Talentpool, avagy tehetség kerestetik

(tragikomikum néhány felvonásban)

Szerda. Kora reggel. Általános iskola. András történetünk elején 32 éves tanár. Első ránézésre olyan, mint bármelyikünk. Épp órára készül. Ám mielőtt belépne az osztályterembe, elkezdi mesélni élete történetét (különös tekintettel a lányokhoz fűződő viszonyáról), amely csöppet sem hétköznapi.
„7 éves voltam, amikor először láttam valakit csókolózni az iskolában;
persze akkor még nem tudtam, hogy mi az a szerelem…”- kezdi meséjét András, s közben - mintegy alátámasztva mondandóját – képeket látunk abból a korból (persze nem „képes rádióvá” degradálva a filmet). A narratív és
a jelen idejű közlések ezután az egész filmet felváltva kísérik végig.
A filmben - hosszához mérten (kb. 70 perc) - nincs túl sok dialógus, ám azok, mivel jelzés értékűek, a párbeszédek „súlyosabb” fajtájához tartoznak (kb. mint Sas T. Presszó c. filmjében). Inkább a képek, a gesztusok beszélnek - burleszk-szerűen (ezt a stílust leginkább Danielsson: Picasso
kalandjai c. filmjében látottakhoz tudnám hasonlítani).
Visszatérve a történethez: Andriska 7 évesen iskola után kézen fogva sétál első szerelmével, s a naplementében, a tóparton ülve elcsattan az első puszi is. Majd 10 évesen meglesi szüleit éjszaka; ez felkelti érdeklődését, s másnap már komoly szakirodalomra tesz szert: pornófilmet néz, s tanul. De nem számíthat másra ilyen téren, így a filmekből megismert tudással 16 évesen megtörténik az első furcsán-erotikus, bizonytalanságokkal teli szeretkezés. András ettől kezdve számítja magát felnőttnek: most érti meg, hogy a szerelem több, mint azt ő addig hitte; nem csupán kaland, játék, hanem felelősségvállalás, lemondás és önzés; az élet dolgainak esszenciája egyben. Ettől a felismeréstől kezd máshogy (talán komolyabban) viszonyulni a lányokhoz. Kezdi tisztelni őket, de ez azzal jár, hogy nem mer többé felhőtlenül viselkedni lányok társaságában, sőt egy idő után közeledni sem
mer feléjük. Vagy ha igen, akkor furcsa viselkedése miatt nem kell a lányoknak.
Ebből azután képtelen kalandok egész sorozata következik, amely a szereplőknek
kellemetlen, de mi - kívülállóként – jól szórakozhatunk rajta.
András egyre kevésbé érti a nőket; azt látja, hogy a lányok azokat a fiúkat
szeretik, akik kihasználják, megalázzák, verik őket. ő erre nem hajlandó, a lányok nem is állnak szóba vele. Végső elkeseredésében majdnem agyonveri egyik
újdonsült lány ismerősét, de ezért utálja magát. A lány viszont közli, ő ezek után már csakis Andrást szereti. András kezd megőrülni.
András 25 éves. Hosszú évek sikertelensége után, úgy érzi, hogy már csak unokahúga érti meg őt, s emiatt elkezd hozzá szexuálisan is vonzódni. Természetesen ez a kapcsolat nem életképes. Andrásnak ezt újabb kudarcként éli meg.
Egyik nap melegnek nézik a buszon. Ezen először felháborodik, de végül rá kell jönnie, hogy nem is olyan hülyeség ez: ha már a lányoknál nincs sikere, talán a fiúk megértőbbek. Ezért aztán amikor egyik este albérlőtársa és barátja „rámászik”, nem ellenkezik túl hevesen. Így élnek pár hónapig, de Andrást egyre jobban idegesíti barátja, s rájön: ez az állapot nem neki való. Elköltözik. Egyedül marad. Már csak kutyájával, Sanyi bácsival hajlandó beszélgetni. Úgy látja, hogy a kutya megérti őt, így hát - mikor már végképp nem bírja tovább a nőnélküliséget - kutyájával hál.
Másnap reggel a történtek után öngyilkosságra készül. De érkezik egy levél, melyet a néhány éve majdnem agyonvert lány írt, aki most megkéri András kezét. András úgy érzi: ő már tehetetlen, nem irányítója tovább saját sorsának: feleségül veszi a lányt, aki szül neki két gyereket. András ma 32 éves. Nős, két lány boldog édesapja. Szerda. Kora reggel. Általános iskola. András épp órára készül. Belép az osztályterembe. Befejezi élete eddigi történetét; s a háttérben, az egyik padban meglátjuk a 7 éves Andriskát, amint élete első csókját bámulja. A film történetét az életből vett apró epizódok színesítik, melyek szorosan ugyannem kötődnek a sztorihoz, ám segítenekmegismerni a szereplők jellemét, s megérteni a miérteket.
A film helyszínei: 1. iskola, mint a felnőtté válás színtere; 2. közlekedési eszközök (főleg az epizódok játszódnak itt), mint az átlagemberre oly jellemző színtér; szimbólumként András kalandjai felfoghatóak utazásként is. ; 3. lakások, melyek jelzik, hogy András nem találja helyét a világban.
A film képi világa: lassú, szabad, nagy ívű kameramozgások; fakó, világos színek (mintegy ’70-es évekbeli film mai szemmel).
A történet leírható egy ívvel is (pl.: egy szinuszgörbével), s ezáltal érthető (mivel megvan a kontinuitása). Ez a folytonosság másfelől - érdekes módon – váratlan fordulatok sorát is jelenti; hiszen András a cselekmény előrehaladtával egyre mélyebbre süllyed (barátnők - rokonok - fiúk - kutya), minden stációnál azt hisszük, ennél lejjebb már nincs, s akkor András ismét túl tesz önmagán.
A film tanulsága lehet:
1. Ugyanazt az Andrást látjuk a film elején és végén, mégis másként tekintünk rá, mivel a végén már tudjuk, miken ment keresztül. Itt elgondolkodhatunk azon: látunk egy hétköznapi embert az utcán, s azt hisszük, éli szürke kis életét; pedig előfordulhat, hogy ez az egyszerű ember kalandok sorát élte át. 2. Vajon mi lett volna Andrással, ha nem találkozik későbbi feleségével, aki megmentette az életét? Az ember sorsa ilyen véletlen találkozásoktól függ; ezáltal válik az egyik ember sikeressé, boldoggá, a másikpedig örök életére szerencsétlenné.
3. A férfiak és a nők másként gondolkodása, s a férfi tanulási folyamata, hogyan alkalmazkodik a női lélek rejtelmeihez, mert ez az egyetlen esélye a túlélésre.
4. Az örök körforgás. András a film végén 7 éves és 32 egyszerre. A világ változatlan?