A filmkritika kritikája

Sok a duma, kedves Antitalentum.
Igazát semmi sem bizonyítaná jobban, mint a filmekről írt elemzései, kritikai, és az azokban megmutatkozó tudás és érzékenység.

"...amíg nem ismeri írásaimat – bár akár merő véletlenségből/a múltheti beszélgetéshez való fölkészülése során, olvashatta is némelyiket –, addig elhamarkodott lenne nicknevemre épített szójátékot bevetni..." (irja Schubert Gusztávanak)

Akkor hát minek itt ilyen gyanús terjengősséggel szaporítani a szót?
Kopírozzon ide néhány linket, és az írásai olvastán mindenki eldöntheti majd, hogy kinek miben és mennyire van igaza.
Legalábbis ami az Ön és Schubert Gusztáv között folyó kevéssé termékeny, ám annál feleslegesebb vitát illeti.
Üdv:
Janisch Attila

Lula Fortune:
Nem.

"hadd hívjam fel a figyelmét arra, amennyiben az utóbbiról van szó, hogy amíg nem ismeri írásaimat – bár akár merő véletlenségből/a múltheti beszélgetéshez való fölkészülése során, olvashatta is némelyiket"

Te, netán egy sértett kritikus vagy az Indextől?

Viktor,
várjuk az új időpontot a találkozóra!

Schubert úr,

nem szeretnék Önnel vég nélküli üzengetésbe bonyolódni, de ha már reflektált hozzászólásomra, én is reflektálnék az Önére. Sajnos, ismét bele fogok kötni néhány kijelentésébe, amit Ön majd nyilván megint agresszív gyűlölködésnek fog titulálni ahelyett hogy a tartalmi vonatkozással foglalkozna, de lelke rajta, hátha mások is olvassák ezt a fórumot az eddig megszólalókon kívül.

Az alábbiakban Schubert Gusztáv üzenetét közöljük:

Tényleg itt a szupergyors, energiatakarékos kritikusok kora: e fórumon csupa olyan ember elmélkedik a filmkritikusi vitáról, „aki ott sem volt”. Így könnyű.

Igen, nem voltam. Én ugyan nem vagyok „jegyzett” kritikus, ergo nem is hívhattak meg, de ahogy olvastam itt egy-két hozzászólást, nem csak számomra furcsa, hogy ennyire nem hívtak meg senkit a „másik oldalról”. De örülök, hogy ennyire elkötelezett az empirikus tapasztalat mellett. Esetleg így utólag nem akarja megnevezni azokat a konkrétumokat, amik az Ön által kritizált jelenség mögött állnak? Vagy, az eseményen ott nem voltak kedvéért – kiegészíteni az itt olvasható beszámolót?

Én még ott tartok, hogy amit nem láttam, nem hallottam, amiről csak másodkézből vannak információim, arról nem írok kritikát. Meglehet, ódivatú álláspont, de továbbra sem szeretném „meghaladni”. Antitalentumnak szemmel láthatóan nincsenek ilyen aggályai, ugyan nem volt ott a filmkritikusok beszélgetésén, de mindent tudni vél róla.

Nos, én a beszámoló alapján írtam a kritikámat, mert valóban nem voltam ott a rendezvényen. Szeretném felhívni érzékelhetően csapongó figyelmét, hogy én nem állítottam azt, hogy mindent tudok róla. Az Ön által főszerkesztett on-line lapban megjelent egy beszámoló erről a beszélgetésről, amely kialakított bennem egy képet, amely hozzászólásomat ihlette – ez azért korántsem volt olyan szélsőséges, mint ahogy Ön ezt beállítja most. Ja, hogy nem ez történt ott, amit leírtak, hanem könnyes szemmel borultak egymás nyakába a jelenlévők, miközben végtelen megértésben és békében egyesült az univerzummal mindenféle rendű-rangú és felületen publikáló kritikus? Hát akkor kérem, ezt kell leírni, nem pedig egy olyan szösszenetet, ami kikerült az oldalra. De hát ez sikerült, és ez, ahogy olvashatta, nemcsak nálam verte le a lécet. Legközelebb a „csak az igazat, csak a valót” mottót ajánlom figyelmébe, ahogy a cikk szerzőjének is, és akkor elkerülhetők az ilyen kínos félreértések.

Hiányosan, rosszul, vagy félreértelmezve felidézett félmondatokra építi gyűlölettel teli hozzászólását.
Konkrétabban? Én igyekeztem szöveghűen reagálni a beszámoló tartalmára (nem pedig „felidézni” azt…), amiben az utózönge szerint még utólag lettek változtatások végezve. Ezért is szúrtam be az észrevételeket a cikk megfelelő részeibe. Akkor Ön szerint itt megint a beszámoló szövegét terheli a „felelősség”?

A módszere tökéletesen jellemzi azt a fajta felszínes és agresszív bulvárkritikát, ami a nyilvános (a filmhun is meghirdetett) beszélgetés témája volt.
Igen, ez az! Kritizáljuk magát a módszert (amit nem is fejtünk ki részletesen, mi is lenne), ahelyett, hogy a tartalomra reagálnánk! Remek megoldás, tényleg! Nézzük hülyének a vitát esetleg figyelemmel kísérőket, hátha nem veszik észre ezt kis „fogást”! Kár, hogy ennyire átlátszó megoldás…

A jelenlévők közül történetesen senki nem acsarkodott sem az internetes újságírás, sem a „fiatal kritikusok” ellen, sőt, teljes volt az egyetértés abban, hogy nem bűnbakot keresünk, hanem a jelenség okát szeretnénk megérteni, senki sem állította, hogy a butaság és brutalitás terjedéséért az Internet vagy az új nemzedék lenne a felelős.
Nagyszerű. Elhiszem hogy így volt, komolyan! Kár, hogy a beszámolóból ez nem derült ki – bár elméletileg valami ilyesmi lett volna a célja ennek az írásnak, ami az eseményről készült, vagy tévedek? Helyette szépen egybemosódott benne két dolog, az Önök által felszínesnek, primitívnek stb. tartott hangnem a konkrétumok nevesítése nélküli vagdalkozással. Milyen jó is lenne, ha a beszámoló olyan lett volna, hogy híven tükrözi mindazt, amit most itt utólag hozzátesz! Ni csak, még a végén eljutunk oda, hogy itt minden szép és jó, és hát senki nem úgy értette, gondolta, csak egy iciri-piciri félreértésről van szó… Szeretném ismételten felhívni a figyelmét, hogy itt nem csak azzal volt a baj, ami a beszámolón elhangzott vagy nem hangzott el, hanem azzal is, ahogy ezt beszélgetést megszervezték – vagy, figyelembe véve az egyoldalúságot, ahogy nem szervezték meg.

Az Internet jóra és rosszra egyaránt használható, a fiatal filmkritikusok közt éppúgy vannak tehetségesek, mint antitalentumok.

Ebben egyetértünk. (Kiegészítés: nem tudom, hogy az utolsó szó pusztán véletlen egybeesés-e a hozzászólásomhoz választott névvel, vagy egy ironikus kis áttétel, de hadd hívjam fel a figyelmét arra, amennyiben az utóbbiról van szó, hogy amíg nem ismeri írásaimat – bár akár merő véletlenségből/a múltheti beszélgetéshez való fölkészülése során, olvashatta is némelyiket –, addig elhamarkodott lenne nicknevemre épített szójátékot bevetni. Hiába, ezt a fránya tapasztalatot csak nem lehet megkerülni a kérdésben!)

A nemzedékeket szembeállítani súlyos ostobaság, és nem csak azért, mert mindenkit utolér az öregkor (hacsak idejekorán meg nem üti a guta a heveny gyűlölködés miatt), hanem mert az általánosítás és a „kollektív bűnösség” elve mindig túl egyszerű, túl kényelmes megfejtése a problémáknak: a filmkritikusokat nem az életkoruk, hanem csakis az írásaik minősége alapján érdemes megítélni. Sohasem öregek és fiatalok állnak egymással szemben, hanem tehetségtelen öregek a tehetséges fiatalokkal, és tehetségtelen (ám akarnok) fiatalok a tehetséges öregekkel.

Szeretnék eloszlatni egy félreértést (vagy hívjam inkább torzításnak?): hozzászólásomban nem a nemzedékeket állítottam szembe egymással, s is általánosítottam kor alapján. Ha Ön ennek ellenkezőjét állítja, az komoly csúsztatás. (És már biztos unja, de akkor is megismétlem: amit írtam, az nem gyűlölködés, még ha Önnek kényelmesebb is így látni-láttatni azt. De mindegy, az én lelkiismeretem ebben a kérdésben tiszta. Hogy némi düh, bosszúság volt is benne, az kétségtelen, de gyűlölködőnek beállítani az ellenvélemények, vagy a miénkkel nem harmonizáló meglátások megfogalmazását… ejnye, csúnya dolog.). Mentalitásokat, hazai gyakorlatot állítottam szembe, vagy inkább vontam kérdőre, és legalább kétszer is megtettem azt „akinek nem inge…” ismert formulájú kiegészítését. Biztos vagyok benne, hogy a figyelmét ez nem kerülte el. Eszembe sem jut a sokszor nagy tudású (sokszor meg nem, de ez másik kérdés) öregeket, vagy akár az általam „gerontokrataként” használt jelzőt szembeállítani a „fiatalság erejével”. Sem általánosítva, sem máshogy. Ez azt hiszem, elég egyértelműen kiderül a hozzászólásomból. Egyik oldal sem bűnös kollektívan. Itt nem kor szerinti, inkább mentalitásbeli szembenállásról van szó, amely nem a naptári évek számához kötött, és ennyiben nyilván érinthet kor szerint fiatalabbakat is – azokat, akiket, megint csak általánosítás nélkül, de megrészegít az, amit a pejoratív értelemben használt gerontokrácia képvisel. Ha Önnek a bulvárkritika lesajnált formája mint jelenség jelenik meg (anélkül, hogy konkrétan nevesítette volna, illetve az általam a korábbi hozzászólásban említett néhány más nézőpontot is figyelembe vett volna a megítéléskor), számomra az általam most és korábban vázolt jelenség érzékelhető, igen erősen, és nyilván ezzel nem terjesztem ki pusztán kor alapján mindenkire, ahogy Ön sem az internetet önmagában teszi felelőssé a kritizált jelenségért. Én sem a kort, hanem a nem egyszer ahhoz köthető, belassult-elitista, státuszvédő hozzáállást ostorozom, annak minden, korábban említett velejárójával együtt, elismerve, hogy nem terjeszthető ez ki mindenkire.

Ami Antitalentum nekem címzett rágalmait illeti, ebben hasonló könnyedséggel jár el, mint a beszélgetés minősítésében. Alighanem összekever valami rengő tokájú, elzsírosodott agyú csinyovnyikkal, nyilván egy középkorú kritikust másképp el sem tud elképzelni. Én a helyében vettem volna a fáradságot, és belenéztem volna a számomra ismeretlen „Schubert úr” írásaiba. Ha tényleg választ vár a kérdéseire, érdemes elolvasni őket.

Schubert úr: én Önt nem rágalmaztam. Tehát megismétlem: nem rágalmaztam. Ha Ön ennek ellenkezőjét állítja – az viszont rágalom. Amit pedig Ön a következő mondatában állít, semmi más, mint feltételezés arról, hogy én hogyan gondolkodhatom, ez esetben Önről. Ezt is megismétlem: semmi más, csak feltételezés. Megnyugtatom (bár valószínűleg ez nem különösebben izgatja): nem ismeretlen számomra sem a neve, sem az írásai előttem, nagyjából „tudom hova tenni”, ahogy valamennyi nevet ismerek és el tudok helyezni azoké közül, akik a cikkben nevesítve lettek. Ön képvisel valamit az írásaiban, amire most fölhívta a figyelmemet. Rendben. De Ön szerint ez mentesíti annak a szemléletnek a gyakorlásától, ami a közölt beszámolóból az ún. szakmai fórumon uralkodott? Az írásai „mindent jóvá tesznek”, vagy mire gondol? Ezekkel akarja „kompenzálni” a dolgot, kimondom: azt a másokat lesajnáló, de a kritika tárgyává tett másik oldalt meghívásra sem méltató, erősen kirekesztő szemléletet, mely a beszámolóból „lejött”? Javaslom, szervezzenek egy új szakmai beszélgetést vagy aminek szeretnék hívni, ahová meghívják azokat, akiket most nem, pontosabban azokat, akiket vagy amilyen jelenségek képviselőit kritizálni szeretnék, és hagyják, hogy a másik oldal is szóhoz jusson.

P.S.: Remélem, azzal nincs baja, hogy „Schubert úr”-ként nevesítettem.

Charlie
Pontosan ez a célom, amit te is felvázoltál. A beszélgetést most péntekre szerettem volna tető alá hozni, de mivel a hétvégén elutazom Cannes-ba – mint ahogy oly sokan a filmkritikusok közül – így ezt már egészségesen csak Cannes-t követően lehet kivitelezni.
Szeretnék mindenkit meginvitálni majd erre a beszélgetésre, legyen az idős vagy fiatal, mert úgy vélem, hogy ez a mérhetetlen kettészakadás, a vetítéseken a másik köszönésének a nem fogadása, egyáltalán nem tesz jót a szakmában uralkodó hangulatnak. Azért, mert a filmekről mást-mást gondolunk igen rossz, hogy nem tudjuk a gondolatainkat megbeszélni, az értékrendszerünk alapjait összevetni, ütköztetni egymás álláspontjait; mimásért, ha nem a hazai filmkultúra felvirágoztatásáért. A filmet értő és megértő generációk – nem szeretem a szót, de nem tudok jobbat – kineveléséért.

Nem tudom, Schubert úr mennyire címezte nekem az üzenete bizonyos részeit, de szeretném egyértelműsíteni: nekem is azzal van bajom, amit első mondatában hangsúlyoz. Igen, sokan nem voltak ott, akiknek jó lett volna, vagy szerettek volna. És ez már nem az első eset. Ha a szervezők csak szűk körben szerettek volna eszmét cserélni a témáról – többek közt (nem személyeskedve) olyan meghívottakkal, akik legalább egy éve nem gyakorolják a szakmát – akkor nem értem miért kellett erről egy olyan hangvételű cikket közölni, mint ami megjelent. Ha pedig valóban az volt a cél, hogy a két tábor(?) álláspontja közelítsen a közös nevező felé, akkor illett volna több (szak)embert meginvitálni a honlapon elhelyezett információnál némileg direktebb formában. Szakmai kifogásom csupán ennyi a történtekkel kapcsolatban – jelenleg, mivel a beszélgetésen elhangzottakat nem áll módomban személyesen ismerni.

Az alábbiakban Schubert Gusztáv üzenetét közöljük:


Tényleg itt a szupergyors, energiatakarékos kritikusok kora: e fórumon csupa olyan ember elmélkedik a filmkritikusi vitáról, „aki ott sem volt”. Így könnyű.
Én még ott tartok, hogy amit nem láttam, nem hallottam, amiről csak másodkézből vannak információim, arról nem írok kritikát. Meglehet, ódivatú álláspont, de továbbra sem szeretném „meghaladni”. Antitalentumnak szemmel láthatóan nincsenek ilyen aggályai, ugyan nem volt ott a filmkritikusok beszélgetésén, de mindent tudni vél róla. Hiányosan, rosszul, vagy félreértelmezve felidézett félmondatokra építi gyűlölettel teli hozzászólását. A módszere tökéletesen jellemzi azt a fajta felszínes és agresszív bulvárkritikát, ami a nyilvános (a filmhun is meghirdetett) beszélgetés témája volt. A jelenlévők közül történetesen senki nem acsarkodott sem az internetes újságírás, sem a „fiatal kritikusok” ellen, sőt, teljes volt az egyetértés abban, hogy nem bűnbakot keresünk, hanem a jelenség okát szeretnénk megérteni, senki sem állította, hogy a butaság és brutalitás terjedéséért az Internet vagy az új nemzedék lenne a felelős.
Az Internet jóra és rosszra egyaránt használható, a fiatal filmkritikusok közt éppúgy vannak tehetségesek, mint antitalentumok. A nemzedékeket szembeállítani súlyos ostobaság, és nem csak azért, mert mindenkit utolér az öregkor (hacsak idejekorán meg nem üti a guta a heveny gyűlölködés miatt), hanem mert az általánosítás és a „kollektív bűnösség” elve mindig túl egyszerű, túl kényelmes megfejtése a problémáknak: a filmkritikusokat nem az életkoruk, hanem csakis az írásaik minősége alapján érdemes megítélni. Sohasem öregek és fiatalok állnak egymással szemben, hanem tehetségtelen öregek a tehetséges fiatalokkal, és tehetségtelen (ám akarnok) fiatalok a tehetséges öregekkel.
Ami Antitalentum nekem címzett rágalmait illeti, ebben hasonló könnyedséggel jár el, mint a beszélgetés minősítésében. Alighanem összekever valami rengő tokájú, elzsírosodott agyú csinyovnyikkal, nyilván egy középkorú kritikust másképp el sem tud elképzelni. Én a helyében vettem volna a fáradságot, és belenéztem volna a számomra ismeretlen „Schubert úr” írásaiba. Ha tényleg választ vár a kérdéseire, érdemes elolvasni őket.

Schubert Gusztáv

Ez volt a mai napom fénypontja...

Úgy látszik mégis meg tudok mártózni a kollektív tudattalanban.

Máskor is számíthatsz rám! Jó munkát!

Én már most is egy szobában ülök. Sőt, a foglya vagyok.

De egyébként Viktorra reagálva, azt gondolom, hogy nagyvonalú és gáláns lépés lenne Tőled (és úgy gondolom, hogy a lelkesedésedben benne van), hogy ha Te is szervez(tet)nél egy ilyen találkozót, ahova viszont ajánlott levélben meghívod az idősebb generációt, és megpróbáltok beszélgetni egyet, és betemetni az árkot, illetve kideríteni, hogy kinek az érdeke (vagy csupán hanyagsága) volt, hogy az egyáltalán kialakulhatott. Ha beszélgetés lesz, jó, ha vita lesz, jó, ha megegyezés lesz, jó, ha barátság lesz, még jobb. Ha meg nem jönnek el, az egy tény lesz, és mindenki értékelheti magának.

Az mindenesetre biztos, hogy megérné, mert lenne miről beszélgetni a mai magyar filmkritikát és kritikusokat illetően. Az is lehet, hogy jó dolgok sülnének ki belőle. Ha lesz ilyen, elmennék. Kritikus nem-e vagyok, de szeretem az értelmes beszélgetést/vérontást. És én egyedül is többen vagyok...

Javaslom mi is üljünk be egy igen nagy szobába és beszéljük ki a másik oldalt. Márcsak azért is, hogy lássuk, ki van többen...

Charlie, kora reggel valami hasonlót akartam leírni pontokba szedve, mint tetted volt, csak eluntam:-). Kösz a hozzászólást, szívemből szóltál:-).
Új kritikusok tessék tanulni az öreg csókáktól, klasszikusokat nézni, folyamatosan képezni magatokat stb, öreg csókák, olvasni a netet, haladni a korral. Uff!

O-óóóó!

Megjött a konkurencia! Ő még nem tudja, hogy kizárólagos jogom van hosszú postok írására.

Bár a kolléga szája kicsit habzik, és legalább olyan fellengzős, mint én szoktam lenni (sok barátod nem lesz, előre szólok), azért némi igazsága van. Ez a Dudás Viktor ember ez egy rendes arc, az alapján ahogy én megismertem, meg ahogy mások meséltek róla. És ráadásul tényleg szívügye a magyar film. Ha ezt valaki nem tudja, az kibaszott nagy szégyen. Ha valaki tudja, akkor meg mér' nem küldött neki meghívót? Nem azt mondom, hogy a Valuskát kellett volna feltétlenül, de mondjuk az lett volna a minimum, ha már a Zindexet nem szeressük (persze fenntartom a lehetőségét, hogy hívták, de nem ment el, mert filmet nézett/írt/focizott/szült/köcsög/mittudomén).

Back to the kolléga! Szóval igaza van abban, hogy megy ez az elefántcsonttornyozás, és abban is, hogy valóban nehéz másból élni, mint amit az ember szeret csinálni, és akkor azt olyan mélységben. Maximálisan igaza van abban is, hogy Báron György nem tudni milyen mélységig keni a wuxiákat. Szóval komplexebb a probléma, mint azt itt a kis szobában jól kielemezték. És abszolút jellemző, amit ír arról, hogy be vagyunk lassulva (vagyunk? fasz, ők vannak, én pörgök, mint a helikopter, csak körülményes vagyok) kritikai téren. Meg a múltat idézgetjük.

Ezzel együtt erős a bulvárosodás. Szóval ha öreg csontok ültek együtt egy szobában, ha nem, akkor is erős a bulvár. Fasz cikkcímek, nívótlan megmondós tartalom, ami azért szól le sokszor, hogy vicceset mondjon... Mint meghatározó, főleg az Index csinálja ezt, meg ott egy-két emberke. Asszem pont a Vuk kapcsán van ott egy hármas vagy négyes kritika, aminek az első tagja iskola-példája ennek. És már annyira fröcsög, hogy már nem szellemes többé. Az egyszeri, befolyásolható ember meg olvassa, és elkezd ő is ebben a stílusban blogolni. Mert ez mekkora fless. Pont, mint amikor Tarantino beütött, azt mindenki elkezdte ezt a stílust majmolni... Aha, csak ő sem a szófosásról szól csak. Azért van mögötte valami tartalom, meg tudás is, amitől ő néha tudatos választással ugrik el a semmibe. Sok "kritikus" meg elmondja, hogy mi volt a benyomása a filmről nagyon trendi, fikázós stílusban, azt közben fogalmas nincs róla, hogy hogyan készül a film.

Szóval bulvárosodás van, és úgy gondolom, hogy miközben akárki blogolhat (és vannak ügyes csávók, akik tényleg tudják, hogy miről beszélnek underground stílusokban, és sokat lehet tőlük tanulni), addig egy Indexnél a minimum lenne, hogy az illetőnek valamilyen filmes végzettsége legyen, ha hozzászól (hacsak nem szakmai kritikus). És ez a valami ez ne csak filmesztétika legyen. Hanem igenis egy szakmai gyorstalpaló, vagy valami, ahol megtanulja mi is vezethetett oda, hogy ez a film ilyen szar lett - nem csak tartalmilag, de ott is.

Rewind! Öreg csontok - húzás vissza az iskolába. Tessék beülni egy forgatókönyvírói tanfolyásra, meg egyebekre, hogy megértsétek azt, hogy miért olyan a mai film, amilyen külföldön. Tartsanak ők is lépést a haladással. Mert ezek értelmes emberek, szerintem megértenék, ha nem is szeretik - de vajon hány van köztük, aki képzi magát, szakkönyveket olvas, és megnézi ezeket a mozikat is, amik manapság mennek?

Gyárfás Dorkával meg nincs baj. Aranyos. Más kérdés, hogy szakmailag mit tud nyújtani. De még így is az erős középmezőnybe raknám, ha azt kérik, hogy rangsoroljak kritikust tartalom és kompetencia szerint. Origo nem szubjektív? MUHHHHAAAAHAHAHAHAAHAA!

A 9 és fél randit a trailere alapján széttépték. Pedig nem volt az a trailer olyan rossz. (a filmnél sajnos még jobb is volt). Szóval ne etessük már egymást faszságokkal. (Ezzel együtt fájdalmas lehet kimondani, de az origo sokkal jobb munkát végez a magyar és a világ filmgyártásának bemutatása terén, mint a filmhu, ahol például rendszeresek a MÉLYinterjúk alkotókkal. De ez off, bocs érte, meg tudom, hogy biztos pénzügyi kérdés, csak akkor miért VAN a filmhu?) Az origo, az index, és mindenki kibaszott bulvármédia lesz szép lassan. És ez ellen kellene tenni, mert egy generáció nő fel rajta, hogy szarral etetik őket. El lehet olvasni, hogy milyenek Roger Ebert kritikái, el lehet olvasni másokét is (nem feltétlenül a RottenTomatoes-zal kell kezdeni), és meg lehet tanulni belőle, hogy hogyan lehet konstruktívan ítélkezni. DE leginkább ezt a szaros, kurva pesszimista gondolkodást kellene levetkőzni, és egy nagy médiumban végre pozitívan, építően keresni a hibákat. Mert hogy a sok vakegér mind tudja a tutit az biztos - de megcsinálni egyik sem bírná... (ezért még meg fogom kapni a magamét, de hát hol nem szarok bele). Akkor meg ne úgy prüntyögjenek, mintha ők szarták volna a piramisokat, hanem próbáljanak emberi kritikákat írogatni, emberi cikkcímekkel.

(hozzáfűzném, hogy a popcorn-moziknak tökmindegy, hogy hogyan tépnek új segglyukat. Inkább azt érzem, hogy a sírás a magyar filmek miatt megy, amiknek egy része tényleg szar, úgy ahogy van, és most a rossz kritikára kenjük, hogy biztos az ijeszti el a nézőket - közben egy faszt, a szar filmnek egy perc alatt megy híre, és a nézők egymásnak mondják el, hogy ne üljenek be, vegyük csak példának a Macskafogót, ami szar, és rossz kritikát kapott, de még így is 200-at csinált. Egy másik részük meg tényleg rossz, de úgy hívjuk, hogy művészet és ettől megbocsátjuk, és amikor valaki kimondja, hogy meztelen a király, meg szépek a szimbólumok, csak egy dögunalom a film, és nem kellett volna, hogy az legyen, ha a kibaszott okos rendező esetleg megpróbál keresni egy írót, és érdekli annyira a project, hogy VALÓBAN a legjobbat akarja, ne csak a saját agymenését, akkor ő a geci. Aki nem hisz nekem, az tegye meg, hogy keres egy darab negatív hangú kritikát a Csak szex című filmről mondjuk.)

Na, erről ennyit, most megyek dolgozni, mert én is itt blogolok, oszt nem fizetnek érte semmit. A lényeg, hogy ha legközelebb lesz ilyen találka, akkor oda illik MEGHÍVNI a fiatalokat (közvetlenül, nem csak per "jöhet mindenki"'), hogy ne sírjunk, hanem cselekedjünk, és hogy tényleg ne hagyjuk ezt a felhígulást - legyen önmagunkkal szemben némi elvárásunk a színvonalat illetően. És gondoljunk arra is, hogy egyesek mintát vesznek arról, amit csinálunk. Rólam nem, mert én le vagyok szarva, de a saját szakmámban én is megfeszülök, mert tudom, hogy amit csinálok, az sajnos meghatároz. Van aki ezért nem dolgozik velem, mert ő úgy gondol a termékre, mint pézkereső eszközre, én pedig mint kulturális formáló-erőre illetve alkotásra. Jó lenne, ha a sok ifjú kritikus is úgy tépne bele valamibe, hogy előtte
a) informálódik, hogy mitől lett olyan
b) empatizál, és megpróbálja megérteni az alkotót
c) megkeresi, hogy mi a jó a cuccban.
És írja le, amit talált. Ne csak 3 sorban frarppánskodjon, mert az gyors, sarkos, és sokatmondó - akkor húzzon a picsába a Dumaszínházba. A filmkritikát se kötelező senkinek csinálni - olyan ember foglalkozzon vele, aki nem csak a filmeket, de a filmek kritizálását is szereti, és érti. (a blogokat most hagyjuk, az az abszolút szólásszabadság eredménye, és mint ilyen nem is minősül online kritikai újságírásnak. Hobbi. Vélemény. Joguk van hozzá. A szomorú az, amikor egy-egy ilyenben értelmesebb hozzászólásokat olvasok, mint egy hivatalos kritikában). Szóval legyen ez a kurva filmrkritika szakma, és leszarom a határidőket, fizessék meg. Vagy ne csináltassák. Linkeljenek be blogokat. Postoltassanak. De ez így nem ér semmit.

All in all: kritizáljunk és neveljünk (mind filmest, mind nézőt) stílusában szórakoztató, közvetlen, de mégis szakértő és tárgyilagos hangon. A haverkodást, jópofizást, beszólogatást, frappantizmust, förcsögést, negatívkodást, bulvároskodást (vagy épp ezek ellenkezőit: a maximális elragadtatást, a mérhetetlen lelkesedést, a seggnyalást, a fizetetlen marketinget, az túlintellektualizálást, a pártosságot, a művészkedést, a buksi-simogatást, a beszari-semmitmondást, a nagy tiszteleteket, a szakértelem nélküli, de legalább jó elfogult ömlengést) meg hagyjuk meg a sok balfasz, tehetségtelen, végzettség nélküli, másra nem érdemes, hordószónok, otthon meg nem hallgatott, fontoskodó hülyegyereknek...

Mint amilyen én vagyok...

Olvasom ezt a beszámolót erről az ominózus filmkritika kritikája című dologról – és hát hogy is mondjam, elég bicskanyitogató, amit itt leírtak. Nem voltam ott ezen az eseményen, de most már bánom. Így csak ez alapján a beszámoló alapján tudok ítélni. No nem baj, leírom ide a véleményem, hátha eljut a cikkben „főszereplő” urakhoz, és egyáltalán nem akarok olyan kis nettül PC lenni… Nézzük is részletesen.

„Báron György moderátor két, az online és a nyomtatott sajtót egyaránt jól ismerő szerkesztő-kritikust kért fel vitaindítónak, előadásuk után a többi meghívott filmkritikus/szerkesztő, majd a hallgatóság is szót kaphatott. Báron elmondta: egy új kritikusgeneráció, az online fórumok megjelenése és egyre nagyobb számban való jelenléte, valamint a filmkritika új keletű oktatása mind alapos okot adnak egy vitadélutánra.
A felszólalók sorát Schubert Gusztáv, a Filmhu főszerkesztője és a Filmvilág főszerkesztő-helyettese nyitotta meg. Szerinte a filmkritika változásai csakis a nagy kultúrális átrendezőzés részeként értelmezhetők.”

Igen. Kérdés, SG mit tesz annak érdekében, hogy így is értelmezze. Ebből a beszámolóból sajnos nem derült ki semmi ebben a vonatkozásban, mindössze az, hogy Schubert úr érzi, hogy ott valami átfogóbb dologról van szó, aztán nekiállt puffogni. Ahhoz képest, hogy a netes filmkritika egyre nagyobb számban jelen van, ahogy mondátk, egyetlen igazi undeground filmes blogert vagy mást nem hívtak meg a beszélgetésre… De lássuk csak:

„A minőségi újságírás Amerikában éppúgy visszaszorul, mint nálunk.”
Hunyjunk szemet most afelett, hogy egy akkora böhönc nagy országra és temérdek újságjára ez finoman szólva is leegyszerűsítő kijelentés…

„Az internetes kritika térnyerésének vannak előnyei (demokratizálódás, új tehetségek), de a veszélyeiről sem feledkezhetünk meg– előadásában is jórészt a negatívumokról beszélt. Schubert kifejtette: az „instant”, azonnali hatásra játszó online kritikák sarkos fogalmazása lehet előny, ám ha felszínességgel és agresszivitással párosul, az lejárathatja az egész filmkritikus szakmát. Jellemző, hogy az ilyen kritikák írói egyáltalán nem ismernek kételyeket…”

Jól lenne tudni, Schubert úr, hogy pontosan milyen netes, milyen instant kritikákra gondolt. Abból a hihhetetlen rengetegből ami a neten föllelhető, mik azok a tipikus példák (hiszen mindent képtelenség akárcsak átfogni is), amelyekre gondolt? Ennek hiányában ez csak üres vagadalkozás… (utólag írom ide: szerintem ön sem tudja pontosan, kiket-miket illetett ezzel az állítással, csak szakmai hiúsága mondatta ezt)

„a gyors, instant-kritikák ráadásul nélkülözik a kritikaírás valódi lényegét: hiszen ezek már nem is kívánnak elemezni – sőt az elemzést negatívumként tartják számon –, holott a kritikus írás közben el kellene, hogy merüljön a filmről való gondolkodásban, hogy ezzel eljusson olyan mélységekig, ameddig a néző már nem szokott eljutni.”

Nos, Schubert úr, én láttam olyan instant kritikákat, amelyek azért az ön által oly lebecsült formájukon belül elemeznek is. Hogy hol, azt nem árulom el, hiszen ön az előző kijelentésével elárulta, hogy a netes kritikák egész spektrumát átlátja figyelő szemeivel, így biztos azt is tudja, mikre gondolhatok, csak nem árulta el. De ettől függetlenül egy más dologban hajlandó vagyok súgni: a net és a hagyományos újságírás icipicit más műfaj. Psszt, kollégáinak el ne mondja! Tetszik tudni, az úgy van, hogy a netet az előtt ülve olvassák, ami már fiziológiailag kötöttebb testhelyzetet jelent, arról nem is beszélve, hogy a hosszú esszé csak nagyon ritkán képernyőképes műfaj. Csak nagyon keveseknek adatik meg, hogy sok idővel bírva elolvassák, milyen f*szán tud egy ún. hivatásos kritikus hömpölygősen elregélni amúgy öt sorban is összefoglalható dolgokat. Merthogy elárulok még egy titkot: az önök szocializációjával ellentétben, a film manapság már nem egy lassú dolog. Nem, a film iszonyat gyors dolog lett, nem esztétikai, hanem mennyiségi okból. Gyors és pergős, nagyon kevesen érnek rá üldögélni rajta – maximum maguk, akiknek megadatott, hogy ebből meg is éljenek. De ahhoz meg ott van a hagyományos szaklapok óhatatlanul szűkebb közönsége. A net egyszerűen nem erre való. Ami pedig az elmerülést illeti: örüljön, hogy magának jut ideje, de végül is magának ez nem csak hobbi, ha jól sejtem.

„Ezeknek a kritikáknak nagyon leegyszerűsített a világképük, és elterjedt a megmondóemberek kultusza is” – mondta. Schubert úgy vélte, ezek a roppant magabiztos, de felszínes megmondóemberek kizárólag az egyes és az ötös osztályzatokat ismerik, s az egyes nem csak a filmnek szól: nem ritka a személyeskedő, konkrét alkotókra utazó hangnem sem.”

No, ide megint el kellett volna pár példa, nemcsak egy, hogy ne tűnjön úgy a dolog, Schubert úrnak az a baja, hogy őt talán nem megmondóemberként tartják számon. Pedig kérem, tegye szívére a kezét: ön is biztos tudja, hogy számos olyan kritikus volt az ön által annyira sajnált, letűnő korban, akiknek ítéletétől rettegtek a filmesek, és akik ma ugyanúgy a megmondóember státuszt érdemelnék ki, amit ön itt annyira kritikusan kezel (Roger Ebert ugye pl. élő és közismert példa erre, ezért említem, tök mindegy, hogy ki mit gondol róla kritikusként, csak őtőle ugye a producerek szoktak félni inkább. De maga biztos tudna Ebert-nél sokkal-sokkal jobb példát is.). Leegyszerűsített világkép? Ugyan, mondja már meg, mire gondol! Vagy mihez képest leegyszerűsített a világkép…? Nem folytatom…. Az egyes és ötös osztályzatról pedig annyit, hogy alant Stőhr Lóránt is a jó és rossz dualizmusára utal, méghozzá a klasszikus kritikus feladatának értelmében (hogy e kérdésben nyilatkozzon). Nem ellentmondás ez? Ahogy utaltam rá, a film gyors lefolyású dolog. Ezen lehet duzzogni, sajnálkozni, mindent lehet, de el kell fogadni, hogy nem mindenkinek van arra ideje, hogy hosszas oldalakon keresztül olvasson arról, hogy az adott kritikus mennyire okos, milyen sokat tud a filmekről, aztán a végére se merjen semmilyen önálló véleményt alkotni arról, mert éppen az alkotót nem akarta megsérteni, vagy mert a tízezres karakterszám sem volt elég neki arra, hogy kikecmeregjen a körmondataiból…

„Tudvalevő, hogy társadalmak nem csak a fegyveres barbár hadak pusztítása nyomán mehetnek tönkre – hanem attól is, ha a társadalom nem tudja átadni a kultúrális értékrendjét a következő generációknak. Ennek oka az is lehet, hogy ha nem találjuk meg a megfelelő hangot a közönség felé” – zárta mondandóját Schubert."

Na látja, hogy érti, miről is van szó itt. Bár az is érdekes kérdés, hogy mit ért a társadalom kulturális értékrendje alatt, és hogy ki lesz az, aki ezt megmondja és pláne aki átadja, de az utolsó mondata izgalmasabb. Merthogy erről van szó, a megfelelő hang megtalálásáról. Lehet, hogy az ön által oly velősen kritizált netes oldalak szerzőinek ez jobban megy??? Schubert úr, most fején találta a szöget! Meg kell találni a hangot a közösséggel! És meg kellene érteni, hogy nemcsak a felület más, mint az ön(ök) nagytekintélyű Filmvilágja, hanem sokszor a téma is. Gyors lefolyású kritikák? Miért, a Filmvilágban talán nem a Láttuk még rovatban intéznek el fél flekken egy csomó, ún. populáris filmet, melyek közül néha-néha azért van ami megérné a hosszabb terjedelmet is? Na látja, ezekre a filmekre ott van a net és a rajongók, önkéntesek által készített oldalak, nyilván könnyebb hangvétellel, és ezek mellett maguk is nyugodtan beburkolódzhatnak a nem egyszer öncélú bölcsészkedésükbe…
De igaza van, meg kell találni a hangot. Ezért javaslom önnek, mondjon le a Filmvilág főszerkesztő-helyettesi posztjáról, esetleges ezzel járó javadalmazásáról, szentelje idejét és energiáját a netes filmírói tevékenységnek, természetesen ingyen, pusztán lelkesedésből, úgy, hogy lapja mögött nem áll egyetlen pénzosztó gittegylet sem, vagy csináljon rá egy üzleti vállalkozást a saját tőkéjéből, aztán próbáljon a kis blogocskájával vagy akármilyével érvényesülni úgy, hogy az oly annyira lenézett, de valójában megint csak nem definiált hívószavak nélkül teszi mindezt. Esetleg csatlakozzon azokhoz a fafej politikusokhoz, akik nem is olyan rég még a netadót akarták ráverni az emberekre, hogy a befolyt pénzből digitális tartalomfejlesztés címszó alatt újabb pénzosztó umbuldákat működtessenek. Schubert úr, biztos vagyok benne, hogy magának ilyen, mondjuk így, támogató megoldásokra nincs szüksége, sőt, egyetlen iciri-piciri hívószóra sem, hogy olvasói megtalálják ebben az alig pár száz lapocskát tartalmazó Világnet-tengerben!

"Vaskó Péter, a Filmvilág egykori szerkesztője sem igyekezett túlzottan világosabb színeket keverni a sötét hangulatba: egyfajta mottóként kijelentette, „korunk a bölcsészek alkonya”. Vaskó nem győzte az online kritikaírás hátulütőit sorolni: a kattintékonyság uralmát, s hogy így tele kell írni a szöveget bizonyos hívószavakkal; a gyors publicitást, amiért az írónak nincs ideje érlelni cikkét, s nincs idő rendes szerkesztői szöveggondozásra sem; egyúttal a gyors feledésbe merülést, hogy értelme se legyen sokat foglalkozni a tudvalevően nem az örökkévalóságnak szánt szövegekkel... "

Bizony-bizony, az a fránya kattintgatás, meg a gyors publicitás! Az tehet mindenről, mi? Hogy van aminek időben el kell készülnie, és meg kell jelennie. Hogy korunk a bölcsészek alkonya lenne, az is megérne egy misét, és nem önmagában azért, mert soha ennyi bölcsész végzős nem volt még ebben az országban, mint az elmúlt években (még akkor is, ha ez óhatatlan felhígulást jelentett). Hanem azért, mert ezek között még az igazán tehetségesek közül sem sokan rúghatnak labdába, és ez nem Vaskónak szóló kritika. Csak hát ugye, mi van ebben az országban? Begyepesedett, helyükről kirobbanthatatlan gerontokraták trónolnak pulpitusaikon (akinek nem inge…), akik foggal-körömmel ragaszkodnak megszerzett státuszukhoz, akkor is, ha csak nagy nyelések árán tudnak lépést tartani a mostani (nem az évtizedekkel ezelőtti) filmvilág tempójával. Meg a kapcsolati tőke mindenek felett állósága, a dzsentri-posztkomcsi keverék urambátyámozás, és a beszűkült elitizmus. Az, hogy ott tartunk egy jó ideje – tessék megkapaszkodni –, hogy Nemzeti Filmarchívumunk állami csöcsön lógatott lapja, az on-line Filmkultúra akkor reagál le számos filmes és más típusú kulturális eseményt, amikor annak már vége, akkor kerül ki az ajánló az oldalra!!! (és ez már jóval Urbán Mária halála előtt óta így ment). Látott már ilyet valaki máshol??? Akkor miért fáj az, ha más oldalak naprakészek??? Igen, a neten kattintanak, az újságban meg lapoznak az emberek! De addig, drága okos emberek, addig, amíg ilyen alapvető és ordító hibákkal lehet a „hivatásos” oldalon találkozni, addig ne legyen már fölróható, hogy a netes kritikák, a médium természetéhez kívánnak igazodni gyorsaságban!

"Vaskó úgy tapasztalta, hihetetlen mértékben beszűkül a netes kritikusok gondolkodása: sokan egyetlen egészen apró témában mélyednek el rendkívüli módon – de a témájuktól akár csak egész kicsit eltérő kérdésekben is teljesen tudatlanok, „hiszen az a másik blogger szakterülete”. Hozzátette: a magas kultúra eltűnt a közbeszédből, mert míg a nyolcvanas években egy új Greenaway-film széles körben beszédtéma volt és lehetett, ma ilyesmiről már álmodni sem lehet."

Persze hogy eltűnt! A nyolcvanas években nem volt internet, sem ennyi tévé, sem film, se semmi. A közbeszédből nem tűnt csak máshová rendeződött át, vagy sosem volt a közbeszéd része (ebben a kérdésben könyvtárnyi irodalom áll rendelkezésre, akit érdekel, olvasson utána). Azon kívül egy új Greenaway vagy akármilyen szerzői film sem okvetlen azonnal válik a magaskultúra részévé, illetve megítélése koronként változik, ezzel nyilván Vaskó is tisztában van… Azon kívül meg igen, sok bloger és nem hivatásos kritikus elmélyül valamiben, máshoz meg kevésbé ért. Nehéz ugyanis a filmek terén mindent átfogó, univerzális ismeretekre szert tenni annak, aki nem hivatásosan csinálja. Ezt valahogy elfelejtik azok, akiknek ez megadatott. Csakhogy: én nem hiszem, hogy Vaskó, Schubert, Báron olyan penge lenne mindenben, biztos, hogy egyes stílusok, alkotok stb. nekik sem mennek olyan jól. Ezen kívül megint csak elárulok egy titkot (akinek nem inge, az megint csak ne vegye fel): a fiatalabb kritikusok egyre kevésbé fogadják el, hogy az idősek (hovatovább: gerontokraták) generációjának egy része le van ragadva évtizedekkel ezelőtt, és ha kell ha nem, mindig oda nyúl vissza! A fiatalabbak jó része egyre kevésbé lesz erre vevő, és ez még nem jelenti azt, hogy ne tennének szert megfelelő ismeretekre, vagy felszínesek lennének! Csak más szelek fújnak: ne csak az szólalhasson már meg film témájában, aki látta nagyapáink minden filmjét…

"A Mozinet ügyvezetője, Böszörményi Gábor új – s kevésbé apokaliptikus – témát vetett fel. Kifejtette, szerinte az egybegyűlt kritikusok célja bizonyára az, hogy az eddig lefestett kritikákkal, kritikatípussal szemben sok olvasóhoz eljuthassanak a minőségi cikkek is – a kérdés pedig az, hogy lehetne ezt elérni. Beszámolt egy projektről, melynek részt vett a szervezésében: vidéki iskolákat, gimnáziumokat látogattak meg, hogy a Mozinetet népszerűsítsék, s az eredmény lenyűgöző volt. A diákok legnagyobb része azt mondta, eddig fogalma sem volt, hogy létezik ilyen újság, ám ezentúl olvasni fogja, és sajnálja, hogy eddig nem tudott róla. Böszörményi mondta ki a délután első pozitív szavait is: úgy véli, ma sem születik kevesebb jó kritika, mint húsz éve, csak épp nehezebb megtalálni ezeket a megnövekedett információhalmazban."

Az utolsó megállapítás talált. Erre kellene helyezni a hangsúlyt, ezen az úton továbbindulni. Sok mindent lehet kezdeni továbblépés címszóval, ahogy Böszörményi mondta el ezt a példát.

„Stőhr szerint lehetetlen megkerülni az internetes publikációt. "Én azonban egyáltalán nem szeretnék ezentúl rendszeres időközönként hívószavakat elhelyezni a szövegeimben, tudván, hogy azok nélkül elkattintanának az olvasók.” Stőhr hozzátette: a netes kritikákból nem csak az értékítélet, de az értelmezés is hiányzik: ha rendelkezik is egy adott tudással a kritikus – például arról, milyen filmekben fordult elő korábban egy adott szimbólum, ott hogyan használták, ki utalt még erre stb –, nem tudja mindezt mihez kötni, nem tudja megmondani, jó-e vagy rossz, amit látunk.”

Nem értem, mi kellene még ahhoz hogy meg tudja mondani. Azon kívül meg ne gondoljuk mindig azt, hogy mindig minden alkotó olyan fenemód tudatosan csinálta meg a filmjeit, legalábbis ami az utalásokat érinti. Fellini, Antonioni, hogy csak két nevet említsek, akik néha tudatosan mondtak mást filmjeikről, vagy meglepődtek bizonyos értelmezéseken, mert nekik eszükbe sem jutott… Ugyanaz a helyzet, mint följebb: egy mostani, fiatal kritikusnak ne kelljen már mindig mindent a régi nagyoktól levezetnie, mint holmi kályhától! Lehessen már önmagában is megítélni egy filmet, ne csak úgy, hogy mindig hasonlítjuk valamihez, mert a „profi” szakemberek ezt teszik, és szerintük az nem jó, aki nem így tesz. Persze értem én: enélkül nehéz lenne legitimizálni saját magukat az ún. hivatásosoknak… Csakhogy ezt a mostani filmvilág egyre kevésbé fogja bevenni, és egyre kevésbé is fogja követelni…

„Gyárfás Dorka, az [origo] Filmklub munkatársa – az egyetlen, aki a fiatal kritikusgenerációt képviselte a meghívottak között – némiképp árnyalni próbálta az eddigieket.”
Hát ez az, hogy egy ilyen személyt hívtak meg, ahogy Dudás is írta. Kicsit gáz…
Beszélt a netes filmkritika magyarországi kialakulásának idejéről: mikor az Index megszületett, a rivális [origo]-nál épp az volt a policy, hogy szubjektív kritikának nincs helye a portálon. Ezt kívánta ellensúlyozni az Index homlokegyenest ellenkező szerkesztési elveivel. Gyárfás szerint az ő generációja és az idősebbek között talán a „szocializáció” a fő különbség, hiszen az ő korosztálya számára már a neten egy kattintással elérhető angolszász lapok jelentették az etalont. Vaskó Péterre reagálva elmondta: a [origo]-nál nem a legfőbb elvárás a minél nagyobb kattintás-szám, (Gyárfás Dorka kérésére a következő mondatban kiegészítést teszünk - a szerk.) így ez semmiképp nem is megy a minőség rovására. Amelyik téma megkívánja, akár 4-5 oldalon keresztül is kitart, legfeljebb az olvasó nem kattintgat el az utolsó bekezdésig. De ez a szerzőt sosem akadályozza meg abban, hogy teljes egészében kifejtse a mondandóját
„Gyárfás szavaira reagálva s egy hallgató kérésének engedelmeskedve a moderátor Báron György bevallotta: amiről eleddig szó volt, valóban nem az[origo], sokkal inkább az Index. „Mert amíg az [origo]-t azért nem olvasom, mert nem az én világom, az Index egész egyszerűen szégyenteljes és hihetetlenül primitív” – fűzte hozzá.”

Báron úrnak üzenem innen is a következőket, anélkül, hogy különösebben kedvelném az Indexet. Tehát nem őket védem, pusztán finoman szólva is, a következetlenségre hívnám föl a figyelmet. Egyrészt lehet az Indexet szeretni meg nem szeretni, lehet saját magunktól káprázatba esetten primitívezni. Erre az esetre ugyanazt tudnám ajánlani, mint Schubert úrnak: ki kell állni a pástra, és megmérkőzni vele, hogy én vagy mi jobbat tudunk a neten! A másik: ha netes kritikákat és ennek jelenségét kritizáljuk, saját magunkat égetjük azzal, ha egyszer csak kibökjük, hogy az elhangzók az Indexnek szólnak. Akkor nem így kell meghirdetni ezt a délutánt, hanem úgy, hogy „gyerekek, mi mint felkent értelmiségiek, akik nem szeretjük az Indexet mert többen olvassák ezt az üzleti alapokon álló lapot, mint amiket mi csinálunk, gyakran állami pénzből, összeülünk fikázni ezt a portált, de nem mondjuk el, hogy róla lesz szó, csak majd egyszer csak úgy kibökjük, jó?” Csak akkor, tetszik tudni, ezt másképp kell hívni, nem szakmai fórumnak…

"Gelencsér Gábor az ELTE Média – és Filmtörténet tanszékének tanára utolsónak jutott szóhoz, ám ezt nem is sajnálta túlzottan: „nincs sok közöm ehhez a kattintott kőkorszakhoz”, jelentette ki; ráadásul, mint elmondta, nem is tud piaci szempontok, a a klikkelések száma felől tekinteni a filmkritikára, amely mindig is alkalmazott műfaj volt. A magyar kritika – állapította meg – esszéisztikus beállítottságú; s a kiérlelt nyelv nem biztos, hogy ma is mindig eljut a közönséghez. A cél az volna tehát, hogy a könnyedebb nyelvhasználat jelen legyen ugyan, de ne menjen a szakszerűség rovására. Ám ennek ellenére úgy érzi, filmszakos diákjainak hiába akar, nem tud kortárs kritikákat feladni kötelező irodalomként."

Vélhetően Gelencsér is kicsit túloz, illetve nem látjuk a kellő számú, urambocsá, reprezentatív mintát vagy példákat a pattintott kőkorszakos állítására. Szellemes kijelentés, csak így üres. Az, hogy a magyar kritika esszéisztikus beállítottságú, hol van bizonyítva vagy leírva? Vagy mikre érvényes ez a kijelentés, milyen médiumokra stb.? Ez nem inkább csak egy vágyálom…?

"A beszélgetés hallgatói mindazonáltal próbálkoztak a „pánikhangulat” elűzésével. Egyikük, Szekfű András filmtörténész, esztéta kifejtette például, hogy észre kell venni: a filmszakmában a változás 1895 óta tart, egyfolytában és rendületlenül, nincs ok tehát a rémületre most sem. Hozzátette: attól még, hogy a papíralapú médiában nincs eszköz az ilyesmi mérésére, tudható, hogy sok olvasó ott ugyanúgy csak a leadet vagy az utolsó bekezdést olvassa el, akár az interneten. Ráadásul nem egyértelmű az sem, mennyire jön be például az Indexnek az erős nyelvezet, hiszen csak a főoldal nézettségi adatai nyilvánosak, az egyes cikkekéi nem; s egyébként is, mindaz, amiről szó volt, nem egyéb, csak egy új stílus – az ilyesmi születése pedig teljesen rendjén való. Schubert erre megjegyezte, hogy a vitában részt vevő filmkritikusok közül szinte mindenki szerkeszt honlapot is, tehát szó sincs arról, hogy félnének az internettől; a felszínességtől féltik a kritikát, nem a világhálótól. "

Na, Schubert úr, ez már egy picit pontosabb. Tessék sokat beszélgetni Szekfű kollégával!

A vitát a Schubert első szavaiban felvetett kérdésről – magára találhat-e az elbulvárosodott filmkritika – hosszasan, talán végeérhetetlenül lehetne folytatni; ám szemben egy netes fórummal, a terembérlés ideje véges, s határt szab a kibontakozó vitának – a beszélgetés előadók és a hallgatóság közötti konszenzus hiányával zárult.

Két dolgot nem lehet. Illetve mindkettőt lehet, csak akkor ne csodálkozzunk, ha senki nem lesz ránk kíváncsi. Az egyik, hogy beülünk a kis szobánkba, és azon picsogunk, hogy milyen rosszak a netes kritikák, meg ilyenek, anélkül, hogy normális keresztmetszetet adnánk azokról. A másik, hogy ezt saját okosságunk és elitista felsőbbrendűségünk tudatában tesszük, azt sugallva, hogy mi, és csakis mi tudjuk, mi a jó, és szervezünk egy klubdélutánt, ahová éppen csak egy-két hírmondót hívunk meg a szidalmazni vágyott másik oldalról (miközben lehet hogy csak egyszerűen féltjük nehezen kivívott filmszaktekintélyi elismertségünket, pontosabban azt, hogy erre egyre kevesebben lesznek kíváncsiak. Mondom, ez csak lehet, nem biztos hogy így van, bár Dudás érezhetően pont így gondolja, és lehet hogy igaza van.).

(A beszámolóban Schubert Gusztáv és Báron György kérésére utólagos módosításokat tettünk - a szerk.)

Kár, hogy nevezett urak egyike sem szólt a szerzőnek, legalább azért, ahogy „kulturális” és „kulturálisan” írandó, nem pedig „kultúrálisan”…. Remélem, saját, kiérlelt, elmélyült, egyáltalán nem gyors lefolyású írásaiknál azért figyelmesebbek lesznek…

Miért van az, hogy ha valaki(k) valamiért tenni akar(nak), akkor csak saját magát - és persze a letűnt korokat - akarja fényezni? Számomra ebből az derült ki, hogy tényleg nem merik felvállalni a konfliktusokat, félve annak számukra lesújtó következményeitől. És ha tényleg így van, akkor ezzel be is ismerték, hogy a nézeteik felett elszállt az idő. Ha nincs igazam e téren, akkor miért egy szobában duzzognak, mondjuk ránk. Miért nem mondják nyiltan a szemünkbe, amit gondolnak. Ja, hogy minket olvasnak, őket meg nem? Bocsánatot ne kérjek az olvasóink nevében?
Belátom a fentiekkel igen nehéz szembesülni, pláne nyilvánosan. Ennél tényleg lélekemelőbb lehet számukra egy közös összejövetelen másokról rosszat, bántót, magukról ezzel szemben csak jót mondani.

Gyárfás Dorka mint filmkritikus? Hehe. Még a Mesterházy Lili kellett volna oda, és nem is bánnád olyan nagyon Viktor, hogy nem hívtak meg.

Ezúton is szeretnék gratulálni a szervezőknek, hogy a szakmai fórumra (?) meghívták a fiatal kritikus generáció reprezentánsait is. Így végre nem csak saját magukkal beszélgettek egy olyan problémáról, amely - megítélésem szerint - nagyban hozzájárult a magyar filmszakma produktivitásának a jelenleg is tapasztalható sekélyességéhez.
A fiatal kritikusgeneráció jelentős hányadának képviseletében, a MUOSZ filmkritikusi szakosztályába felvételt nem nyert Dudás Viktor, a VOX mozimagazin főszerkesztője.