Talentpool, avagy tehetség kerestetik

Hogy lesz egy átlagemberből átlagfeletti szigetlakó? Erre keresi a választ a film, melynek 'alaphangját' az ember- mindennemű etnikai, vallási, bio-földrajzi megkötés nélküli - belső sorvadása adja. A tünetegyüttes, mint a fokozódó lelki-testi-erkölcsi izoláció, problémakörének aprólékos feltárását felvállaló mű egy normál életút bemutatásán keresztül kísérli meg a "pszichológus-nézőnek" igazolni önön jelentését. Szigetlakó, a világ zajától távol élő(?) lélek, aki a magány társadalmában keres kiutat, ám álarcot viselve antagonisztikus módon a közösségben ÉLÉS művészetére kárhoztatott. Ebben a másvilágban tűnik fel a humán lét nélkülözhetetlen elemét képező szerelem, akár egy képzeletbeli vitorlás. A csalódást hozó ébredés azonban újfent (mint az élet tengerén hajózva már annyiszor) partra veti kiábrándult főhősünket oda, hova mindig is akarva-akaratlanul, de visszatér A SZIGETRE. Ott, hol nem rabként s nem szolgaként él, hanem, mint egyszerű szigetlakó tengeti napjait -illúziók nélkül, tisztában a körülötte zajló rideg valósággal, nem bízva többé az igaztalan szóban. Csak vár és remél. Várja a lelki üdvösség hajóját, vele az örök szerelmet és boldogságot, egyúttal reméli a HOLNAPot, mely ki tudja, eljön-e számára?

A történet a hetvenes évek elején indul…
…egy átlagos vidéki középosztálybeli csonkacsalád egyetlen gyermekének karriertörténetét mutatja be buktatókon, sikerélményeken, különféle élettereken keresztül. Az egyes, életből kiragadott epizódok kortávolsága két-hároméves időterminus, melyben az örök, már- már kényszerű bizonyítási vágy, megszállottság és szeretetéhség munkál szüntelen. Kezdve az otthonról hozott 'jóság' és 'szeress, hogy szerethessenek' alaptermészetből fakadó konfliktushelyzetek egész sorát, melyek végigvonulnak s visszaköszönnek minden szituációban. Mint például a vallásos neveltetésből adódó, nyolcvanas években éppenséggel nem díjazott felfogás az általános iskolai tanulmányok során; a szegény-gazdagság elemei a kamaszkorban s az ebből táplálkozó kisebbségi érzetek; a katonaság, mint az élet egyik edzőterme a maga borzalmaival együtt; majd a felsőfokú tanulmányok sorsdöntő "percei". Az első munkahely, mely tulajdonképpen kényszerpálya, viszont kiváló lecke a közösségi élet valódi megértésére; kihívások, mélyvíz, az első apró sikerek, majd egy kiugró, ismertséget jelentő küldetés teljesítésével a pálya íve felfelé kanyarodik. Közben a szokásos ármány és szerelem dúl. Ezt követve másfél boldog év, majd egy szempillantás alatt minden összeomlik. A végeredmény: munkanélküliség, depresszió, elhagyatottság, kitaszítottság, barátoknak hitt emberek fordulnak el, míg végül aztán 'a soha nem adom fel' filozófia meghozza gyümölcsét: szakmai téren révbe ér. A gödörből hirtelen a csillagos ég lesz a határ, addigra (harmincéves) viszont túléli, de nem adja fel korábbi önmagát, csömörrel és közönnyel teli kettős személyiség bontakozik ki: kívül felnőtt-belül még mindig az emberekben hinni akaró gyermeki őszinte tudat, szeretetet kínál - ő maga szeretetre éhes, szabadságvágy hajtja- de kötődik a nagy ő-höz, lelkek orvosa- ám maga is lelki beteg, társas lény- mégis egyedül van.