Talentpool, avagy tehetség kerestetik

Autóraktár, éjjel. Az orbódéban szundikál egy öregember, a
kutyája kinn bóklászik, felvonyít, elhallgat. Attila és
Gábor hasalnak a kocsik között, figyelik az ort. Amikor
elalszik a fény az ablakban, odakúsznak a kerítéshez,
kibontják, kitolnak egy kocsit, benzint töltenek egy
kannából, elindítják, de lecsúsznak az árokba, kiugrálnak,
otthagyják a kocsit.

Attila nappal iskolába jár, az apja szigorúan számon kéri
ezt. Az iskolában alig fér a padba, osztálytársai két évvel
fiatalabbak. Földrajzórán egy kérdésre válaszolva
Csehszlovákiát mond, a tanárno idegesen sivít, hogy hiába
beszél, nincs Csehsz. nincs Szovjetunió, nincs NDK. Az
osztály röhög.

Attila egy játékteremben buvöli a flippergépet, nagy
közönség elott, o a sztár, magas pontszámokat ér el, ingyen
játszhat. Utána Gáborral egy koszos, lepusztult panelházba
mennek, egy lánnyal szerelmeskednek.

Másnap délután amint Attila játszik, a játékterembe új
gépet cipelnek. Késobb az új gép felol egy elektronikus
dallamsor hallatszik, Attila megdermed, a dallam elbuvöli.
Odamegy még néhányszor megszólal, ha magas pontszámot
vernek ki a gépen.

Keresi a dallamot, nem tudja eldúdolni. Az iskolában
magyarórán sikerül neki, de intot kap éneklésért. Otthon az
apja régi vágású melós, sörözik a tv elott. Attila
elslisszol mögötte, de az intoért az apja kérdore vonja.
Végül az apa meghatódik, hogy a fia szeret énekelni. Régi
operett slágereket, cigánydalokat énekel a kopott hangján.
Attila értetlenül néz. Aztán megkérdezi tole, ismeri-e ezt
a dallamot.

Az iskolában is érdeklodik, tanároktól, gyerekektol. Végül
az énektanárno mondja meg neki: Chopin e moll
zongoraversenye, a fiú felírja a füzetborítóra: Sopen.
Délután Gábor ráveszi, hogy egy házról lelopjanak egy
tányérantennát, elviszik egy nohöz, az megveszi.

Másnap bemegy a könyvtárba, elhárítja a segítséget, a
lemeztár katalógusában keresi az S betunél Chopint. Egyre
idegesebb, megint átverték, dühöngve csapja be a fiókot,
kirohan, haza, a ház szemétledobójába bújik el, ott sír,
fentrol csöpög rá a szennyes lé.

Egyik este Gábor mondja, hogy a lánynak kellene venni
valamit névnapjára. Egy részeg után erednek, elveszik a
pénztárcáját. Másik alkalommal egy irodába törnek be, az
ajtón lóg a páncélszekrény kulcsa, kinyitják, pénzt
találnak.

A rendorök elol már szokásból rejtoznek, Attila iskolába
jár, délután játéktermeznek, este alkalmanként
fosztogatnak. Attila egy motort lop, azzal kirámolnak egy
irodát, a számítógépet pakolják fel, de egy rendorautó
nyomukba ered, eldobják a zsákmányt, meglépnek a motorral.

Egy másik estén Attila szemlét tart, meglapul egy polgári
ház pincéjében.

Zongoraszót hall. Az ó dallamát. Felmegy, vezeti ót a
zongoraszó lefelé hulló pernyéje, egy ajtó mögött szól a
zongora. Becsönget, egy fiatal lány zongorázott,
megbeszélik, az udvaron a körfolyosóra kiad a lány egy
fejhallgatót, benn rákapcsolja a Bostoni Filharmonikusok
zenéjét, a zongoraversenyt. Hallgatja a zenét, lélekben
eloször szabadul fel, szárnyal, repül, szabadság, megcsapja
a katarzis, a boldogság szele.

Fél óra elteltén a ház lakói összegyulnek, ki akarják
dobni, o ragaszkodik a zenéhez. Lökdösik, verik, o
visszaüt, lelökdösik a lépcson, amíg rugdalják lefelé, szól
a zongoraverseny. Amint Rubinstein befejezi, taps harsan,
végig, amíg lefelé vonulnak a lépcson hallik az ütemes
vastaps, amíg ot lökdösik, verik, rúgják lefelé. Az utcán
is verik, egy rendorautó jön, a rendorök kiszabadítják a
lakók kezébol.. Beültetik az autóba. Ráismernek. Zúg a
vastaps.