A legjobb 8 + 1!

Mozi a fejben - első forduló

A film célja, hogy bemutassa, hogyan dolgozhatja fel a múltat egy olyan fiatalember, akinek az apját a múlt rendszer meghurcolta, méghozzá egy ma is bizalmas ismerősük titkos bosszúja által. Korrajz a kommunizmus egyénekre vetített dilemmájáról (megfigyelő leszel vagy megfigyelt), és a jelenbe ható feldolgozhatatlanságáról. Létezhet-e megbánás megbocsátás nélkül, a családi tragédiák súlya nyomhatja-e a következő nemzedék vállát? Egyéni erkölcs és közmorál állhat-e egymástól végletesen távol? Ezekre a kérdésekre keres választ a mozgókép.

A film egy mai egyetemista szemszögéből követi végig a család egy barátjának ügynökké válását, és az elbeszélő apjának meghurcoltatását, majd mindkettőjük utóéletét a rendszerváltást követően. Az alkotás két idősíkkal dolgozik, egymással párhuzamosan szemlélteti a kádárkori eseményeket a 90 után történtekkel.
A múltban játszódó jelenetek során két jóbarát pályakezdése bontakozik ki. Abonyi Zoltán sikeres, tehetséges egyetemista és a rá mindig ámulattal vegyes irigységgel tekintő Lovász Richárd jó barátok,  együtt tervezik a rendszer megdöntését. Szamizdat kiadásokat készítenek, figyelik a prágai híreket, föld alatti klubot szerveznek egy vidéki faluban stb.

Egy március 15-e alkalmával kilépnek a nyilvánosság elé, és felvonulást szerveznek. A hatóság brutálisan közbelép, a két jóbarátot, mint főszervezőt letartóztatják. A fizikai kínzásokkal tarkított kihallgatás során mindkettőjüknek (egymástól függetlenül) felajánlják az ügynökpályát, ha nem akarnak megbélyegzett, meghurcolt emberek lenni. Abonyi elutasítja, míg Lovász nagy vívódásokat követően elfogadja a „szerződést”.

Lovász ezentúl megfigyelni köteles Abonyit, és a jóbarátból lassan titkos ellenség formálódik a rendszer nyomására. Abonyi óvatosabb lesz a szervezkedés terén, de nem tér le a megkezdett útról, míg Lovász igyekszik szemet hunyni a dolgok felett. Azonban egy nap lebukik, és életveszélyesen megfenyegetik: vagy dolgozik rendesen vagy félreállítják.

Tartótisztje, Tromf Rezső nem tanúsít Lovász vívódásai iránt együttérzést, úgy érzi, helyesen cselekszik és neki a rendszer feltétlen kiszolgálása a célja, akár emberi sorsokon átgázolva is.

Lovász így kénytelen egy újabb nyilvános tűntetésre felbujtani barátját, majd mikor a karhatalom ezt is szétveri, Abonyinak befellegzett. Koholt tárgyaláson börtönbe zárják, és pár évig nem is tudhat semmit barátjáról, illetve saját családjáról sem.

Barátja karrierje közben emelkedőben van, jogászként diplomázik, majd idővel csoportvezető lesz a titkosszolgálatnál, így most már ő szervez be másokat. Rendszeresen megfigyel egy idősebb osztályidegen írót, Upponyi Kristófot, majd ugyanazokkal a módszerekkel szervezi be, ahogy vele is történt annak idején.
Abonyi pár év múlva kiszabadul, estin befejezheti az egyetemet és szakít korábbi radikális eszméivel. Lovásszal újra jó barátságba kerül, és nem is sejti annak kettős életét. Abonyi belefáradt a lázadásba, és már csak munkájának él, görög filozófiát kutat. Feleségül veszi Ráday Zsuzsát, akit épp Lovász mutat be neki.

Lovász őrült féltékenységi rohamában kideríti, hogy Ráday apja a Horthy-korszakban csendőrtiszt volt, és ezáltal kompromittálja Abonyit, akit emiatt eltávolítanak állásából. Félreállítva és megbélyegzetten kell élnie, míg Lovász nagy jóakaróként, élvezve a megfordult helyzetet és saját erkölcsi megnyugtatására olykor segít a családon (németországi utazás, alkalmi munkák stb.)

Eljönnek a kilencvenes évek, Abonyiék gyermeke lassan iskolába megy, ő magát pedig rehabilitálja az új rendszer, taníthat az egyetemen is.

Lovász nagy nehezen átmenti magát az új rezsimbe, vesztegetéssel, csúszópénzekkel megőrzi kapcsolatait, sőt országgyűlési képviselő lesz. Abonyiék természetesen segítenek neki a kopogtatócédulák gyűjtésében, csak azt kérik, hogy terjesszen elő törvénytervezetet a múlt rendszer ügynökeinek megbüntetésére.
Pár év eltelik, az ezredfordulón járunk, Lovász hűségeses titkára, Veress András segítségével egyre magasabbra emelkedik, és az ígért törvénytervezetről pedig elfeledkezik. Családot nem alapított, titkárát saját gyerekeként szereti és patronálja.

Bár rendületlen és elhivatott politikusnak mutatja magát a külvilág felé, sokszor szenved a lelkiismerete miatt, főleg amikor egyedül marad az irodájában. Azonban elhessegeti ezeket a múltban kalandozó gondolatokat, és önmaga megnyugtatására pénzzel, szakmai lehetőségekkel segíti Abonyiéket.

Egy nap lakossági fórumot tart, mikor a hallgatóság soraiból hirtelen szólásra emelkedik a megöregedett Upponyi Kristóf és számon kéri rajta saját elrontott életét. Lovász – mivel minden bizonyítékot már megsemmisített – tagadja a vádakat. A sajtó kis felhördülés után Veress Andris mesterkedéseinek hatására lecsillapodik, de nem úgy Abonyiék ekkor már egyetemista fia, aki saját szakállára a család jóakarójának sötét múltjában kezd nyomozni. Megöregedett és fásulttá vált apja ebben nem támogatja, szeretné biztos pontnak tekinti az életében barátját, és elvakultan bízni benne. Ezt alátámasztandó odaadja fiának azt a gépelt papírt, ami kettőjük örök szövetségét rögzítette a rendszer ellenében.

Ifj. Abonyi Zoltán azonban kutatásba fog, és meglátogatja először is Upponyit, aki ekkor már nagyon beteg. A közelgő halált érző író elárulja, hogy Lovász szervezte be őt is, és odaadja annak a tartótisztnek az elérhetőségét, aki mindkettőjük felett állt. Zoltánnak rögeszméjévé válik, hogy bebizonyítja apjának Lovász árulását.

Upponyi Kristóf unokájával, Upponyi Judittal is így ismerkedik meg, és a gyorsan szövődő szerelem a lányt is belesodorja a rendhagyó múltfeltárásba.

Tromf Rezső már nyolcvan felett járó, zárkózott vénember. Elmondja ugyan, hogy tényleg ő volt Lovászék főnöke, de a felelősségét nem hajlandó elismerni, kevélyen kitart vélt igaza mellett.

Egy vasárnapi látogatás során Lovász megtudja id. Abonyi egy elejtett megjegyzéséből, hogy a filozófus fia nyomoz utána. Kétségbeesik, hiszen egész karrierje, egzisztenciája forog kockán, és azonkívül fél a leleplezés esetén barátja szemében bekövetkező erkölcsi bukásától is.

Fanatikus hajszába fog hát, hogy megállítsa a fiút. Először is felkeresi néhány volt megfigyeltjét, akik most szegényen élnek, és pénzadományokkal próbálja őket hallgatásra bírni. A fiú így mindenütt nemleges válaszokba botlik, és kezd elmenni a kedve az egész kutatástól.

Egy nap azonban Judit a könyvtárban megtalálja egy rendőrségi rendelkezés másolatát, amely szerint Lovász jó magaviselet miatt nevetséges pénzbüntetéssel elhagyhatta az őrizetet, míg Abonyi további tárgyalásig a letartóztatásban volt köteles maradni.

Zoltánék tennének Lovásznál, de ő rejtélyes helyre utazott. Hosszas keresés után (a tiktár dezinformálása nehezíti helyzetüket) balatoni villájában akadnak rá, és hatni próbálnak a férfira. Ő azonban mindet tagad, ügyesen tereli el a szót, és nosztalgiázva mesél a régi rendszerellenes akciókról.

A fiatalok felkeresik az egykori tűntetés még élő résztvevőit, és náluk próbálnak meg érdeklődni. Csalódásukra a két középkorú úr közül az egyik Lovász volt cinkosaként hallgat, a másikra pedig egy elmegyógyintézetben lelnek, de ő már nem emlékszik semmire. Hadoválása közben azonban mégiscsak elárulja a titkos klubhelyiség címét, amit Zoltánék azonnal fel akarnak keresni.

Útközben éri őket a hír, hogy Upponyi meghalt. Azonnal visszatérnek a fővárosba, hogy intézzék az örökség és a temetés ügyét. A nagypapa lakásának átkutatása során Lovász tartótiszti utasításaira találnak, amiket magukhoz vesznek, mint talán az utolsó bizonyítékokat.

A temetés után vidékre utaznak, a titkos klubot felkeresni. Nagy meglepetésükre ott Lovászra (és titkárára) bukkannak, aki pisztollyal a kezében követeli a papírok átadását és a nyomozás befejezését. A bizonyítékokat miután megkapja, megsemmisíti.

A két fiatal egy ügyes akcióban azonban elveszi a fegyvert és a sakkban tartott Lovász végre megtörik. Bevall és beismer mindent, de nem hajlandó a nyilvánosság elé lépni, főleg, hogy már nincsenek is meg a bűnösségét alátámasztó dokumentumok.

A fiatalok elengedik, mire Lovász visszanyerve méltóságát, hazaviharzik. Zoltánék ekkor kijátsszák az utolsó ütőkártyát és elküldik id. Abonyi kézírását utánzó kísérőlevéllel a rendszerellenes szövetségkötés papírját. A levél mellett sokkoló hatást vált ki Lovászból a másnapi újság címlapsztorija, amelyben saját életútja köszön vissza egy Veressel készült interjú formájában.

A régen nem látott dokumentum, és a tény, hogy árnyékában élő, fiaként szeretett titkára végül is rá terhelő vallomást tett egy napilapban, végleg összeroppantják Lovászt. Bizalmasának árulása ráébreszti, mennyire hasonlóképp cselekedett ő is. Az általa írt megfigyelések stílusában készít hát saját életéről egy jelentést, amiben elismeri, hogy Abonyit ő tette tönkre, mert sohasem tudott barátja által képviselt magasságokba emelkedni, és ez az önmagával elhitetett alacsonyabbrendűség mérgezte meg érzelmeit, kényszerítette bele ebbe az élethazugságba.

Lovász végül öngyilkos lesz, temetésen Zoltán olvassa fel nekrológ gyanánt az írást. Id. Abonyi betegen a kórházban marad és a fiatalok intézkedései miatt nem értesül barátja leleplezéséről. Zoltán rájött, hogy nagyobb kegyelem apjának a hallgatás, mint egy életen át tartó tévedésével való szembesítés.

A film végén Zoltánék összeházasodnak, azonban maradéktalanul mégsem lehetnek elégedettek. Joguk volt öngyilkosságba hajszolni családjuk tönkretevőjét, de egyben jóakaróját? Mennyivel volt jobb Abonyi elveit feladó és barátja ártatlanságát magának bebeszélő apja, illetve Judit zsarolással ügynökké kényszerített nagyszülője Lovásznál? Nem évülhettek volna el az egykori bűnök? A csendes hallgatás nem ért volna többet az erőszakos igazságtételnél? S végül: nem lett volna Zoltán apjának joga megtudni élete félresiklásának igazi okát?

Ezeket majd eldönti az idő és a filmnéző…