Mozi a fejben - Treatment pályázat

Megállapítjuk, hogy scottie-free egy nagy szájú, gyáva kukac. A filmhus csahosai szintúgy. Pedig annyira szerettük volna megkritizálni az ő szinopszisát. De hát nincs is neki. :))))))

A Ronin az egy jó film :) Nekem nagy kedvencem..

igen, tudtam, h a hasonlat kicsit elcsúszott, de abban a pillanatban az jutott az eszembe. idézet a ronin c. filmből, ha jól tudom.

én teszek érte, a sorok között ott van...

Üdv!
Szerintem tenni kéne azért, amit el akarsz/akartok érni, esetedben a képletes "bulizásért".
A "mosogatás" az a "bulizás" után van, én meg éppen az előzményekről beszélek, nem arról mi van, ha már elkészült valami..
Szóval te vághattad félre :)
De ha itt 99% műhelypárti, és nem tesz semmit, akkor meg miért a nagy marakodás és elkeseredés? Meg van a megoldás:) A maradék 1% biztos támogatná a többit..

Üdv.,
Amblin

DARK SUN (THE EYE OF THE DRAGON)
SÖTÉT NAP (A SÁRKÁNY SZEME)

a szokásos noir sztori: a magánnyomozó egy gyilkosságot gombolyít fel, amikor találkozik egy gyönyörű énekesnővel, aki eltűnik.

két világ: egy jövőbeli japán-negyed és egy más bolygón levő japán város.

a nyomozó átjut, visszakerül, újabb gyilkosságok, emberrablás, jakuzák, szumó, futurisztikus fegyverek, képességek, szállongó hattyútoll lassítva, űrbe-zuhanás, kislány, csatlakoztató, világvége-kontúr...

van ötleted?

szeva.

kicsit félrevágtad, itt 99% műhelypárti, csak hát mindenki arról beszél, milyen jó lenne, de nem mozdulnak érte. mindenki bulizni szeret, de mosogatni senki. jó ez a megtisztulási folyamat.

a magyar mozinak el kell kezdenie az európai piacra filmeket csinálnia. volt pár jó próbálkozás, látszanak is eredmények, külföldi díjak... és ehhez olyan szinten is kell gondolkozni, olyan hálózattal, háttérrel. nem várható el, h aki egyszer nagyot robbantott, az sorban vigye a bankot. és nem is ismétlem tovább magam...:
http://fkny.madpage.com

fent van a legújabb szkriptment, a Budapest királya.

(Úgy írok, ahogy eszembe jutnak a dolgok.)
Az Event Horizont-t láttam, szerintem jó film, és igen, hasonlít. Nem tagadható, ez a két történet mind hasonlatos már másra. A Bábok szerintem inkább a The Thing vonal, írom ezt úgy, hogy a mai napig nem sikerült megnéznem ezt a J. carpenter filmet (sok mással együtt), csak olvastam róla.
Azért novellaszerü, mert már ez a kész fkönyvek alapján írtam, úgy hogy a történet kerek és átlátható legyen.
Egyikben sincs japán vonal, nem írtam sehol sem, hogy olyat tárok Eléd, amiben japán hangulat lenne. :)
Ezt a kettőt, khm, igazán nem féltem, mert ugyan le van védve, de ha mégis valaki, valahogy lenyulná (átdolgozná), nem igazán sírnék értük. A keményebb (jobb), komolyabb filmeimet nem igen osztom meg senkivel, mert fő a bizalom, de a mai világban...
A párhuzamos japán világos történeted azért érdekelne, hogy mit takar. (jöhet e-mailben is.)
3d-vel hobbi szinten foglalkozok (Maya és Lightwave) és látom milyen nehéz bármit is összehozni, így egyelőre a tervezgetés maradt.
Most egy egyszerübb, inkább hangulati pszicho-thrilleren és két akció filmen dolgozgatok. Aztán meglátjuk mi lesz jövőre, mert úgy még nem volt, hogy ne lett volna sehogy sem.

Sziasztok!

Új vagyok itt,mint hozzászóló, általában mindenhol csendben próbálok figyelni a háttérből, kerülvén az állandó indulatokat, mert megtanultam, hogy itthon, főleg filmes körökben könnyen szabadúlnak az érzelmek.

Én nem küldtem erre a pályázatra semmit, de figyelemmel követtem az eseményeket, ismerek pár embert aki írt a pályázatra, sőt az egyik barátom benne is van a legjobb 8-ban. Ettől függetlenül sok dologban egyet kell értenem veletek forumosokkal, méghozzá abban, hogy nem minden mű érdemelte ki talán a "legjobb" minősítést (bár nem láttam a többi szinopszist).

De szerintem valahol el kell indulni, valakiket ki kell választani, és azt kell mondanom, ha valakinek az ötletében csak 4-5 jó ötlet van, akkor sem árt megpróbálni továbbfejleszteni, hátha valami jó sül ki belőle. Legalább haladunk valamerre. Mindenkit nem lehet kiválasztani. És nekünk, akik nem kerültünk bele (illetve Nektek) nem azon kéne rágódni, hogy a "szemét" Film.hu hogy volt képes ilyen-meg-olyan szinopszisokat beválogatni, hanem örülni annak, hogy ilyen sokan vagytok, akik szeretnének írni, filmezni, alkotni.

Ha azt a rengeteg energiát, amit abba fektettek, hogy ezzel foglalkoztok arra fordítanátok, hogy összejöttök egy alkalommal, akárhol, és közösen próbálnátok valamit csinálni, műhelyt alkotni, nyomni, kűzdeni, már sokkal többet nyertetek, mint egy forgatókönyvíró suli, és az ötletkidolgozás. (Persze látom, elkezdtétek megosztani az ötelteiteket egymással, és ez tök jó szerintem, esküszöm, örülök, mikor ilyet látok:)

Erre a pályázatra szerintem igen kevés profi küldte be a szinopszisát.
Az más kérdés, hogy szerintem az egésszet úgy kellett volna meghírdetni, hogy a fiataloknak, illetve a függetleneknek, kizárva a profikat, mert a függetleneknek nincsenek lehetőségeik. (Már elnézést, hogy ezt írom Can Togay és Film.hu, nem bántásból)

Nincs egyetlen baráti, jól működő forum sem, ahol filmezni akarnának, ahol tiszta szívvel állnának egymás elé az emberek, és segítenék egymást. Ahol van ilyen, ott meg szintén kialakul egy adott kör,akik leszólják a később érkezőket,féltékenyek,marják egymást.
Senki nem képes összetartani és örülni a másik sikerének, illetve megbecsülni a másik képességét (akár ha csak annyi ez a képesség, hogy valaki jól tartja a puskamikrofon boom rúdját)

Miért nem fog össze ez a sok ember, aki írt erre a treatment pályázatra? Küldjük egymásnak az ötelteket, osszuk meg egymással az észrevételeket, és akár utána kezdjünk megvalósítani filmeket.

Mert nem olyan nehéz, mint hinnétek. Technika és színész könnyen összeszedhető, ha van egy alap amire lehet építkezni. Tudom, hiszen évek óta csinálom, és évek óta az a bajom, nincsen alap, hiába van meg hozzá minden más.

Ne kezdjünk inkább létrehozni valami ilyesmit, ha már a MAFSZ haldoklik, és az alkalmi pályázatokon kevés lehetőség van?

Győri Csilla a MAFSZ elnökségi tagja azt mondta nekem múltkorában. "Miért nem hoztok létre egy saját szervezetet, akik segítik egymást, mint anno a Kőbányai Filmstúdió."

Akkor kicsit furcsán hatott rám ez, de azt hiszem igaza van.

Szóval miért is nem csináljuk?:)

Sziasztok,
Amblin

állomás :őrület
nagyon hasonlít az event horizon-ra (halálhajó), szerintem ha még nem láttad, nézd meg.
így ez egy nagyköltségvetésű film (nem mondok számot, nagyon sok), amit általában stúdiók készítenek, általában producerek jönnek az ötlettel, és kiadják olyanoknak akik mondjuk megírtak már egy alien részt, szóval mint egy ismeretlen forgatóíró, ha nem egy színtiszta fejbevágós eredeti ötlet, nincs esély.
a digitális technikával, hazai vonalon is nagyon elszánt stábnak kell lennie annak, aki ebbe belevág. jobb, ha tisztában vagy, mit mennyiért lehet megcsinálni, mit hogyan lehet képrevinni, storyboarddal, 3d-s háttér előkészülettel (min. egy év).

amúgy nem látom benne a japán stílust.

bábok
sphere (gömb) hatás?
talán próbáld meg más környezetbe helyezni, karcsúsítani a költségeken, mert vannak használható ötletek thrillerre (elzártság, légszomj, rémület) és asszem van mo-n horrorkészítő társaság, akinek tetszhet.

ja és azt ajánlom, jelenetekben gondolkodj, mert kicsit novellaszerű.

az én sci-fim nem űrhajós, hanem a párhuzamos világok között játszódik. ide vágnak be a japán manga-dolgok.

Hopp az előző hozzászól picit hosszú lett, de mindegy.

Ez egy másik sci-fi thrillerem.

Bábok

Egy egyszerű berendezésű szoba, nincs ablak, a levegő a szellőzőn keresztül jut be. A szoba tárgyaiból kiderül, hogy egy fontos ember (Ben) lakik a szobában. Ben lassan felkel az ágyból, mintha erőssen másnapos lenne, de egyenruhájában van, majd kitántorog a szából.
A folyosón lassan lépdel, a folyosón mindenütt elhelyezett jelző körlámpák pirosan villognak, de nem zavaró, csak figyelemfelkeltő, ugyan akkor senki sem kapkod és nincs szírénahang sem. Egyik panelt öt szerelő javítja, nem sietnek. Ahogy Ben elhalad tisztelegnek, Ben is. Csövek a padlón és a falon, túl furcsa elhelyezésben.
Ben elhalad az étkező előtt, sokan ülnek bent, tele az étkező, szinte meredtek, előttük ott az étel, úgy tesznek mint akik esznek és beszélgetnek.
Ben találkozik Irénnel. Vörös fény van érvényben, nem súlyos, annyira, de nem emlékszik egyikük sem, hogy mi történhetett. A külső ajtók lezárva, minden alagút és járat a felszínre lezárva (kedrül, hogy ez egy földalatti katonai titkos bázis). A levegőt a belső rendszer tisztítja és keringteti. Akár fél évre elegendő dolog van mindenből. Gordon kéri Bentől a külső ajtókat nyitó kódot, de Ben ezt megtagadja. Többen Gordon pártját fogják (mindenki kicsit bágyadt), hogy ki kéne nyitni az ajtkat, hát ha az erősítés már az ajtóban van. De Ben megtagadja, hizs a kintiek is tudják mi a kód, így kivülről kell bejutniuk. Ben megpróbálja felidézni mi is történhetett, miért a készültség és az ajtó zár, de megfajdul a feje, majd elsötétedik előtte minden.
Nemzetközi űrállomás elkészült része (azaz a jelenben játszódik). Az űrállomás tagjai napi dolgukat végzik, mikor egy tárgy közeledik az állomás felé. A radar jelzi az ütközésveszélyt. Ketten kimennek, hogy a szemetet eltereljék, de ekkor rádöbbennek, hogy az nem szemét, még csak nem is ember alkotta valami, ami kb 20 m3 kiterjedésű. Kódolt frekvencián felveszik a kapcsolatot a földi irányító központtal.
Ben felkell, majd kimegy a szobájából, és végig megy ugyan azon az útvonalon, és minden ugyan olyan, ami neki nem tünik fel, a panelnál öten dolgoznak, az ebédlőben ugyan azok, ugyan úgy ülnek, csak páran hiányoznak. Találkozik Irénnel. A vörösfény még él. Pár ember eltünt, keresik őket, lehet a nagy zűrzavarban balesetet szenvedtek, de lehet kiszöktek, talán ki kéne nyitni az ajtókat. Ben megtagadja, hisz nem azért 51-es körzet, hogy pánik legyen, különben is, hol tudna valaki kilógni, még nyugodt körülmény között is, mert ez nem egy kaszárnya, ahonnan a szellőző ablakon át meg lehet lógni. De mi történt? Bent újra szörnyű fejfájás gyötri, kér csillapítót, de senki nem mozdul. Ben már a földön a fejfájástól majd elsötétül minden.
Az űrállomáson tanakodnak, hogy mit kezdjenek az idegen tárggyal. Eldöntik, hogy mivel befér a hajóba így leviszik, hogy a földi labor majd elemezze.
Ben felkel, majd végig megy a folyosón. Minden ugyan olyan. Mindenki ugyan ott, ugyan azt csinálja (megint hiányzik pár ember az étkezőből). Ben bágyadtan bókol Irénnek. Irén közli, hogy a levegő rendszerrel baj van, és mindenféle képpen ki kell nyitni a lég csatornákat. Ben megtagadja. Irén kéri, hogy legyen jó csapat játékos, és ne haragítsa magára az embereket, sőt ne akarja a vesztüket. Ben megtagadja, majd a fejfájás újra gyötri és elsötétül minden.
Az űrhajóba berakták a valamit. Készek az indulásra. Levállnak az állomásról. Az irányító központ vár. Ekkor csönd. Senki nem válaszol az űrhajóról. Több óra elteltével az irányítóban teljesen a pánik. Majd az űrhajó elindul, de senki sem válaszol. Felkészülnek a fogadására.
Ben felkel az ágyából, majd végig megy újra a folyosón(hiányzik újabb pár ember az étkezőből). A vörös fény kikapcsolva, de az ajtók nem nyíltak ki, Ben pedig megtagadja a kód kiadását. Többen ingerültek, mérgesek (legalábbis annak látszanak bágyadságukban), és szemére vetik, hogy önfejű, és ember életekről van szó, nyissa ki az ajtókat. Ben megtagadja, furcsa érzése van, mint ha a veszély még nem múlt volna el. A fejfájás újra kezdődik majd minden elsötétül.
Leszálló pálya. Az űrhajó épségben földet ér, de senki nem megy a közelébe. Az űrhajó ajtajai zárva vannak. A hosszú csönd nagyon furcsa volt, és most sem válaszolnak az űrhajósok, sőt a termoszkenner és röntgen szkenner furcsa jelet mutat a hajóról, annak belsejéről. Az egész hajót a hadügyesek körbe veszik, majd hermetikus konténerbe zárják szállításra készen.
Ben felkel, majd végig megy a folyosón. Amint a központi részre ér, látni az űrhajót egy állványon, furcsa csövek veszik körbe, és hagyják el az ajtaján keresztül és hállózák be a termet. Egyesek idegesek, mert az ajtók zárva, a levegő és víz-ellátó rendszer is elromlott, ki kell jutni minél hamarabb. Ben gondolkodna, de valahogy a kód körül jár az agya, amit ő nem akar, erősen gondolkodna, de újra fejfájás, minden elsötétül.
Az űrhajót a hermetikus kontérben leviszik a terembe, ott áll Ben is, és többek is. Ide hozták, mert ez az igazi 51-es körzet, pár száz méterrel a föld alatt, és itt mindenre tudnak megoldást. Neki kezdenek az elemzéseknek.
Ben felkel, végig megy a folyosón. Érzi, hogy az űrhajó fontos, de nem tudja miért. Többen majdnem neki esnek (inkább tántorognak), hogy mondja meg a kódot. Ben megtagadja, a fejfájájás kezdődik. De mi van az űrhajóval? Elsötétül.
A konténert kinyitják, valami a levegőbe kerül, amit a rendszer későn vesz észre, a vörös riadó megszólal, pánik tör ki, az összes csatorna lezárul, ajtók bezáródnak és az egyszerü kód érvénytelen lesz, nincs kiút, semmi sem juthat ki. Mindenki összeesik, mert a levegőztető az anyagot a teljes bázison szétvitte már addigra. A szírénák szólnak, a vörös fény pulzál, de mindenki a földön fekszik, mindenki eszméletlen.
Ben felkel, végig megy a folyosón (az étkezőből újabb emberek tüntek el, de nem veszi észre). Bemegy az űrhajó tároló termbe. Zsong a feje. Egyre nagyobb rajta a nyomás. Emberek élete függ tőle. Ha rosszul dönt és esetleg mind meghalnak akkor nem lesz nyugta. De mi van az étkezővel? Ha rosszul dönt akkor az egész bázis személyzetét halálra itéli. Mi van az emberekkel az étkezőben? Hova lesznek? Ekkor megtörik Ben és kinyitja az ajtókat, a felvonók üzembe helyeződnek. És érzi, hogy egy szorítás enyhül rajta. Rajta? Az agyában. Valami van rajta, amit le kéne szedni. A panelhoz vánszorog, ahol az öt munkás ugyan úgy lassan dolgozik. Majd az elektromos berendezésket a hátához nyomja. Valami felsikít az agyában. Majd eltünik. Egy másik gondolat, egy másik agy tünik el. És látja a valót. A csövek mind egy élőlény csápjai, amik át meg át szövik az egészet. A kevésbé fontos emberekkel az étkezőt töltötte meg, már mint a saját étkezőjét. Ben rájön mit tett. Valamit cselekednie kell. A lény már nem foglalkozik vele. Nem foglalkozik mással, mint hogy csemetéit a felszínre jutassa. Ben kiszabadítja Irént és Gordont, meg még pár ismerősét, akire még jut ideje. Együtt a központi vezérlőbe bejutnak, és elindítják azt az önmegsemmístő folyamatot, ami a falakat berobbantja és több tonna szikla alá présel mindent. Elővesznek légző maszkokat, biztos ami biztos alapon és elindulnak a felvonóhoz. Néha egy-egy csáppal meg kell küzdeniük, de sikerül elérniük az egyik felvonót. Ketten, hogy megakadályozzák a “csemeték” kiszabadulását hátra maradnak harcolni. Az idő rohamosan fogy. A túlélők a felszínre jutnak, majd kijutnak a barlangból, ahova a felvonó vitte őket és futnak az eldugott járművekhez és elhajtanak. Majd az egész nagyon megrázkódik, még a hegy is összeébb megy. Kisebb dombok eltünnek. Egyik terepjáró szerencsétlenül járt és az árokba préselődött. A másik is használhatatlan. Páran meghaltak. Ben vezetésével akik mozogni tudnak összeszedik magukat. Két haldokló kéri hagyják őket ott. Benék elindulnak a sivatgban a legközelebbi településig.
Ben monológja hallható és mozgóképeket is látunk. Egy nagy város zsufolt utcái, emberek rohannak. Midenki magával foglalkozik. Egy tipikus metropolis képei.
“Mind bábok vagyunk. Egy csápon lógva az élet hitegetésével. És a csáp irányítója dönti el, ki él és hal meg. Mi magunk bezárkózva, elhisszük, hogy mi döntünk életünkről, és elsöprünk mindenkit ki akár ellenük lehet. De mikor vesszük észre, hogy ellenünk ki van?” (szerk-Finomhangolásra szorul, nem végleges monológ. Olyasmit kívánok elérni mint a Dr Morue szigete végén lévő monológ. Záró zene: Mattafix- Big City Life)

Frank: mit szólsz? Láthatom a sci-fidet?

(Bocsánat, hogy csak úgy belepofátlankodok egy másfajta beszélgetésbe, de hátha valakit érdekel, lehet tévedek, meg én magam is egy fajta párbeszédet kezdeményeztem frank-kel, így ide írom. Frank, az az e-mail ami be van állítva, az jó (frank@1000.hu)? Pedig azt hittem…, de mindegy. Egy kis gyors vélemény: Blade Runner egy jó cyber film, de a dicséret inkább az íróé. A Black Rain, gondolom a Michael Douglas féle 89-as film, ami inkább egy délutáni akció film, mint komoly téma, abban az időszakban készült (80-as évek), mikor Japán a toppon volt, sőt a vezető gazdasági ország volt, persze kelet, és misztikus, ebben az időben készült azért mondhatni a legtöbb, khm, japán indítatású film, mert az olyan cool (egyrészt misztikum, furcsa, más kultúra, életforma, és azért nem utolsó sorban a “sárgáktól” való félelem), melyek 98%-a inkább az akció-vér-agyatlan vonal, mert képtelen voltak megfogni az egész lényegét (és ez ma is így van), ebbe a kategóriába esik a Black Rain is. Vagy akár említhetnénk a Sean Connery féle Rising Sun-t is. A Matrix egy forradalmi látvány világgal rendelkezik, melynél a történet az év blöffje, mindenünnen merít, és nagyon jól (alá Harry Potter), nincs hiány érzet, felépítésében kerek, mondanivaló gondolatindító. Én magam 400 gigányi anime, manga megtekintése után azt mondom, hogy épp csak súroltam a felszínt, ha csak a japán tanszéken található politikai(!) mangákra gondolok rá kell döbbenem, hogy ezt átlátni egy élet is kevés. És pár keleti film. Ha sci-fi-kard-fanatsy, akkor azt mondom, hogy de kár hogy kikapcsolták nálam az adsl-t, mert akkor be tudnám szerezni a Casshern-t, mely egy igen érdekes látványt nyújt(hat, bemutatót és képeket nézve csak a nyálam csordogálhat) és megosztja a közvéleményt (egyesek szerint túl van bonyolítva a történet). Nagy hirtelen ennyi.)

Most pár (számszerűleg 3) forgatókönyvön dolgozom. Nem kapkodom el, mert valahogy nem igen látom esélyét a felemelkedéshez (júliusban majdnem összejött, közbelépett a Sors). Azért van kész művem is. Három év elteltével, egy nap tervezés után 3 nap leforgása alatt megírtam egy sci-fi-thrillert, angolul. Levédettem a megfelelő helyeken, azóta nem nyúltam hozzá, pedig tudom, hogy van benne nyelvhelyeségi hiba, és apróbb bosszantó dolgok (pl ha a back-et véletlenül beck-nek írtam), de túl lusta vagyok, és nem is látom sok értelmét, mert nem hiszem hogy lesz ebből valaha valami is.
Az alap történet nem 100%-osan az enyém, két műből pakoltam össze, és kerekítettem egészre. Régen (az a 3 év) olvastam egy magyar novellát egy sci-fi antológia könyvben (most nincs kéznél se a jegyzetem, se a könyv, így emlékezetből talán “THX-9000” a címe), aztán 2004 februárjában megnéztem a Memories japán anime-t, ami igazságszerint 3 anime, 3 különböző rendezőtől, az első a “Magnetic Rose” (amire azt mondtam, hogy filmen is jól mutatna (a másik ami miatt én a japánokkal összeszoktam különbözni, hogy nem értem miért nem csinálnak animekből filmet, nem egy olyan van, ami még ütősebb lenne, és van ott tehetség, csak nem mernek)). Ez a kettő érlelődött bennem, mikor is összeállt egésszé.

Station: Madness (Állomás: Őrület)

A 22.sz közepén egy űrhajó irányítótermében kilenc ember ül, és a szokásos, időnkénti ellenőrzés megy végbe, mely során a 3d-s holo kijelzőn követve a teljes hajó és legénység állapotát felmérik. A hajó a Mars bányáktól indult, és célja egy távoli Pannonia nevezetű űrállomás egy másik naprendszerben. Az út 120 napba kerül, és már a fél távot megtették.
A hajókapitány egy nő, Nicole, nyíltan flörtöl Bob-bal, a három fős katonai kíséret egyik tagjával. Bob 30-as eleji, gyors reflexű, nehéz helyzetekben is kiválló, nyugodt ember, aki előtt nagy karrier áll, bár a beszólásai csípősek, élcesek. Ben, a hajó első-tisztje, szereti a régi sci-fi regényeket olvasni (pl Asimow-t, apró utalás, hogy a 22-sz-ban már nincs nyomtatott könyv, így a Ben álltal olvasott igazi könyv nagyon drága), szereti az űrt és az utazást, akár csak Sylvia, a katona kíséret legfiatalabb tagja, frissen került ki a katonai egyetemről, kinek álma nagy női felfedezőnek/vezetőnek lenni. A katonai kíséret vezetője, névszerint Frank, 40-es éveinek végén járó, de a csúcson lévő tiszt, bár csendes, és visszahúzódó, sötét múlt nyomja a lelkét. Alexander, ki a szüleitől a nagy hódító után kapta a nevét, egy idős, híres tudós, aki az élete vége felé inkább az ősi civilizációk felé fordul, szeret két kezi dolgokat készíteni, mint egy fa játék, amivel az üres időben foglalkozik, olyan, aki rájött az élet rejtelmeire, és nyugodt mosollyal követi az eseményeket, beletörődve bármibe. Smith a hajó technikusa, picit szétszort, talán egy kereke hiányzik is, de a legjobb technikus, akit csak találni lehet. Annie a hajó orvosnő, fiatal, energikus, és Joe-val, a hajó navigátorával, a földi esküvőjüket tervezik.
Egy furcsa jel fogható a segély csatornán, egy 19. sz-i opera. A jel ember alkotta, így ki kell vizsgálni. A jel forrása nincs messze a kijelölt útvonaltól, de azon a területen semmilyen emberi létesítmény nincs a legfrissebb térképek szerint.
A furcsa segélyüzenet odaérkezésük előtt pár órával elhallgat.
A jel egy űrállomásról érkezett, mely elhagyatottnak tűnik, ugyan akkor a felszíni vizsgálatok szerint érdekes anyagból épült az egész, maszívabb és élőbb minden másnál. A hajó adatbázisában semmi nem szerepel erről a létesítményről és a legközelebbi központi-adatbázis is csak 70 óra múlva fog válaszolni, így, hogy kiderítsék mi is ez, egy négy fős csapat megy át, Frank vezetésével (Nicole örül, hogy katonai kíséret is van most, így veszély esetén akár segíteni is tudnak, és egyelőre még ő a kapitány, amit Frankkel nyugodtan tisztáznak).
Az űrállomás bár már kivülről is megmutatkozott, de belülről még inkább letaglózó a pompa és ragyogás (a hajó nemkapcsolódik rá az állomásra, hanem tisztes távolban megáll és kis szállító halyókkal közlekednek a kettő között). Ahogy mennek beljebb, a kapcsolat a hajóval megszakad. Joe alighogy rákapcsolódik a főrendszerre és kideríti az állomás nevét, az egész bekapcsol, a lámpák felkapcsolnak, ragyogni kezd a tér. Frank elrendeli, hogy azonnal térjenek vissza az űrhajóra.
A hajón kitárgyalják az addig szerzett információkat. Az állomás anyaga ritka és drága fém, ugyan akkor valaki/valami zavarta az adást, szándékosan (akár nagy, ronda és éhes űrlények is lehettek). A neve Alex-nek ismerősen cseng, és egy elfeledett történet szerint, egy gazdag ember építettehette ezt távol mindentől, hogy csendben tudjon itt élni, egy meg nem nevezett valakivel. Az apró életjelek, amiket az állomásról fogtak, arra ösztönzi Franket, hogy egy csapattal visszatérjen és a végére járjon (Frank, Joe és Ben megy át, hogy feltörjék a központi “agyat”).
Amint belépnek az állomásra a kapcsolat megszakad, az életjeleiket sem fogják a hajón.
Az állomás levegője meglepően jó, így nem kell a saját levegőjüket pazarolni, leveszik a sisakokat és külön vállnak, hogy gyorsabban haladjanak. Ahogy külön-külön kutatnak, mindegyiküket halucináció támadja meg, köztük is Joe-é már valóságos, nem tudni, hogy mi a valóság. Joe egy nőt lát, aki itt élehetett és szeretőjeként tekint Joe-ra.
A hajón várakoznak. Smith elmegy, hátha sikerül a hajó frekvencia sávja segítségével, távolról bejutni az álloms rendszerébe. Alex elmondja, hogy 20 éve a kormány a MI-ket szabályozó törvényt hozott, mert olyan “agyak” jöttek létre, melyek gyorsan tanultak ugyan, de megmaradtak gyereknek, így akár vérengzést is tudtak okozni hibás döntéseikkel, és az állomás még a döntés előtt készült el. Ekkor a hajó MI-je (Bobo), közli, hogy éhes, van valami a hajón, ami éhes, a helye és kiléte ismeretlen. A pánik fokozódik, akár egy másik faj, jutott át, de a hajó test ép. Így nincs más, mint szét válni és ellenőrizni a hajó lakó részét, hátha ott megtalálják.
Az állomáson Frank valóságos-hallucinációjában két gyereket lát és egy nőt(2). A gyerekek apunak hívják és szeretnék ha csatlakozna hozzájuk a vacsorához. Frank megrémül, a hallucináció eltünik.
A hajón Alex egy lepkét vesz észre, amit követ, de a lepke ahogy átrepül a falon, Alex benyit egy üres szobába.
Bobo szerint a valami továbbra is éhes, és egyre mérgesebb, így nincs más hátra (mint előre), és az egész hajót átkutatni, amiből a raktér a 95%-át teszi ki, hangárról hangárra kell haladni, és mindent ellenőrizni, még a konténereket is. Smith a hajót behálózó szerelők csatornákat nézi át. Smith megjegyzi, hogy neki ez a búkócska nem tetszik, Alex megjegyzi, hogy fején találta a szöget, rossz érzése van az egész felől, ez egy játék, olyan, amit már akkor elvesztettek, mikor megérkeztek. Szétvállank és külön kutatnak. Sylvia egy méhet pillant meg és követi, ahogy egy szekrényt kinyit meglát egy egész méhkast és a méhek rátámadnak, majd mikor már a földön kapálózik az egész hallucináció hirtelen megszünik.
Az állomáson Ben egy gyönyörű belső parkar lel, ahol a szökőkút tiszta vízéből iszik, majd furcsa érzés fogja el és elájul.
Joe-t a hallucináció teljesen elragadta, mint a hipnotizált, vagy álmodó alak, a nővel karon fogva áll más emberekkel körül véve, akik az eljegyzésüket ünneplik.
A hajón Alex újra megpillantja a lepkét és követi az egyik hangár sarkáig, ahol az egy rózsán megpihen, ekkor a környező árnyék beborít mindent és Alex mint aki meglátta végzetét (tán magát a halált), összeesik.
Az állomáson Frank-et már nem érdekli a ki vagy mi, egyszerüen a csapatát akarja már csak összeszedni épségben, mikor egy újabb halucinációba keveredik, a gyerekek az ágyban, a nő(2) mellettük, és éppen esti mesét olvas, a gyereke szeretnék ránéznek és szeretnék ha apu is olvasna. Frank rémülten, de meghozza a döntést, hátat fordít, és elindul hogy a csapatot összeszedve itt hagyja ezt a koporsót.
A hajón a három nő rábukkan Alex holtestére, mikor valami zajongva megindul, nagyon nagynak tünik és elfutnak a hajó irányító termébe, magukkal rángatva a rajtuk élcelődő Bob-ot. Az ajtót épphogy bezárják, éktelen dörömbölés, mint ha egy nagy testü lény próbálna bejutni. A nők halálra rémülten várnak, mikor Bob fegyverét kezébe véve és megjegyezve “Ha már kopogtatnka nyissuk ki” az ajtóhoz megy, a nők síkitanak, az ajtó kitárul, és semmi nincs ott. Bob kilép és bezárja az ajtót és kivülről az sértetlen, majd vissza megy a terembe. Ekkor robajjal az egyik rejtett fedeleü aknából Smith zuhan ki, nem kis riadalmat keltve. Smith sem talált semmit, bár érdekességként megemlíti, hogy eltévedt, ami még sosem fordult elő vele (hisz még egy hajó hálózati kapcsolási rajzára pillantva azt egyből megjegyzi), így nem tudja mitörténhetett. A csapat lehiggad. Annie elmegy Nicolelal hogy bekösse a sebet. Annie mikor egyedül marad az egészségügyi szobában egy nő jelenik meg előtte, aki kijelenti, hogy nem engedi meg neki, hogy elvegye tőle a szerelmét és lesújt, és Annie elveszti az eszméletét. Bob közli, hogy Sylviával átmegy, hogy visszahozza a csapatot, ezt Nicole ellenzi, de Bob nem enged, és közli, hogy a számlálót állítsa 2 órára, ha az idő lejár, ne várjon semmire azonnal hagyja itt ezt a helyet. Miellőtt Bob-ék elhagyják a hajót, rálellnek az eszméletlen Annire és felfektetik az orvosi ágyra. Majd Bob és Sylvia távozik az utolsó kis szállító űrhajóval.
Smith utoljára neki esik a számítógépnek hátha ki tud nyerni valami hasznos infot. Ekkor valamire rábukkanhat, hisz izgatottá válik, és felkiállt, hogy megvan, rájött mi is folyik itt, de nem éri el a kapitányt így felpattan, hogy személyesen jelentse, de az ajtó nem nyílik elsőre. Mikor kinyitja nem veszi észre, hogy a Nő áll mögötte és félelmetes mosolya van. Smith mikor éppen az ajtón lép át (teste az ajtó ban van) az ajtó bezáródik (összepréseli).
A kis hajón, amivel Bob és Sylvia menne át probléma keletkezik és másik irányba megy a hajó, az irányítás nem reagál. Az egyetlen esély ha felveszik az űrruhát, és elhagyják a hajót, és egy palack segít majd nekik eljutni az állomásra. A távolság nő a kis hajó és az állomás között, már messze járnak, Slyvia már kész, de Bob valamiért hezitál, amikor is az addig bolygó másik felét is megpillantják (mely mellett az állomás áll), és a takart felet látják, itt egy csomó kihalt, nyitott ajtajú űrhajó áll, körölöttük szemét kering, mind kihalt. Bob rádöbben nem hogy itt már rengeteg áldozat volt. Utolsó pillanatban elhagyják a hajót és a palack fejét leverve, annak nyomását felhasználva eljutnak az állomásra, de kénytelenek egy másik ajtón bemenni, nem ott, ahol Frankék mentek.
A hajón Nicole nem tudja elérni már egyik csapatot sem, mikor Annire néz, azt mondja “Talán az egyetlen akit nem tudunk elvszteni”, és az irányító terembe leül, hogy a hajónaplóba bediktálja az elmúlt időszak történését, majd azt egy üzenetbe csomagolva elküldni a legközelebbi emberi állomásra.
Az állomáson Frank egyik szobán áthaladva újabban halucinációba kerül, ahol a két gyerek és anyjuk játszik, hívnák Franket is, de ő csak tovább halad. Rálel a parkra, mely lepukkant, a növények sárgák/barnák, büdös van, a szökőkútban iszap, abba belefulladva megtalálja Ben-t. A közeli bokor maradványban egy másik űrhajós csontvázára lel. Elindul, hogy elhagyja a helyet, ekkor Bob és Sylvia rátalál. Információt cserélnek. Elhatározzák, hogy Frank a hajóra visszamegy az űrruhájának rakétái segítségével, a kis hajót otthagyja Bob-nak és Sylviának. Bob és Sylvia elindul, hogy a maradék időben (még van 1 óra 40 percük) megpróbálják megtalálni Joe-t, legalábbis ami maradt belőle, de amint 20 perc lesz hátra elhagyják ők is az állomást.
Nicole az irányítótermben végzett az üzenet elküldésével és várakozik, mikor döbbenten figyeli, hogy az orvosi szobát elhagyja Annie.
Frank az állomás ajtaján kilép, majd bekapcsolja a ruha rakétáit és elindul a hajó felé.
Annie egy állomban ténykedik. A szüleinél van és az ebédre készülődnek nevetve, jó hangulatban, ekkor kopognak.
Nicole rémülten próbál bejutni a kis hajók tároló részébe, de csak az átlátszó ajtón keresztül nézheti és dörömbölhet, ahogy Annie álmában jár kell és beszél.
Annie elindul hogy kinyissa az ajtót, amin kopogtak.
Nicole már rekdten ordibál, de a hangszigetelés tökéletes. Annie a hangár nyitó szerkezetéhez lép.
Annie álámabn kinyitja a ház ajtót.
A valóságban kinyílik a hangár ajtó és a levegő, Annivel együtt kirepül a világűrbe. Nicole összeomlik és zokog.
Frank nem járt elég közel így csak az elszáguldó Annie-t látja (aki aztán szétrobban a benne lévő nyomás miatt (vagy nem, mi fér a 18-ba bele?)). A hangárba lép, bezárja az ajtót, majd nyomás kiegyenlítés után, belülről könnyedén kinyitja az ajtót és Nicolet vigasztalja.
Frank és Nicole nekilát hogy a hajót felkészítsék a távozásra. Frank megtalálja Smith holetstét.
Az állomáson Bob és Sylvia egy hatalmas terembe lép, mögöttük az ajtó bezáródik. Észreveszik, mintha a levegőben állnának, jó 2 méterrel a padló felett. Ahogy előre lépnek egy láthatalan falba ütköznek. Egy üveg labirintus. Ekkor Bob eldönti jobb ha megfogja Sylvia kezét, de nem bele ütközik a keze egy újabb falba. A szerkezet elszeparálta kettőjüket. Sylvia megrémül. Ekkor az üveg tulajdonsága megváltozik (nem lesz átlátszó, hanem tükör lesz) és a legtökéletesebb tükör labirintusban találják magukat. Bob belelő a falba, de annak a golyó meg se kottyan. Külön-külön elindulnak. Nem is hallják egymást. Sylvia egy kis fiúba botlik aki nem beszél de elvezeti valahova. Bob eltalál a közép tájékba, ahol átlát a másk félre. Látja, hogy Sylviat egy robot vezeti, Sylvia mosolyog és kedves.
Sylviat a kis fiú elvezti egy helyre ahol a kiírás szerint az egész közepe van és megérdemel egy kis sütit.
Bob dühösen megpróbálja az üveget bármi eszközzel betörni, hogy megakadályozza, hogy Sylvia a méregből egyen, de hiába. Kénytelen végignézni Sylvia haláltusáját, majd megtörve, de dühösen és élszántan elindul, hogy véget vessen az egész cirkusznak.
Frank a motornál ténykedik. Nicole az irányító teremből végzi a felkészülést, mikor a rendszer az élet-fentartó szinten hibát jelez. Közli Frankkel (comon keresztül), hogy hiba van és utánna jár.
Nicole ahogy a szint folyosóján megy, egy ajtót nem tud kinyitni és a másik is bezáródik mögötte, csapdába kerül, de legalább Franknek tud szólni, mert van kapcsolat, ekkor a hermetikusan lezárt térbe, a falon futó csőből víz ömlik, és kezdi megtölteni. Mikor már majdnem tele van, a vízet Nicolenak sikerül elzárni az ugyan ott lévő panel számítógép segítségével, majd felszínre úszik és nyugodtan várja, hogy Frank az ajtót felfeszítse. Ekkor a panelon kiírás jelenik meg. Nicole levegőt vesz és leúszik megnézni mi az. A kiírás szerint a fagyasztás előkészítve, a folyamat kezdődik. Nicole a víz alatt síkit, de már hiába, az egész víz egy pillanat alatt megfagy, pont az előtt hogy Frank felfeszíti az ajtót, így a víz egyrésze kiömlés közben a levegőben megfagy, az ajtó beragad. Frank nem engedi, hogy érzelemei letaglózzák, dühösen visszamegy a meghajtó termébe.
A meghajtó termbe ahogy a vezérlést sikerül megoldania, Franket újabb hallucináció fogja el, egy parkban ül a két gyerek és az anyjuk, Frank nem foglalkozik vele, és visszafordul a számítógéphez. Ekkor a Nő(1), megkérdezi, miért akar elmenni, miért nem él Frank ott, ahol a szeretteivel élhetne békében. Frank közli, hogy hiába hozta elő szerettei emlékét, ők már rég meghaltak egy balesetben, és jobb volna ha nem bojgatná az a valami a múltat. És egyáltalán, ki is valójában a Nő(1)?
Az állomáson Bob egy nagy átrimus terem, felső folyosóján sétál, mikor lepillantva felfedezi, hogy Joe táncol egyedül. Joe álmában a közönség előtt a Nő(1)-vel táncol. Bob megpróbálja felhívni magára a figyelmet, de Joe helyett, a biztonsági droidok válaszolnak, lövéssel.
A hajón Frank megtudja a Nő(1)-től, hogy nem más mint egy tökéletes MI, amit annak idején egy gazdag, különc és mindenek előtt (őrült) zseni hozott létre, az egész állomást ő építette, a legkülönösebb és legdrágábba anyagokból, hogy itt tudjon élni szerelmével, a tökéletes nővel, magával az alkotásával. Úgy hozta létre, hogy képes legyen bármilyen rendszerbe behatolni, ne csak számítógép frekvenciáiba, de agy hullámok generálásával az emberi agyba is, hogy ott álmokat tudjon adni. Az alkotó rég meghalt, a Nő(1) magányos, és kicsit játszani akart. De hogy mi a játék és a halál azt már nem érzékelte, csak azt, hogy alanyai nagyon esendőek, és könnyen halnak, de mindig volt utánpótlás.
Frank hallva a történetet döntsére jut, amit a Nő(1) egyelőre nem tud kiolvasni az egyából. Frank egy titkos panelt használva, a főrendszertől teljesen külön álló rendszert hoz működésbe katonai kártyájával, mely minden fontos hajón kötelező, majd az irányító terembe lép. Az állomás MI-je képtelen a rendszerbe bejutni. Frank a hajót az állomás mellé kormályozza/irányítja, leparkol mellette, szinte súrolja a kettő egymást.
Joe az állomáson táncol, Bob a robotokkal vesztes csatát küzd, súlyosan sérült, de még kitart.
Frank beindítja az űrhajó önmegsemmisítő mechanizmusát. Ekkor ujabb álom. Frank ül az ágy szélén és a lánya kéri, hogy játszon neki valami (egy modern szintetizátor van előtte). A valóságban a keze a számítógép billentyűzete felett van. De elveszi, onnan, és mondja, hogy nincs több játék. Majd az övéhez nyúl és előveszi a fegyverét. Nincs több áldozat. és fejbe lövi magát (nehogy az álom/halluicnáció magával ragadja). Az állomás MI-je kétségbe esetten próbálja felül írni a rendszert (ez a képernyőn olvsható), de nem sikerül. majd a visszaszámlálás vége felé, már türelmesen áll és várja a végét. Még utoljára látszik Joe táncol, Bob melett a fel berobban, már a vérveszteségtől az ájulás szélén, és látszik a többi elhulott tag is, ahol elesett, vagy a holteste.
A számláló nullára ér. A fény az űrhajó meghajtójából egyre csak nő, majd elnyeli az állomást is, majd az egész látóteret. Aztán csend, és szálló maradványok mindenütt.

(Megjegyzés: a két nőnek nincs neve, a számítógép MI-je Nő(1), Frank felesége Nő (2).)
(Megjegyzés 2: hejjesírásihubákon mindenki ugrojon át.)

Szkotti,szkotti...Hát szabad ennyire gyávának lenni?:)))))

szerinted ki lenne jó a szerepre?
nekem ezek az emberek vannak a fejemben.

kicsi tyson mint határőr, bűnöző.
kamarás iván mint rosszfiú haver/emberkereskedő.
majka mint gyerekkori barát.
sugaloaf era mint barátnő.
egy szőke cica a call-girl.
cserhalmi györgy mint nyomozó?
szabó győző mint használtautó-kereskedő?

Úgy láccik, szkotti-boy csak a partvonalról bekiabálásban "szakmai", az arénába már nem mer lemenni. Csalódott nézőközönség vagyunk így a kis csahosokkal egyetemben. Kérjük vissza a jegyeket. Szkottikánknak sok sikert vmi megyei lap hovámenynyünk moziba rovatában.

"minden történés olyan értelmezést kap, ahogyan az rajta lecsapódik, amilyennek ő látja"
igen. nem elsőszemély nézet és nem belső monológ :)

nem csakis vizuális beállításokkal (habár a legtöbb jelenetben szerepel a főhős), hanem sztori-szinten is ezt a vonalat kell vinni, csak az érdekes, ami a főhősre kihatással van. persze lesz olyan, h mások hogyan látják, pl. egy találkozás, ahova elkíséri a haverja, aki csak csendes szemlélődő és ez amit a néző is látna, ha belekerülne egy ilyen helyzetbe, hogy mi hangzik el a találkozáson, az töredezett (egy-két mondat), és a későbbi fejlemények tükrében érzi úgy a néző, h mi lehetett. tehát a szemlélődő azt látja, mi zajlik le attól fogva, h találkozik a "bünöző" barátjával, míg elérnek a találkozóra és a találkozó (mi a neve milyen beállítás? nagytotál? középtávoli?).

minden le van zsírozva, nyugodtan érdeklődj :)

ja, így működhet, ha sikerül megcsinálnod a karaktert olyanra, akivel szívesen azonosul a néző. szép és nemes feladat ez:) meg persze az akcióknak is ütniük kell, meg a fordulatoknak is.
s hogy oldod meg, hogy "minden történés olyan értelmezést kap, ahogyan az rajta lecsapódik, amilyennek ő látja" ? érdekelne, hogyan fogod megoldani. (félre ne érts, nem kekeckedek, tényleg csak érdeklődöm a tippek-trükkök iránt:)

szia. olvashatom valamelyik írásodat?

a sci-fimen most nem dolgozok, de azt amikor beugrott az ötlet, tudtam, h nem lesz egy egyszerü menet. a QT-féle hozzányúlás engem nem zavart, még tetszett is, de ez nem az a féle szemlélet. nem hiszem, h szakértője lennék a témának, inkább csak érzelmi alapon kötődök hozzá, mert láttam pár olyan dolgot rajzfilmen, ami tényleg ütött. hasonló hangulatú filmek: Blade Runner, Nirvana, Matrix, Black Rain.

ha erkölcsileg nézed, akkor igaz h csak hullámvölgyek és szakadékok vannak.
hullámhegyeknek inkább csak azok a jelenetek tekinthetők, amikor az adrenalin-szint meugrik.
vagy más hasonlattal: amikor jól megy meg amikor nem megy jól. amikor hasznot hajt a bünözés és amikor szorul a hurok. mivel minden a főhős szemszögéből van mutatva, minden történés olyan értelmezést kap, ahogyan az rajta lecsapódik, amilyennek ő látja.
nemsokára rá fog állni az agyam, és elkezdtem írni a szkriptmentet.

ühüm, újraolvastam a mondott részt. asszem a "vesz egy lányt" zavart meg, első blikkre nem hittem el, hogy mármint üzletileg veszi, nem pedig házasságilag:) bocs a félreértésért :)

namost akkor tényleg az a helyzet, hogy a szinposzis nem sokat árul el ebben a formában a filmről magáról, látod, én is mit értetlenkedtem. gondolom, a treatment (ha már van) mindezekre bővebben is kitér. ha azt akarod, hogy "megvegyék", szerintem érdemes legalább a stílusára kitérni, meg beígérni néhány fordulatot, izgalmat, ezt-azt.
(mert most, hogy ezeket elmesélted, már sokkal inkább érdekel a dolog, és főleg azért, hogy ígérsz néhány érdekes, nemutolsósorban valós eseményeken alapuló fordulatot is.)
a hullámvölgy-hullámhegy ingadozást továbbra sem látom, nekem még mindig lefele halad a dolog. persze nem állítom, hogy tényleg így van, mert - mint kiderült - nem látom át egészen a sztorit:)

Na helyben vagyunk. Látom, otthon érzed magad mutatócska. De ne rajtam kjöszörüld a kritikusi vénád, biztos működik az szkotti szinopszisán is. Csak hát ő olyan szemérmes. :)