Talentpool, avagy tehetség kerestetik

1. Egy augusztusi este szólt neki a Mester:
- Gyere hullócsillagokat nézni.
Hajnalig bámulták az eget, de semmit nem láttak.
- Talán , majd holnap ,- mondta a Mester.

2. Akkor rájött a fiú, hogy semmi esélye.
Hiába gyakorol napi hat órán át a kötelek között, esik, bukik,
véresre cafasodott kéz marad csak utána.
Sose fogja utolérni a Család nívóját.
Méltatlan marad.

3. Nem lesz, nem tud megfelelni a Tradíció folytatójának….

4. Hiábavaló volt átnyergelni a zsonglőrkedésre is.
Öt buzogánynál többet nem tudott megmozgatni.
A hatodik buzogány sivítva, kacagva zúgott ki kezéből, világszintű formagyakorlatról szó sem lehet.
Kinevetnék.
Hol van ő a kilenc, sőt a tiz rekvizittől?!

5. Legyen bohóc?

Szánalmat sem tud kelteni, nemhogy nevetést.

6. Nem tud a Család-nak megfelelni…

7. A NÍVÓNAK!
A NÍVÓNAK,- melyet a Család is egyre inkább feladni kényszerül…
Versenyképtelenek lettek…

8. Aztán arra kényszerítették,- legyen egyszerre jegyszedő és -jobb híján -
az “ÖT buzogányos” zsonglőr a bevezető számban, majd közvetlen utána a
hangosító berendezés kezelője is a következő számhoz…

Nincs esélye.

9. A “Családnak” sem volt természetesen., de ez a fiút nem is érdekelte, nem is látta át…
De még próbálkoztak.

10. Cirkusz és Vidámpark!
Esetleg Vurtsli…
Remek!

11. Csakhogy a Cirkusz így sem működött.

12. Még megpróbálkozott a kígyóbűvöléssel.
Kinevették
Szörnyű, halálos kényelmetlen megalázkodásokat kellett megélnie:
-Öcsi, hozz egy sört, aztán próbálkozz a zsonglőrködéssel!

13. Megint megbukott.
Már nem sajnálták, - nem is akartak a Család tagjai tudomást venni róla.
Bukás, bukás, bukás…
Ebben persze a leszedált kígyók is ludasak voltak.

14. Végül egyedül a Körhinta kezelése hozott valami pénzt a Családnak…
Irigykedve nézte a boldog fizetőket, akik csak a Körhintára voltak kiváncsiak, akiknek már csak a Körhinta száguldása, röpülése okozott izgalmat…

15. Már csak a Körhinta irányítása maradt neki.

A Család, a Cirkusz, - vegetál…

16. Forog a Körhinta…

S már csak ebből élnek…

Tömegek állnak sorba, tömegek ülnek a hintán…

Csak ebből élnek…

17. Csak élnek…

18. S akkor a fiú hirtelen úgy dönt, - nem állítja meg a Kőrhintát…s felgyújtja a CIRKUSZT is…

Forogjon csak… Égjen csak …

19. És az öt labdával játszani, bohóckodni kezd, csak úgy magának…
Már csak magát szórakoztatja…
A tömeg egyre ellenségesebben figyeli öncélú játékát, hiszen közben kiderül:
a hintát nem állítják meg…

20. Egyre nagyobb a riadalom a tömegben…

Egyre nagyobb a riadalom a cirkuszosok között is, hiszen csak a fiú tudja,
hogyan lehet leállítani a körhintát…

21. Visít a tömeg…

22. Mosolyog a fiú…

23. A Mester pedig maga elé motyogja:

-Echo la!
-Salto, soltanto, salto!
-Elegante!
-Non e mortále!
-É la víta!

Visító, túlélő hangok…

24. Aztán kiszabadulnak az állatok… / A la Kusturica…/

25. A mester és a fiú hallgatják a visító tömeget, a káoszt, közben megint a csillagokat nézik. Majd lassan megfogja szépen a fiú fejét, szórakozottan a szemébe néz:
- Gyere - mondja - messzebbről még szebben mutanak…

26. Elindulnak, a fiú még mindig az eget kémleli, az öreg mester pedig a horizont alá néz.
Még mindig tart a vircsfat.

27. A mester hazudik egy nagyot, életében előszőr:
- Látod - ott egy gyönyörű hullócsillag.
- Szaladj utána!

28. A fiú tanácstalanul néz a Mesterre, majd lassan elindul, ki a pusztába.

29. A Mester pedig előveszi a kilenc bozogányt, és szórakozottan, mosolyogva
játszani kezd…
Egyre fogynak a kezéből a rekvizetek…
Végül is csak öt buzogánnyal tud dolgozni.
Ezeket viszont szándékosan kiejti kezéből…
A Családot…

30. A fiú még messziről visszanéz, de már csak a kaotikus visítást hallja, melyben keveredik az új izgalom felfedező ereje, és az ismeretlen veszély mámora fölötti érzés…

31. A fiú hátat fordít az egésznek, -elindul.

- Nagyapa!
- Mester!
- Most merre forduljak?!

32. Felnéz a csillagokra.
Napagya nem válaszol.
Pedig ott van.

33. Még hallani a dáridó hangfoszlányait.

34. Aztán a fiú is eltűnik.

35. És a körhinta forog tovább…az emberek visítnak …
új, eddíg soha nem ismert izgalommal találkoztak:
a halál közvetlen élményével…

36. Kóborolnak a menekült állatok is.
Senki sem vette észre a hiányukat…
-Vége-