Jenő Rejtő

Eredeti neve: Reich Jenő. Látszatra ponyvaregényeket írt, azonban életművét manapság már az irodalmi körök is nagyra értékelik. Olvasottsága Jókai Móréval vetekszik. A pesti művészi élet ismert alakja volt, barátság fűzte a kor jelentős művészeihez, így például Karinthy Frigyeshez és Kabos Gyulához is. Elemi iskoláit a Kertész utcai községi Polgári Fiúiskolában végezte. 19 évesen jelentkezett színitanulónak Rákosi Szidi színésziskolájába. Sok tehetsége nem volt, évekig csak statisztaszerepeket kapott. Közben gyermekkori barátjával, Buttola Edével "Nagykörút" néven újságot adott ki, de ez csak egy számot ért meg. 1934-ben végezte el a színiiskolát. Külföldi útjairól hazatérve színdarabokat írt. Nagy sikert aratott az Aki mer, az nyer című operettje (1934). 1942-ben nyilas feljelentés alapján súlyos betegen hurcolták el a nagykátai kórházból egy büntetőszázadba. A szovjet fronton, munkaszolgálatosként vesztette életét. Főbb művei: A pokol zsoldosai (1936), Jó üzlet a halál (1937), Menni vagy meghalni (1937), Csontbrigád (1938), A fehér folt (1938), Bradley Tamás visszaüt, A láthatatlan légió (1939), Az elátkozott part (1940), Három testőr Afrikában (1940), A tizennégy karátos autó (1940), Az ellopott század, A Sárga Garnizon, Az előretolt helyőrség, Az elveszett cirkáló (1938), A megkerült cirkáló, A szőke ciklon (1939), Piszkos Fred közbelép (Fülig Jimmy őszinte sajnálatára), Egy bolond száz bajt csinál, Vanek úr Párizsban, Ezen egy éjszaka, Az ellopott futár, Nevada szelleme, Nincs kegyelem, Tigrisvér, Texas Bill, a fenegyerek, Pokol a hegyek között, Megyek Párizsba, ahol még egyszer sem haldokoltam