A legjobb 8 + 1!

Mozi a fejben - első forduló

A csoportterápián Rolit, a 38 éves rokkanntnyugdíjas férfit társai ütemes lábdobogással elhallgattatják, mikor ezredszer fog bele vágyálma taglalásába, miszerint Afrikába szeretne utazni. De Rolinak most tényleg mennie kell, igaz, nem Afrikába, hanem a csoportból, mert, mint azt az óra végén a pszichológusnô sajnálkozva közli, a TB egy újfajta besorolás alapján munkaképesnek nyilvánította ôt, és a kezelését a továbbiakban nem támogatja.

Az érzékeny Roli összeomlik, hiszen neki a csoport volt a mentsvára, az emberekkel való egyetlen kapcsolata, és fokozatosan szétcsúszó csigolyáival nemhogy dolgozni nem tud, de még egy bevásárlószatyrot sem képes megemelni.

Elkeseredésében és kilátástalanságában nem hazafelé veszi az irányt a kis szükséglakásába, hanem betér a szemközti kocsmába, és a pszichiáternôtôl búcsúajándékba kapott utolsó gyógyszertartalékát szép lassan a tömények mellé elfogyasztja.

Ezután, a gyógyszer és az alkohol kombinációjának erôteljes hatása alatt áttámolyog  a szomszédos trafikba, ahol vesz egy tajvani gyártmányú zöld mûanyag puskát és álarc híján – a boltos javaslatára- egy szôke Ken parókát.

Egy készséges Sofôr segítségével felkászálódik a Volán buszra azzal a feltett szándékkal, hogy kirabolja a városi Bankot. Fel sem merül benne, hogy a busz máshova is mehet, csak a garázsban kezd el gyanakodni. Itt elôrántja fegyverét, és hadonászni kezd, követeli, hogy azonnal vigye a Sofôr ôt a Bankba. A döbbent Sofôr engedelmeskedik és elviszi Rolit,- de inkább a Rendôrségre.

A recepciós tizedes döbbenten nézi a Rendôrség udvarára behajtó Volánbuszt, majd az abból kiszálló termetes Sofôrt, karjában egy feltûnôen szôke nyomorékkal, aki puskát szegez hordára nyakához és pénzt követel. A kezdeti dermedtséget tétova mozdulatok váltják fel, elôkerülnek a pénztárcák, fizetési borítékok, a rendôrnyugdíj-alap.

 A zsákmány nem is kevés, Roli életében talán ez az elsô szerencsés nap- mivel aznap lett volna az évvégi prémiumkifizetés, így összesen ötmillió forinttal távozik.

Mivel képtelen egyszerre a pénzeszsákot és a botját, valamint a fegyverét is tartani, mikor kiérnek, a Sofôr futásnak ered, és a busszal elmenekül. Roli, akinek a cipekedéstôl megroppan a gerince, egy pár méterrel arrébb álló padig elvánszorog, ott lerogy és a kiállott izgalmaktól fulladozik.

A rendôrök üldözôbe veszik a buszt, a levegô után kapkodó mozgássérülthöz pedig egy jótét járókelô mentôt hív, és a rohamkocsi a rendôrkordonon át akadálytalanul távozik.

A kórházban Rolit megpróbálják újraéleszteni, majd egy kicsit elhamarkodottan lemondanak róla, és a hullaházba szállítják. Itt tér magához, halálra rémítve a boncnokot, aki éppen a pénzeszsákban turkál. A férfi fizetség fejében feljánlja neki segítségét. Azt javasolja, hogy Roli húzza meg magát egyik “kliense” ágyában, aki az éjjel hunyt el, mindaddig, míg ki nem derül, tiszta-e a levegô. A kórházban uralkodó fejetlenségben ez fel sem fog tûnni.

Sajnos a másnapi újságból kiderül, hogy Roli a helyszínen felejtette a buszbérletét, és így ismerik a lakhelyét. A fantomkép pedig túl jól sikerült - a kishitû, de annál hiúbb Roli bárhogy igazgatja a saját haját, nem tud eléggé hasonlítani hozzá.

A hajával való veszôdés amúgy teljesen hiábavaló, mert a kórházi adminisztráció  még aznap reggel magába szippantja Rolit, és minden tiltakozása ellenére folytatják rajta rákban elhunyt elôdje kemoterápiáját. Mire kiderül a tévedés, Roli nemcsak lefogy, hanem a gyógyszerektôl kábult és teljesen kopasz lesz. A betegjogi képviselô szerint annyira, hogy a félrekezelés miatt remek pert lehet a kórház nyakába akasztani.

Ráadásul mindeközben a kórházi alkalmazottak, akik megtalálták Roli pénzeszsákját az ágya alatt, azt hiszik, hogy az hálapénz, és, mivel úgy látják, hogy a férfi magatehetetlen, és rokonok sem látogatják, jobbnak látják maguk közt szétosztani.

Roli a megcsappant pénzzel, és immár két mankóval a hóna alatt kitántorog a kórházból. Haza nem mehet, mert azonnal letartóztatnák, így hát elindul, hogy végre elutazzon Afrikába.

Éppen ebben az idôben zajlik az utazási EXPO. Roli a pavilonok közti nyüzsgésben úgy érzi, már csak az AFRIKA feliratú boxig kell kibírnia, mikor elébe pattan egy marketinges Lány- poliészter blúz és válltömés- és felvilágosítja ôt, hogy mint a 243. vevô, nyert. Mielôtt Roli felfoghatná szerencséjét, a Lány, -az árakat gondosan megemlítve-, karjába kezdi halmozni nyereményeit: multiplédet, mûanyag svájcibicskát, nagyító hamutartót, egyszerhasználatos elsôsegélycsomagot, reklámkotont és kalucsnit.

Roli a nyeremények súlya alatt megtántorodik- bár a Lány nagyon tetszik neki- nem fûlik a foga ahhoz, hogy elutazzon Koppenhágába, ugyanis ez volt az egyetlen feltétele annak, hogy az ajándékokat megkapja.
A lassan összerogyó Roli segítségére siet egy apró Busman férfi, aki az AFRIKA feliratú bódé elôtt álldogálva szemtanúja az esetnek. Betámogatja magához Rolit, és lefekteti, majd ügyes, szakavatott mozdulatokkal, az ôseitôl tanult módon megmasszírozza. Roli egészen megkönnyebbül, de a Busman, az Iroda vezetôje azt tanácsolja neki, hogy várjon az utazással addig, amíg megerôsödik.

Roli – akire nagy hatással volt a válltömés és a dekoltázs- elindul, hogy megkeresse a forgatagban a Lányt. Ki akarja fizetni neki a nyereményeket, mivel nem akar Koppenhágába utazni, és ezt így tartja becsületesnek. A Lány eléggé meglepôdik, de látva, hogy a naiv Rolinak van pénze, és igencsak elveszett, felajánlja neki, hogy segít szállást keresni.

Egy külvárosi motelbe mennek, és a bárban felöntenek a garatra. A Lány végül ott alszik. Rolinak, -aki még soha nem volt nôvel,- rettenetes izgalmában nem jön álom a szemére. Ám csak annyi történik, hogy reggelre kelve a maradék pénze is eltûnik.

Roli bôgve járja az utcákat, fogalma sincs, hogy most mihez kezdjen. A rendôrség kôrözi, nincs egy vasa se és, -ami a legjobban fáj neki- a Lány, romantikus lelkének mitikus hôsnôje: eltûnt.

Megkeresi egyetlen ismerôsét, aki jól bánt vele, a kis Busmant. Roli ekkor ébred rá, hogy mennyivel jobban van, mióta a férfi megmasszírozta. Jótevôje, aki szintén nem volt tudatában gyógyító képességeinek, immár módszeresen kezelésbe veszi a beteget. Roli állapota látványosan javul. A Busman a sikeren felbuzdulva Gyógyító Szalont nyit az apró Utazási Ioda helyén, és felajánlja Rolinak, hogy költözzön be a kirakatába, és napról napra saját gyógyulásával reklámozza a helyet.

A szenzációhajhász média hamar szárnyára kapja a Szalont, és egy reggel, mikor Roli munkába áll, azaz álmosan elhúzza a kirakatüveg elôl a bársonyfüggönyt, szembe találja magát a bámészkodó Lánnyal.
Roli elôször látni se akarja, és csak a Busman közbenjárására hajlandó fogadni.

Végül a törzsnézôk legnagyobb megelégedésére együtt reggeliznek, Roli lassan felenged. A Lány meglepetten nyugtázza a változást: Roli haja épp olyan, mint a fantomképen, a tartása végre egyenes, a lábát alig húzza és a stílusa meg már-már gáláns.

Végezetül a Lány bûnbánóan átad neki egy levelet. Bevallja, hogy miután ellopta Roli ingóságait, köztük a lakáskulcsát a ráerôsített jó nagy címmel, elment oda, és alaposan körülnézett. Akkor találta ezt a hivatalos levelet is, amit persze felnyitott.

Roli ijedten nézi a nevére szóló küldeményt, ami a Bíróságról érkezett. Egy határozatot talál benne arról, hogy a Kórház elvesztette vele szemben a pert, és így a több milliós kártérítés ôt, mint károsultat illeti meg.
Roli közli a Lánnyal, hogy akár nyugodtan el is mehet, mert a pénzbôl vissza fogja fizetni az ellopott milliókat. A Lány sír, és  könyörög, hogy Roli bocsásson neki meg, szeretne vele maradni és segíteni. Lebeszéli a fiút arról, hogy az összeget postai csekken fizesse be a Rendôrség számlájára. Helyette úgy döntenek, hogy megkeresik a Volánbuszost, és lejátsszák visszafelé az eseményeket.

A Sofôr nem akar hinni a szemének, mikor meglátja Rolit- elôször meg se ismeri- aztán kerek perec megtagad mindenféle együttmûködést. Ekkor jön a Lány, aki számtalan marketingfogásainak egyikével és monoton, megállíthatatlan rábeszélô hadarásával a Sofôr ellenállását teljesen megtöri.

A Volánbusz ismét leparkol a Rendôrôrs udvarán, és a Sofôr, a Lány és Roli egy pénzzel teli zsákkal és egy géppuskával behatolnak az épületbe. Míg Roli szemmel tartja a társaságot, a Lány beleteszi a megtöltött pénztárcákat a feltartott kézzel álló rendôrök zsebébe, táskájába.

Persze Rolit ezúttal elfogják. A tárgyalás gyors: a Sofôrt és a Lányt a kényszerítés miatt felmentik, Rolit, mint értelmi szerzôt 85 év fegyházban letöltendô szabadságvesztésre ítélik.

Míg Roli a börtönkórházban senyved, a Busman az Afrikai Konzulátuson keresztül meghívást kap Afrikába, hogy egy gyógyító körúton népszerûsítse és tanítsa a tradicionális gyógyító masszírozást. Mivel a Busman ragaszkodik ahhoz, hogy Rolit is magával vigye, a Követség kieszközli Roli ügyének újratárgyalását.
Felsôbb fokon Rolit az igazságügyi orvosszakértô, különös tekintettel a második akciójára, mentálisan beszámíthatatlannak ítéli, és így a börtön helyett gyógykezelést ír elô- természetesen a Kórházban, ahol úgy tartanak Rolitól, mint  a tûztôl, és hajlandóak a kezelési jelenléti ívet nélküle is havi rendszerességgel a szervek felé megküldeni.

Közben Roli és a Busman elindulnak Afrikába. Természetesen a Lány, mint a Busman marketingmenedzsere, szintén velük tart…