Gábor Agárdy

Születési neve: Arklián Gábor. Örmény családból származott. Pályáját 1937-ben kezdte a Szegedi Városi Színháznál, mint "táncos boy és kardalos". 1938-ban végezte el az Országos Színészegyesület iskoláját. 1949-ig kisebb vidéki társulatoknál játszott. 1949 és 1952 között a Miskolci Nemzeti Színház tagja volt. 1952-ben a Fővárosi Operettszínházhoz szerződött. 1955-től az Ifjúsági Színház és a Petőfi Színház művésze volt. 1964-ben a Nemzeti Színház társulatának tagja lett. 2000-től a Pesti Magyar Színházban játszott. A színművészet mellett a festészettel is foglalkozott. 1967 óta négy önálló kiállításával nagy elismerést aratott. Ikonfestményei a Pannonhalmi Apátságban, a II. Alekszij orosz pátriárka számára ajándékozott műve az oroszországi Danyilov Kolostorban, valamint a II. János Pál pápának adományozott, Szent István Királyt ábrázoló ikonja, a Vatikánban kapott helyet. Agárdy rengeteget dolgozott a Magyar Rádióban, a Rádiószínházban és a Rádiókabaréban is a közönség kedvence volt. Hosszan tartó betegség után, 2006 januárjában, 84 évesen érte a halál. Díjai, kitüntetései: Jászai Mari-díj - 1958, 1962; Érdemes művész - 1968; Kiváló művész - 1980; Kossuth-díj - 1985; A Nemzeti Színház örökös tagja - 1989; A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje - 1995; Sík Ferenc-emlékgyűrű - 1996; Örökös Tagja a Halhatatlanok Társulatának - 1998; Jákó Vera-díj - 1999; A Nemzet Színésze - 2000; A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal - 2002; Budapest díszpolgára "a magyar színház- és filmművészetben nyújtott alakításai elismeréséül, társadalmi problémákra érzékeny életművéért" - 2002; Pro Urbe Szeged - 2004; Fót város díszpolgára - 2005; 37. Magyar Filmszemle, (posztumusz) életműdíj - 2006