Talentpool, avagy tehetség kerestetik

Három szereplőn keresztül követhetjük végig a történetet, mely meglehetősen egyszerű egyénenként, komplexitását a három együttes bemutatása, illetve stílusainak egyesítesél alapulva éri el. Semmi új, klissé.
Első emberünk (nevezzük X-nek) jellemét tekintve, gyenge, s meglehetősen szerencsétlen, mely adódik azon egyszerű körülményekből, melyben él. Alsóbb osztály, kevésbbé edukált személyiség, kiszámítható gondolkodásmód, tehát egyszerübb ember, mindazonáltal jólelkű. Foglalkozását tekintve, kisstílű bünüző. Apróbb-nagyobb esetek, büntetlen. X története tette végrehajtása után kezdödik számunkra, s tart egészen megmeneküléséig avagy elbukásáig, követve menekülését. Története vígjátéki elemekre épül, s mivel tette társadalmilag még megbocsátható, pozitív szereplővé válna.
Következő egyén (legyen Y), nyitott, komoly, intelligens, viszont munkának élő ember. Fix középosztály, hiányban nem szenved, bár igényei sem oly’ nagyratörőek. Y nyomozó a szó klasszikus értelmeben, tehát büntények bebizonyításán, illetve elkövetők megtalálásán dolgozik. Történetének jellege a krimi műfaj, annak ismert és kevésbbé ismert elemei. A nyomozás elején (de nem annak kezdetekor) kapcsolódva be, egészen a végéig követhetjük figyelemmel tevénykedését.
Utolsó emberünk (Z) középkorú, felsőosztály tagja, s jellmező rá ennek majd összes fekélye, mint kapzsiság, hatalomvágy stb. Ugyancsak bűnözésre szánja el magát, s vágya tárgya természtesen a pénz, annak is elképzelhetetlen mennyisége. Z történetének jellege, olyan, mint saját maga. Felsőbb osztályban forog végig, amolyan társadalmiosztály bemutató érzést sugallva.

E három történetet végigkövetve legfőképpen a két "bűnöző" kell, hogy szimpatikussá váljon, nem feltétlen az elejetől kezdve, de cselekedete avagy jelleme által, mégha az egy apróság is.
"Negatív" szereplők feltünnek mind történetileg lebontva, mind amolyan közös (például az állam, bizonyos értelemben), mi összefogja e három történetet. Úgy, minthogy összefogja a történetek stílusa is egymást, az által, hogy magukban egyszerűek.
A történet folyamán (persze bizonyos fordulatok után) vesszük észre, hogy Y által elénk tárult nyomozás eredménye illik az egyik történetre, illetve annak a történetnek az előzményeire. Később tűnik fel, hogy az előbb említett nyomozás beleillik a másikba is. Nem a másik helyett, hanem mellette. Lényegében minkettő "bűnöző" történetbe beleillik a nyomozás kimenetele (mely persze komoly logikai történetfelépítés eredménye), s legvégén a nézőre lészen bízva a döntés, nem a film által megmutatva.

A történetek elmesélésének rendszerét, dramaturgiáját az alábbiak szerint tudnám elképzelni:
XYZZXYYZXXYZ majd Q, ahol Q a vége, összefogó rész, minden érintettel.
Helyszínileg elején tágabb, majd egyre inkább szükül. Fontos lenne bizonyos helyszínek megmutatása, ahol mind X, Y és Z is megfordul, mégha nem is egy azon időben (bár egyszerre kettő jelenléte nem ártana, mégha kapcsolat nincs, s nem is lészen köztük, inkább eseményeik közt.)
A fő helyszín maga egy nagyváros lenne optimális, tegyük fel fővárosunk, hol minden ehhez szükséges megtalálható lenne.