Talentpool, avagy tehetség kerestetik

Választások előtt vagyunk, a város tele plakátokkal, ahogy illik, a rádióból-tv-ből választási kampánybeszédek foszlányai; mintha vattacukorban mozognánk... Az iskolában a gyerekek 15–16 évesek lehetnek) kissé tartózkodva vagy éppen bántóan piszkálják az egyik srácot: „Na, és mi van, ha az apád lesz a befutó? Megcsinálja nekünk a kánaánt?”... A gyerek otthon (két kisebb testvére van) anyját faggatja - miért akar a papa nagyember lenni? Mit akar a „papa pártja”? Elérkezik a választás napja, a papa pártja befut, elkezdődnek - az egyre nehezebbé váló - hétköznapok. Egy nap eltűnik egy kisgyerek. Nagy a felhajtás, hiszen az elnök hároméves gyereke az, akit nem találnak. Napokon keresztül folyik a kutatás, amikor újabb kisgyerek eltűnését jelentik be: ezúttal is egy politikus gyereke nincs meg. Most már kezd bizonyossá válni: túszdárma kezdetén vagyunk...
De a várt zsarolók nem jelentkeznek. Hetekig csönd, a gyerekekről semmi hír. A nyomozók nem tudnak előbbre jutni. Minden elképzelhető utat végigjárnak: az első persze a pénz, majd számbaveszik: ki vagy milyen csoport ellen folytatnak valamilyen eljárást, támadást, kinek az érdekkörét sérthették meg, ki akarhat, és miért, bosszút állni... Tévutakon járnak, a gyerekeknek nyomuk sincs. Az elnök lassan felnőtt nagyfia egyre nehezebben viseli különleges helyzetét; amióta kistestvére eltűnt, retteg is. Sportedzésre jár; az öltözőben hagyott holmija közül egy levél kerül a kezébe: a gyerekrablók jelentkeznek. A fiú elolvassa, pánikba esik. A levelet elrakja és nem szól senkinek; anyját, ritkán látott apját egyre vadabbul faggatja, „mit csinál a papa pártja?” Egy ilyen nem túl békés beszélgetés során, ami a fiú szobájában zajlik, anyja véletlenül megtalálja a levelet. Nem érti, a gyerek miért titkolta el , dühösen rátámad, hisztérikusan nekiront, a srác elrohan, a mama riasztja a nyomozókat. A másik (egyébként ellenzéki) politikus házában is rémület , értetlenség és fájdalom uralkodik; állandó őrizet alatt élnek. A zsaroló levelével érkező nyomozó nehezen kezd bele, végül felolvassa azt, őrültnek minősítve a „szerzőt”. A követelés nem pénz, sem a „megszokott” egyéb, hanem nagyon egyértelműen foglmazva: mondjon le az egész kormány, írjanak ki új, tisztességes választást, ha vissza akarják kapni a gyerekeket. Ellenkező esetben a kicsiket soha többé nem látják; örökbe adják valahová vagy akármi... És megindul a harc a családon belül, a két politikus között, a kormánytagokkal, özönlenek az újságírók, nyomozók; mindezt nem lehet titokban tartani, szinte „népszavazás” indul, mit kellene tenni. Lemondani és visszakapni a gyerekeket, vagy hinni, hogy a nyomozók megtalálják őket és maradni?
Az anyák gyerekeiket akarják - az apáknak oly nehéz lenne odahagyni a hatalmat... És dúl az „etikai” háború, családban, parlamentben, utcán, piacon... Az elnök fia egyre táguló értelemmel figyel: már nem fél, már tudja, mit akar. Kivonja magát minden vitából, sem a „mondjon-e le a papa pártja”, sem a „maradjon-e a papa és vesszen a gyerek” úgy tűnik, nem érdekli. A másik politikus családjában ugyanez a konfliktus zajlik, a nyomozók közben házról házra járnak információért. Az emberek különbözőképpen reagálnak, amikor bekopognak hozzájuk, de sem értékelhető nyomot, sem a kicsiket nem találják. A parlament zárt üléseken vitázik, az újságírók felháborodottan tiltakoznak kirekesztésük miatt. Ezalatt az elnök fia pedig szobájába zárkózva, előveszi titkos füzetét, rajta a cím: egy új párt alapításának terve...