszert. Lehet ilyeneket meghatározni 'x':- 'finanszírozás', vagy: 'művészeti érték' vagy: 'nézőszám' etc. Ezek azonban mind rosszak, mert nem lehet segítségükkel határozott leírást adni arra az univerzumra, amelyet artikulációs pontként az adott 'x' összefogna).

nyilván tudom, hogy én ebben a kérdésben elég radikális vagyok, úgyhogy most nem is nyomom tele a fórumot a folytatással :)

Szia Ukiyo!

Elküldtem neked egy privát üzenetet, de a szerver visszadobta. Mindegy, szóval bocs, hogy „belemászattalak” az offolásba…bár szerintem nem kell ezt olyan komolyan venni. Ennek a fórumnak az az előnye, ami a hátránya, hogy nincs szigorúan moderálva. Így mindenki kiélheti az indulatait. És így legalább többet lehet megtudni a szakma jelenlegi állapotáról, mint bármilyen vitanapból vagy akkurátus elemzésből. (Azért ehhez nem árt néha a tudni a sorok között is olvasni.)

A válaszod számomra informatív volt, ebben az értelemben nekem nem volt „felesleges”. És a segítő szándék is átjött.

Bizonyára igazad van, hogy Charlie túl átfogó dolgokat írt az esszéjében. De miért? Hol van ez ahhoz képest, amit pl. Köbli Norbert és a védelmére kelő Janisch Attila mondott? (Igaz, az esszé meg a hozzászólás külön műfaj…) Ha ezeket nagyon lecsupaszítom és a gyakorlatra próbálom vonatkoztatni, akkor kb. nekem csak annyi marad, hogy „szeressük egymást gyereket”. Én inkább erre mondom, hogy haggyámá. Nem neked, nekik. Még akkor is, ha nem nekem címezték. (A 105.-ös postban fellelhető utópisztikus-szocialista elképzeléseket pedig inkább nem kommentálnám.)
üdv: M.

üdv,

beismerem, alapvetően én másztam bele a dologba. A mentségem annyi lehet, hogy egy tökéletesen konkrét kérdésre válaszoltam. Ez a konkrét kérdés lehet, hogy csak peremein érintkezett a topic témájával; vagyis lehet hogy privátban kellett volna válaszolnom rá vagy mittudomén.

és persze, én sem hiszem, hogy ezeket a kérdéseket itt kell/lehet eldönteni. De szerintem azért valamiről szó van, valamiért csak ír itt egy pár ember mindenfélét, aki(k)ről (gondolom,mindenkiről) naivitás lenne azt feltételezni, hogy nincs jobb dolguk.

persze azt, hogy mi lesz a 'hasznos' mi pedig 'felesleges', az majd kiderül (vagy még az se). Főként nem tudni, mikor.

de nem is akarom tovább nyúzni a dolgot, mert beismerem az re-offolást, bár jó szándékkal tettem;
jó munkát!

Ja, és bocsánat: az "offolás" feltétlenül "terelés", de a "terelés" nem feltétlenül "offolás". Tehát azt figyeljük, hogy egy adott (az eredetitől esetlegesen eltérő) problémafelvetésnél mi történik, ne azt, hogy a topic címe, illetve a vitaindító gondolat mi is volt. Na, bocs, csak kicsit én is szétcsúsztam a hőhullámtól. Tényleg menjen inkább mindenki moziba...

Ja, és még mielőtt én lennék a szarfaszú, aki nem mond konkrétumokat: a szigorúan vett "offolás" a 9-es pontnál kezdődött, tehát datáljuk hozzám a "terelést" is. A mértékét meg állapítsa meg mindenki magát postonként egy -10-től + 10-ig terjedő skálán azon kérdések segítségével:
- Mit tudtam meg ebből a problémáról?
- Hogyan segít ez megoldani a problémát?

Jó szórakozást! Vagy menjetek inkább moziba!

Akinek nem inge, ne vegye magára. Szándékosan nem raktam válaszba a dolgot. De ha esetleg ez kevés, akkor nem Neked szántam. Te igazság szerint annyiban vagy "bűnös" (bár ez nem bűn, mert miért lenne az?), hogy elméleti szakemberként (vagy gyakorló képalkotó művészként) partner vagy abban, amikor elméleti síkra terelődik a szó, ahelyett, hogy kurva egyszerűen állást foglalnál A vagy B irányában. Ez nem gond, mert ez az értelmes hozzáállás - csak itt sikkad el az erő. Ez az, amire a Hadvezér azt mondta nekem néhány hónapja, hogy: "csinálj inkább valami hasznosat". És akkor csináltam. Meg csinálok. Tényleg tök felesleges itt az embernek a pofáját tépnie, mert semmi nem történik - amint valakinek túl forró lesz a talaj a talpa alatt, mert felmerült egy határozott (sőt, előfordul ilyen is: ronsszindulatú) kérdés, már tipli van. Amint javaslatot kéne tenni: tipli van. Amint elhangzik egy javaslat: back to the future tipli van, hogy ne lehessen hivatkozni. Persze azért látás zajlik, csak kommunikáció nem. Szóval érdemes idejönni, kidühöngeni magát az embernek, és elmenni, mert semmi, de semmi nem történik. Ami meg igen, arról innen fogsz utoljára értesülni. Ezt általánosságban, mindenkinek mondom.

Neked pedig csak annyit, hogy nem Rád értettem. Ezzel együtt nem igazán egy csónakban evezünk, mert Te is tudod (olvasod ezt a szart évek óta), hogy én a közönségfilm (vagy műfaji film, vagy kibaszott mindegy hogy hívjuk, mert ezen lehet vitatkozni, de csak az idő múlik) elkötelezettje vagyok, Te pedig a kísérleti filmezést preferálod. A terelés nem 116-nál kezdődött, de azt tudnod kell, hogy a 116 sem sokat segített, ugyanis egy nagy rakás elméleti kérdőjelet tettél fel, amellyel a status quo-t támogattad. Gyakorlatilag azt sikeredett mondanod, hogy a junta jó, mert lehetne rosszabb is. Jobb is lehetne, de Te nem tudsz jobbat. És mivel Te értelmesnek számítasz a megnyilvánulásaid alapján, a szubjektív olvasói következtetés az lehet, hogy ha Te se tudsz jobbat, akkor az nem is van. Magyarán azzal, hogy nem mondasz konkrétumokat, azzal a rendszert támogatod kimondatlanul is, és akkor is, ha valójában nem így gondolod. Ez nem paranoia, még mielőtt valaki bedobja, ez egy tényelemzés.

A terelés ugyanis arra vonatkozott, hogy senki nem mond konkrétumokat. Dumálgatunk a semmiről. Tök jó, csak tök felesleges. Színvonal meg nincs. Nekem ez az átlag, Neked az. A színvonal a gondolatok tartalmában keresendő, az meg nem változott, mert a helyzet sem változott semmit. Modellezésre meg nincs idő, mert a rendszer pont ezt várja. Modellezz, próbálgass, addig is múlik az idő, nekik semmit nem kell csinálni, majd keresnek benne valami hibát, és akkor a modelleddel együtt mehetsz majd a picsába. A külföldi példa tudod azért van, mert azt ottan már lemodellezték. De most ezt komolyan Neked magyarázom? Te ennél sokkal értelmesebb vagy, mint hogy ne lásd ezt. Tudom, hogy az ott más, meg itt más, meg egyedi esetek vannak. De valamilyen rendszert valami alapján csak ki kéne építeni. Ha az amerikai nem jó, akkor ott a francia. A helyzet az, hogy nincs még egy Magyarország. Szóval tökéletes modell soha nem lesz. Akkor mi is a kérdés? Az, hogy elkezdünk-e végre VALAMIT? És erre a válasz: NEM. Bársonyos reformok vannak, amit magyarul úgy hívnak, hogy a szar keszergetése. Benne ülünk, mert langyos. És ezen a szinten a "jobbító szándék" már kevés sajnos, mert az sokmindenkiben megvan, többek közt olyanokban is, akik valóban tehetnének a dologért. A szándék: semmi. Nekem is jobbító szándékú a mondanivalóm, azt' mégis sokan csak azt veszik le, hogy fú de csúnyán beszélek. Vagyis a tettet. Akkor Szerinted?

A színvonalat meg hagyjuk már, mert akkor én is kénytelen leszek elmondani itt mások után, hogy hogyan szocializálódtam, és aztán hogyan léptem túl az identitás moratóriumomon amíg saját döntéseket hozó ember nem lettem, aki másokra való mutogatás helyett vállalja a felelősséget a rossz döntéseiért is. Ha például az rossz döntés szerinted, hogy nem baszom el az időmet arra, hogy szép értelmes mondatokban, nagy gondolatokat publikáljak, mert dühöngve, gyorsan, és tufán ugyanazt a hatást érem el (semmit), de legalább nem vagyok frusztrált miatta, akkor vállalom a felelősséget, és elnézést kérek Tőled. Ha meg jól szórakoztál, akkor örülök, és büszke vagyok rá. És akkor most lehet valami tényszerű konkrét dolgokról is beszélgetni, vagy egymást firtatjuk a probléma helyett. Abban a 120-asban lényegesen több volt, mint amit Te kiolvastál - fenntartva annak a lehetőségét, hogy nem épp a legjobban fogalmaztam meg, és ezért nem jött át. Lehet, hogy felületesen olvastál...

De ettől függetlenül nem Rád vonatkozott.

Ja bocs, a 'mutogatás' és a 'cinizmus' szót nekem is idézőjelbe kellett volna írnom, mert nem a te hozzászólásodat minősítettem vele, hanem idéztem(-ni akartam) a hozzászólásodból.
Csak azért linkeltem be, hogy az idelátogatók lássák, hogy az itteni indulatuknak, hogy úgy mondjam, van keletkezéstörténetük, és ezek ismerete nélkül elég nehéz átlátni a szitán - már ha egyáltalán át lehet.

ok. elolvastam. így is lehet. Azonban én arra a hozzászólásra reagáltam, amit érzésem szerint (részben) nekem címzett. Nem kell ismernünk egymást, lehet, hogy én is írok ennél formálisabb keretek közt feszülő színtéren.

ha kell, szívesen hozzáteszem, hogy a leírtakat arra a konkrét hozzászólásra tessék vonatkoztatni, amelyre reagáltam. A 'nyilván te például pont azon vagy' értelemszerűen arra is vonatkozott, amit linkeltél. A színvonalat pedig fejleszteni, de legalább tartani értelmes dolog, szerintem.

az 'eredmény' pedig ebben az esetben empirikus (vagyis nem teoretikus) kérdés. Azért mondtam, hogy szerintem érdemes kicsiben modellezni, ha lehet, és akkor majd hátha, vagy nem. Az esszéről ugyanezt gondolom, hogy túl átfogó, univerzális. Az ilyen gondolkodás - szerintem - a matematikában vagy a filozófiában üdvös, empirikus kérdéseknél nem.

vagyis a lényeg az, hogy kicsit leegyszerűsítetted, amit írtam. Volt benne 'mutogatás', 'cinizmus', de volt benne utalás a jobbító szándékra is, valamint természetesen arra is, hogy szükségszerűen a dolog akadályokba fog ütközni. Erről pedig a tehetségről elmondottakat ugyancsak gondolom, ha valakinek van kedve, olvassa össze. A saját színvonal alá visszaesni pedig - és elsősorban nem mások előtt - valódi visszaesés.

Még mielőtt valaki egyetértően bólogatna a cinizmus és a mutogatás szó hallatán, és Charlienak a saját védelmére kéne kellnie, hadd másoljam be ide ezt a linket (ő is megtette már persze párszor, úgyhogy ez nem leleplezés):

http://www.magyar.film.hu/object.f61b1270-2c50-4b0f-b721-e1d7234db514.ivy

Médg mielőtt valaki egyetértően bólogatna, hogy a cinizmus és a mutogatás szó hallatán, és Charlienak a saját védelmére kéne kellnie, hadd másoljam be ide ezt a linket(Ő is megtette már persze párszor, úgyhogy ez nem leleplezés.)

http://www.magyar.film.hu/object.f61b1270-2c50-4b0f-b721-e1d7234db514.ivy

kedves Charles,

lehet, hogy egy - bevállaltan privát - tapasztalat leírása terelés, de mivel jópár éve van némi közöm a témához, gondoltam több a semminél.

azt viszont kétlem, hogy amiket leírtál - azon túl, hogy helyenként szórakoztató, stílusos stb. már amennyire én meg tudom ítélni - mi a f'szra jó? 'tudod, mi van amerikában'? 'tudod, hogy kezdte xy'?

nem gondolom, hogy jó (pláne, hogy tökéletes) lenne ez a rendszer; viszont azt sem, hogy a tehetség élete könnyű. Mondom, ha valaki kitalál, pláne, ha csinál jobbat (már ti. rendszert), megsüvegelem. Hogy nem hagyják? Miért, hol hagynak bármi változást simán? Nyilván te például pont azon vagy. Lehet hogy felületesen olvaslak, de nekem nem jön át a mutogatáson és a cinizmuson túl. 'légy te a perem' na haggyámá. Csináld meg biliben, utána elhiszem a pottyantóst, az angol wc-nél meg még be is segítek, ha kéred.

PS:
no sport!

Csá!

Mikor az előző üzenetemt írtam, még nem olvastam a tiedet, ami viszont részleges válasz arra, amit még te nem olvashattál...

(off off)
Szia!

Válaszodat ismételten megköszönöm és „elfogadom”. Bár egy kijelentés igazságértéke független attól, hogy ki mondja ki, de azért ebben az esetben számomra nem közömbös, hogy egy olyan ember ad tanácsot, aki – úgymond – „végigszenvedte” az egészet, vagy olyasvalaki, aki olyat is továbbjuttatott, akinek ugyanannyi, vagy még kevesebb kapcsolata volt a filmkészítéssel, mint nekem.

Elismerem, hogy nehéz helyzetben lehetnek a „döntéshozók”. Viszont krokodilkönnyeket nem fogok hullajtani értük, főként azokért nem, akik nekem tettek keresztbe. Bár ha úgy érzem, hogy őszinte segíteni-akarásból és nem a saját lelkiismeretük megnyugtatására (ezt általában onnan tudom eldönteni, hogy mennyire állják a szavukat) adnak tanácsot, többnyire megfogadom.

Másrész Te is beláttad, hogy elsősorban itthon ilyen a helyzet. Viszont akkor felmerül az a kérdés, hogy ez, valamint az a sok kompromisszum, őrlődés, idegbaj, ami a filmkészítéssel jár, miből következik? A filmkészítés „inherens” sajátosságaiból? Vagy az ország megváltoztathatatlan (területi, demográfiai, stb.) adottságaiból? Vagy esetleg a filmkészítés (és művészképzés) nálunk kialakult szisztémájának a hiányosságaiból és/vagy az ezt irányító emberek morális gyengeségéből? Mert ez esetben fel lehet tenni azt az erkölcsi színezetű kérdést, hogy az általad – legjobb szándékkal – tanácsolt hozzáállás mennyiben járul hozzá ennek a rendszernek a fennmaradásához?

Na de most már tényleg nem rontom tovább itt a levegőt!

Minden jót:
M.

Komolyan mondom, hogy Winston Churchill irigykedne. Az itt elhangzó terelésekkel nem kellett volna megépíteni Bős-Nagymarost...

Minovics, Te meg tényleg ne izgasd magad. Ez a rendszer úgy szar, ahogy van, csak senki nem meri kimondani. Amerikában van experimental film school, independent film school, meg studio film school, ami másra és másra készít fel. Ehhez mérten nyilván a felvételidnél is másra kíváncsiak - és valahogy baszki mindig a megfelelő ember a megfelelő helyre kerül, és annak megfelelő cuccokat csinál. Ezen kívül arrafelé nem kell semmilyen film school, hogy filmet csinálj - ha jó vagy, felfedeznek, és igény lesz Rád meg a gondolataidra. Ha nincsenek gondolataid, vagy nem vagy jó, mehetsz a picsába. Ehhez képest nézzünk már körül mi van itthon. Experimental film school only, ahonnan még senki nem bizonyította, aki kijött, hogy tud sima, mezei, egyszerű, átlagos, hétköznapi műfaji filmet forgatni (bár a video-generációnak már vannak tagjai, akik nyitnak a téma felé). Az outsiderek hátrányos helyzetben. No szankció, no számonkérés - no értelmes kritérium, ami alapján ilyesmi egyáltalán lehetne. Fostalicska filmek, meghatározhatatlan képességű rendezők (pontosabban "képalkotók", mert a filmrendezésnek vannak még aspektusai, amikben például egy tehetségesebb színész reggelire megeszi az elmúlt tíz év Szemlegyőzteseit egyszerre).

Ne akard a főiskolát! Tudod ki az a Darren Aronofsky? Tudod hogy kezdte? 50ezer dolláros filmmel. És ha nem filmre forog, akkor szerintem 25-ből megvan. És lehet ám olyat is csinálni, ami még ennél is kevesebb. Tudod hol válik el a szar a májtól? Ott, ahol megtanulsz producer is lenni, miközben letisztul a Benned rejlő mondanivaló olyannyira, hogy a lényegét bele tudod szőni egy olyan keretbe, amit finanszírozni tudsz. És akkor megcsinálod a tutit, és Te kiadod magadból, ami Benned van, a közönséged pedig Rádtalál. Az a baj, hogy itt sokan még keresgélik magukat több100millióból. És ez kicsit költséges hobbi, miközben mások, akik pontosan tudják mit miért és hogyan akarnak a fejlődésük következő fokához le vannak szarva. Az illetékesek nem is értik, hogy miről beszélnek. Egy pontnak próbálják elmagyarázni mi az a gömb. Mintha nekem akarnál művészfilmeket elmagyarázni...

Az egyetlen különbség az, hogy én legalább nem akasztok be, ha Te művészetet akarsz csinálni...

Ja, és csinálok is valamit, azon túl, hogy felteszem a kezemet - mint azt kimondva-kimondatlanul jónéhányan teszik ebben a szakmában.

Maradjunk annyiban, hogy azért nincs egység, mert kibaszottul senki nem akarja, és senkinek sem érdeke. Aztán majd egy szép napon valaki megrántja a lehúzót, és akkor mindenki igyekszik majd a perembe kapaszkodni. Vagy légy Te a perem, vagy mássz ki a klozettból! Mentem építeni a szocializmust...

Charles


UI: Egyébként kíváncsi lennék, hogy teoretikusan mi történne, ha a Kormány bejelentené, hogy holnaptól csak azok a filmek kapnak támogatást, amik 100ezer, minimum 750 ft-os jegyár-átlagot hozó nézőt prezentálnak? Van egy olyan gyanúm, hogy a túlélési ösztön erősebb lenne mind a rendezőkben, mind a producerekben, mint az auteurizmus, meg a külföldi nyaralások szeretete...

De ettől a filmkritikusok is jóbban élnének - elvégre is Magyarországon a korrupció életforma...

(re off)

kedves Minovics,

először is köszönöm a tegeződést, saccra egyidősek lehetünk. Semmiképp nem akarom az észt osztani, szerintem az elhívás olyan kérdés, amiben nem is lehet. Így aztán én is csak privát élményeket tudtam (tudok) megosztani.

az osztályt indító tanár felelőssége óriási. Azt is néznie kell, hogy kivel mit tud kezdeni, ha egyáltalán. Kétszer voltam felvételizni, két teljesen más világ. Nem lennék ilyen döntnöki helyzetben: ezer jelentkező, legalább a fele (azt hiszi) hogy életét tenné a filmkészítésre, de csak 6-8 főt vehet fel. Borzasztó. Ha nyitott szemmel jártad végig a felvételit (nálunk vagy 3 hónapig tartott!), akkár láthattad, hogy legalább látszólag sorsok feletti döntésről volt szó. Ez a helyzet minden művészképzésben (itthon). De valakinek a döntést be kell vállalnia.

De menjünk tovább! Mi van ha felvesznek? Láthatod, hogy sokan 5-10 éveket is lehúznak, amíg a diplomafilmjük elkészül, ha egyáltalán. Láthatod azt is, hogy elismert rendezők sem gyártják 'sorozatban' a filmjeiket, csak elenyésző részük. Kik kapjanak rá pénzt? A döntnökség felelőssége mutatis mutandis áll az MMK - ra is: valakinek ezt is el kell döntenie.

és mégis...az ismerőseid CSINÁLNAK filmeket. Nem ez a fontos? Tudom, hogy látszólag naiv a kérdés, de holt komolyan kérdezem. Másként a dolognak úgy sincs értelme. Diplomával sem, anélkül sem. Ebből megélni nagyon kevesek kiváltsága, rengeteg kompromisszummal, idegbajjal, örlődéssel stb - vel. Ez csak akkor éri meg - szerintem - ha az ember nem tehet mást. Erre van elhívva. Ha ezt TUDOD, akkor minden más abszolút szekunder kérdés. Vagy fel sem merül.

(noha nincs kizárva, hogy belekerülve az ember megcsömörlik tőle :)

na de a lényeg az mégis, szerintem, hogy nincs értelme egy ponton túl a felvételi feletti igazságszolgáltatás igényével fellépni; vannak ennél fontosabb dolgok is. Kivéve persze, ha van jobb, életképes ötleted kritériumrendszerre (feltéve, hogy valóban az igazságossághoz visz közelebb, és nem rád-szabja a kritériumokat). Az pedig, hogy ki mit mond, szerintem ne ingasson meg, ne háborítson fel, hanem tedd félre úgy, hogy később elővehesd: ki tudja, nem volt-e igazuk ebben-abban. Nekem már van egy pár a tarsolyomban :)

üdv,
d.m.

(ez egy kis off lesz, ha valakit nem érdekel, ugorjon)
Kedves ukiyo!

Köszönöm válaszodat (remélem nem haragszol meg ha tegezésre váltok, így fogalmazni is könnyebb), tetszik, ahogyan tisztázod a fogalmakat, és így hozzájárulsz, hogy ne a levegőbe beszéljünk.
Nos, elméletben igazad van, de személyes tapasztalatom alapján mégis tennék néhány megjegyzést.

Először is azt, hogy meggyöződésem(és ezt nem az én esetemből szürtem le, pl. azelőtt is így gondoltam, hogy oda felvételiztem volna), hogy rossz a hatékonysága a felvételi eljárásnak. Látok nagyon sok tehetséges ÉS alkalmas embert, aki nem jut be. Persze erre lehet azt mondani, hogy én rosszul látom...csak hát erről nem lehet vitatkozni...illetve újabban valóban egyre többen jutnak be "ousiderek" (ÉRTSD: nem az szfen végzettek) a szakmába, bár egyelőre kisebbségben vannak (és tegyük hozzá: nehezebb a dolguk). Csak megjegyzem, hogy akikről tudok, mind megpróbálkoztak a felvételivel. Nem is egyszer.

A másik, hogy a személyiségjegyeket is lehet fejleszteni (egyébként vannak erre kezdeményezések a főiskolán), véleményem szerint jobban, mint a kreativ, vizuális stb. képességeket.

Valamint szerencsére nem annyira homogén ez a szakma, hogy ne találhatná meg mindenki - a képzés elvégzése után - a saját személyiségének megfelelő "szeletet", kört.
Persze vannak olyan személyiségjegyek, amik valószínűleg mindenképpen szükségesek az ilyen-olyan érvényesüléshez. Ilyen például a nagyképüség, a nyomulásra és az egymás sárba tiprására való képesség. De akkor mondjuk ki, hogy ez egy geci szakma és ide tisztességes embereket nem veszünk fel (a saját érdekükben), mert úgy se fognak tudni érvényesülni!

Amit a filmmel kapcsolatban mondasz, azzal is egyetértek. És a magam részéről már készítettem filmet, igaz, nem vittem be, mivel nem kérték.
Másrészt jól tudod, hogy minden felvételin kell készíteni filmet, de azért ehhez tegyük hozzá, hogy nem mindenkinek. Technikai okokból persze nyilvánvalóan nem csinálhat mindenki filmet, de azért azt látnod kell, hogy a film csinálására adott lehetőség már egy kiváltság. Odáig eljutni már sikernek számít. És az előző fordulókon szűrik ki elvileg a társaság nagyobb részét. Szilárd meggyöződésem, hogy egy negyedórás beszélgetésben nem lehet kellőképpen megismerni egy ember személyiségjegyeit. Az a baj tudod, hogy az az érzésem, hogy már itt (többnyire a 2. fordulóban) kisiklik az amit Te idealizált helyzetnek nevezel, és a mindenféle elkötelezettségeknek, szimpátiáknak már itt nagy súlya van.
Abból a vélekedésből, hogy lehetetlen világos kritériumrendszert lehetetlen akotni, sajnos többnyire az következik, hogy nem is próbálnak meg, és hogy gyakorlatilag semmiféle kritkát nem fogadnak el a felvételi eljárás tisztességességét illetően. És Janisch Attila hozzászólása a legjobb példa arra, hogy ha valaki szóváteszi a kétségeit, akkor rögtön a tehetségét, képességét, aklalmasságát kérdőjelezik meg(még ha csak feltételezés szintjén is), és nem minimum egy olyan választ adnak, mint te.

Én úgy gondolom (és utolsó előtti bekezdésedből feltételezem, hogy Te is), hogy az embernek saját magának kell rájönnie, hogy mire van elhívva. De ebből az is következik, hogy egy negyed órás ilyen-olyan beszélgetésből nehogymár mások állapítsák meg, hogy rossz a meglátása.
üdv: M.

Kedves Ukiyo,
a válasz hibátlan :-) de ezt Minovicsnak is pontosan tudnia kellene, hiszen a hozzászólásaiból úgy tűnik, már felvételizett korábban.
Üdv:
JA